Feltételes múlt idő, I.rész

Üdvözlök mindenkit ez itt ismét a némethiány csillapító. A kötőmód, azaz a ,,Konjunktiv" igeidőrendszere azért is érdekes, mert mindig csak a bonyolult múlt időt tudjuk bent használni. Miért van ez? Az ,,Indikativ", vagyis kijelentő módban használt múlt időkből egyet, az elbeszélő múltat ebben a kötőmódban jelenként (!) használjuk, amikor is egy ,,-e" módjellel, valamint, ahol lehet, Umlauttal is ellátjuk az elbeszélő múltas erős és vegyes  igéket, megkapva így a feltételes jelen idejű alakjaikat. A gyenge igék esetében ez az azonban sajnos nem kivitelezhető, ily' módon elsősorban miattuk, az angolhoz hasonlóan kialakult egy segédigés, körülíró alak, amit a ,,werden" ige feltételes, ragozott alakjából és az adott ige Infinitiv Präsens alakjából képezünk.

Csak emlékeztetőül:

Konjunktiv Präteritum 

-> gyenge ige: sagte (mondaná)

Az ,,-e" és umlautos módjelek nem képezhetőek rá!

-----> würde sagen (mondaná)

-> erős ige, I.: priese (dicsőítené)

Az ,,-e" módjel képezhető vele, Umlaut nem!

-----> würde preisen (dicsőítené)

-> erős ige, II.: schmölze (olvadna)

Az ,,-e" és Umlaut módjelek egyaránt megmutatkoznak az igén!

-----> würde schmelzen (olvadna)

-> vegyes ige: rännte (rohanna)

Csak az Umlaut képezhető rá, az ,,-e" módjel nem!

-----> würde rennen (rohanna)

Mindhárom igecsoportban elsőbbséget élvez a mai, főleg beszélt nyelvben a ,,Würde-Form", ellenben, aki ad a beszédére, tud, a már korábban említett 10 körülíró alakkal nem képezhető igéken más feltételes módú igéket is használni, legalább írásban, vagy a potenciálisan bekövetkező (wenn + nur/ bloß/ denn/ doch) óhajtó mondatoknál ügyel ezekre az igealakokra.

Ha megtanultuk a feltételes jelent, egy dolog maradt hátra: Megtanulni a feltételes múltat is. Több jó hír is van! Az első, hogy nincs jelentősége a kötőmódon belül annak, hogy egy cselekvés, milyen hatást gyakorol a jelenre, így ezt nem kell számításba venni, ennél a dolognál fogva alakult úgy talán, hogy csak egyetlenegy múlt idő van a németben, ami feltételes.

Ha valaki egy kicsit szorgalmas és megtanulta, hogy a kijelentő módban az elbeszélő múlt mindig régmúlttal állt igeidő-egyeztetéskor, akkor ki tudja találni, melyik kijelentő módú múlt idő fog szolgálni a feltételes múlt idő alapjául. Így van, a csúnya nevű ,,Plusquamperfekt". Különbség, hogy a kötőmódú ,,Plusquamperfekt" már nem időegyeztetésre használatos, hanem a sima ,,Perfekt" múlt időhöz hasonlóan viselkedik, csak éppen feltételes értelemben.

Képzése:

Ismételten a ,,haben" és ,,sein" igék ragozott alakjára lesz szükségünk, a már megszokott ,,Partizip Perfekt" alakok mellé, csak éppen nem sima jelen vagy elbeszélő múlt, hanem feltételes jelen idejű ragozott alakokban!

HABEN
-> kijelentő jelen
> haben (birtokolni)
---> elbeszélő múlt
>> hatte (birtokolt)
-----> feltételes jelen
>>> hätte (birtokolná)

-> kijelentő befejezett jelen
> hat gehabt (birtokolta)
---> régmúlt
>> hatte gehabt (birtokolta volt)
-----> feltételes múlt
>>> hätte gehabt (birtokolta volna)

SEIN
-> kijelentő jelen
> sein (lenni)
---> elbeszélő múlt
>> war (volt)
-----> feltételes jelen
>>> wäre (lenne)

-> kijelentő befejezett jelen
> ist gewesen (volt)
---> régmúlt
>> war gewesen (létezett volt)
-----> feltételes múlt
>>> wäre gewesen (lett volna)

A ,,volna" szó így külön a németben nem létezik az adott segédige értelme hozza ki ezt, tehát ismét egy körülíró szerkezetről van szó. Aki nem tanulta meg, vagy nem tanították meg neki a ,,Perfekt" igeidőnél a ,,sein' és ,,haben" igék múlt idejű alakját az itt most kapaszkodhat, mert nem fogja érteni, mi miért van.

