A melléknév kötelez

Adjektivdeklination - a melléknévragozás I.

Egy kis bevezetővel kezdjük ma. Hiszen talán ez az egyik legnehezebb és legátfogóbb téma, ami az egész német nyelvre kihat és, ami miatt nagyon jól meg kell tanulni, valamint rutinszerűen kell tudni alkalmazni a négy nyelvtani esetet. Ez nem más, mint a melléknévragozás. Ilyen jelenséggel nem sűrűn találkozunk nyelvek terén Európában, bár a spanyol hasonlóan egyeztet melléknevet nemben és számban, ennyire mégsem beható. A norvég nyelvben ez a nyelvtani fenomén szintén megvan, azonban, mivel nem egy közismert nyelv felénk, csak megemlítem, hogy nem a német nyelv az egyetlen, ami ezt használja. Ami érdekes lehet még ezzel kapcsolatban, hogy mi is ez pontosan? A lényeg az, hogy, ami régen természetes volt a latin nyelvben, azt később elhagyta a többi nyelv, és az egyik ezek közül, az angol, ami az új világ nyelv lett. A magyarban nem nemekhez kötjük a főneveket, mint az olasz, spanyol, norvég, német, holland, portugál, román, angol (nyomokban igen az angol is) vagy más európai nyelvek, ennélfogva nem tudunk melléknevet deklinálni. Viszont térjünk rá arra, hogy a németben hogy is van ez? Na, most még mielőtt megmutatom, el kell mondjam, hogy nem egy melléknévragozás van a németben. Bizony nem. Hanem egyenesen három. Továbbra is maradj nyugodt, logikus lesz, bár nem biztos, hogy első olvasásra. Ezért nem is tárom elétek minden titkát, csak megkapargatjuk a felszínét!

I. gyenge melléknévragozás

Másik nevén: névelő kísérő ragozás

A legkönnyebb ragozás a németben, amit sokan hentesbárd, fogkefe ábrával jelölt táblázatban szemléltetnek a nebulóknak. Mivel ez a lehetőség nekem most itt éppenséggel nem adatik meg, máshogy próbálom elmondani. Röviden és tömören szólva ez a ragozás MINDIG HATÁROZOTT névelővel történik és 5 kivétellel a melléknevek MINDIG -en véget kapnak. Jaj, de mi ez az 5 kivétel, és miért?

Az 5 kivétel igazából logikus. Az alanyeset egyes száma mindegyik nemben, illetve a tárgyeset nő, valamint semlegesneme, ahol a névelők nem változnak alap alakjukhoz képest.

Tehát: -e végződés =

Alanyeset der; die; das

Tárgyeset: die; das

Ez az öt névelő MINDIG ,,-e" véget fog kapni. Ilyenkor a határozott névelő alapesetben marad meg, amikor ez eltér, onnantól fogva a melléknév majd nem ,,-e", hanem ,,-en" ragot fog kapni.

Lásd: a hímnem alanyesetben ,,-e" véget kap, hiszen a ,,der", mint névelő, alap alakjában van, de tárgyesetben már nem tehetek oda ,,-e" ragot, mert a hímnem ,,den" alakra vált. Ha változott a névelőm alap alakjához képest, változik a ragozás is és, ahol eddig ,,-e" volt, innentől fogva mindig ,,-en" kell legyen.

Szemléltetésképpen meg szeretném mutatni, mikor is ragozzuk a melléknevet, mert szerencsére nem mindig. Amikor határozóként szerepel a mondatban, tehát főnév után áll, nem fogom ragozni. De a melléknevet ige előzi meg.

Pl.: Das Haus ist rot. -  A ház piros.

Itt az eddig is tanultak vannak, problémánk nincs. Viszont, ha már jelzőként mondjuk ezt a melléknevet, akkor főnév előtt áll. Ennélfogva rögtön kell ragozzam is.

Látom, hogy a ,,das" névelő alanyesetben van, ezért a melléknév csak egy ,,-e" ragot fog kapni.

das rote Haus - a piros ház

Nézzünk egy olyan példát, amikor ,,-en" a melléknév!

der winzigen Frau - az alacsony nőnek

Itt a ,,die" névelő ,,der" lett, evégett a ,,winzig" melléknév ,,-en" véget kell kapjon.

Na, jó, de vannak itt még többes számok is, ott is ,,die" az alap alak és mégis ,,-en" lesz, hiszen nem tartozik az 5 kivételhez. Ez azért van, hogy a két ,,die" elkülönüljön a többes számnál.

Határozóként: Die Kinder sind tüchtig. - A gyermekek ügyesek.

Jelzőként: die tüchtigen Kinder - az ügyes gyermekek

A birtokos esetnél az egyes számban és a részes eset többes számánál a szabály nem változott, ahol tudunk és lehet, a főnévre az ,,-s" és plusz ,,-n" ragot rátesszük:

das Auto des netten Mannes - a kedves férfi autója

den tüchtigen Kindern - az ügyes gyermekeknek

II. erős melléknévragozás

Másik nevén: névelő pótló ragozás

Mint ahogyan a ragadványneve is mutatja azt, ez a ragozás névelő nélkül történik, tehát a melléknév önmagában is elég erős ahhoz, hogy esetet és nemet is mutasson. Ilyenkor az adott névelő végződését mutatjuk meg adott esetben, nem tudunk csak szimplán ,,-e" és ,,-en" ragokra hagyatkozni.

Az előbbi példára tehát:

rotes Haus - piros ház

starkem Mann - erős férfinek

A többes számnál sem tudunk már különbséget tenni csak a névelő alapján a főneveknél, a főnév többes száma mutatja nekünk ezt a különbséget.

schöne Frau - szép nő

schöne Frauen - szép nők

Van egy eset, ahol viszont önmagán a főnéven mutatkozik valami az esetek többségében, ennélfogva, ott megmarad az ,,-en" rag. Ez a birtokos eset hím- és semlegesnemben.

Das Ende schönen Wetters - szép időjárásnak a vége

Ez az ,,-en" gyenge főneveknél is megmarad, nem mutatjuk ki a ,,des" véget a melléknéven, hiszen a főnév erősebb egy melléknévnél és mutatja nekünk, hogy birtokos esetről van szó. A német ellenben nem igazán szívleli, ha valamit névelő nélkül kell ragozzon, így ez a fajta ragozás létezik, és talán a legnehezebb is, a mindennapokban nem sűrűn kerül elő.

III. vegyes melléknévragozás

A vegyes melléknévragozásnál használjuk a határozatlan névelőket, a birtokos névmásokat, valamint a tagadó névelőket is. Visszatér az öt kivétel, ahol az előbb leírt erős főnév ragozás alapján mennek a szabályok, mindegyik határozatlan névelőn kimutatjuk az adott eset, adott névelőjének végződését, kivéve alanyeset hím- valamint alanyeset és tárgyeset semlegesnemében. A többinél viszont, miután kimutattuk a névelő nemét és esetét a határozatlan, tagadó névelőkön vagy birtokos névmáson, a gyenge melléknévragozás szabályai szerint járunk el. Bonyolultan hangzik. Mutatom.

ein rotes Haus - egy piros ház

mein rotes Haus - az én piros házam

Itt a határozatlan névelőn nem, csak a melléknéven mutatom ki a nemet, hímnemben is.

ein gelber Wagen - egy sárga autó

mein gelber Wagen - az én sárga autóm

Sőt, mondhatnám, hogy az alany- és tárgyesetet leszámítva, mindig megegyezik a hím- és semlegesnem vegyes melléknévragozás esetén.

ein nachgiebiger Vater - Nominativ hímnem - egy engedékeny apa

ein nachgiebiges Kind - Nominativ semlegesnem - egy engedékeny gyerek

einen nachgieben Vater - Akkusativ hímnem - egy engedékeny apát

ein nachgiebiges Kind - Akkusativ semelgesnem - egy engedékeny gyereket

einem nachgiebeigen Vater - Dativ hímnem - egy engedékeny apának

einem nachgiebeigen Kind - Dativ semlegesnem - egy engedékeny gyereknek

eines nachgiebigen Vaters - Genitiv hímnem - egy engedékeny apáé

eines nachgiebegen Kindes - Genitiv semlegesnem - egy engedékeny gyereké

Határozatlan névelővel nincs többes szám viszont még birtokos névmással és főnevet tagadó névelővel (kein; keine; kein; keine) is van vegyes ragozás. Utóbbi kettőnél van többes szám is!