Ettem volna. -> Ich hätte gegessen.

A ,,hätte" tartja a múlt idejű feltételes ragozást a ,,gegessen" alak a feltételes múlt értelmét és igéjének jelentését.

Értelemszerűen, az alapszabály nem változik, ami eddig ,,ist"-es volt, az ,,ist"-es lesz, ami ,,hat"-os, az ,,hat"-os, csak éppen a két segédige feltételes alakba kerül.

Utaztatok volna. -> Ihr wäret gefahren.

Megszívja továbbá az a tanuló is, aki nem tanulta meg annak idején a jövő, de inkább ,,Perfekt" és ,,Plusquamperfekt" igeidőknél a ,,módbelis" képzést. De olyan liberális vagyok, hogy már fáj és dióhéjban újra leírom! Egy módbeli segédige mindig kétféleképpen szerepelhet egy mondatban. Egyedül, ami ritka, vagy másik igével. Helye a mondatban szintén megváltoztathatatlan, vagy elöl ragozzuk, vagy a mondat végén áll, ha ragozni nem tudjuk, összetett igeidők esetén.

Módbeli helye elöl, a második helyen, önmagában:

Indikativ Präsens
> Er kann es. -> Képes rá.

Indikativ Präteritum
> Er konnte es. -> Képes volt rá.

Konjunktiv Präsens* (később kerítünk rá sort)
> Er könne es. -> Képes rá (talán).

Konjunktiv Präteritum
> Er könnte es. -> Képes lenne rá.

Módbeli helye elöl, a második helyen, másik igével:

Indikativ Präsens
> Er kann kommen. -> Tud jönni.

Indikativ Präteritum
> Er konnte kommen. -> Tudott jönni.

Konjunktiv Präsens* (később kerítünk rá sort)
> Er könne kommen . -> Tud jönni (talán).

Konjunktiv Präteritum
> Er könnte kommen. -> Tudna jönni.

Módbeli helye hátul, egyedül:
Indikativ Perfekt
> Er hat es gekonnt. -> Képes volt rá.

Indikativ Plusquamperfekt
> Er hatte es gekonnt. -> Képes volt rá volt.

Indikativ Futur I.
> Er wird es können. -> Képes lesz majd rá.

Indikativ Futur II.
> Er wird es gekonnt haben. -> Talán képes volt rá.

Konjunktiv Perfekt* (később kerítünk rá sort)
> Er habe es gekonnt. -> Képes volt rá (talán).

Konjunktiv Plusquamperfekt
> Er hätte es gekonnt. -> Képes volt rá volt.

Konjunktiv Futur I.* (később kerítünk rá sort)
> Er werde es können. -> Képes lesz majd rá (talán).

Konjunktiv Futur II.* (később kerítünk rá sort)
> Er werde es gekonnt haben. -> Talán képes volt rá.

Módbeli helye hátul, más igével:

Indikativ Perfekt
> Er hat kommen können. -> El tudott jönni.

Indikativ Plusquamperfekt
> Er hatte kommen können. -> El tudott volt jönni.

Indikativ Futur I.
> Er wird kommen können. -> El tud majd jönni.

Indikativ Futur II.
> Er wird kommen haben können. -> Talán el tud majd jönni.

Konjunktiv Perfekt* (később kerítünk rá sort)
> Er habe kommen können. -> Képes volt rá.

Konjunktiv Plusquamperfekt
> Er hätte kommen können. -> Képes lett volna rá.

Konjunktiv Futur I.* (később kerítünk rá sort)
> Er werde kommen können. -> Képes lesz majd rá.

Konjunktiv Futur II.* (később kerítünk rá sort)
> Er werde kommen haben können. -> Talán képes volt rá.

Ha így sem rémlik, miért van ennyi Infinitiv az összetett igeidőkben, IDE kattintva át tudod ismételni, olvasni. Egyelőre ennyit a feltételes múltról.