A német egy gömbölyű nyelv

A német logikán túl, vagy lehet, hogy azon belül és annak hatására, el kell és lehet mondani, miért érdekes és miért szép igazán a német nyelv. Mert mindenre ad választ. Az összefüggések tömkelege megtalálható benne.

Ezért mondom azt, hogy a német olyan gömbölyű nyelv, a szerkezeti, nyelvtani részei nem olyan sarkosak, mint mondjuk az angolnak, példának okáért az angolban nem minden igeidőben képezhető a német ,,können" igének megfelelő ,,can", hanem félsegédigés szerkezettel tudjuk csak azt visszaadni például jövőben:

Ich werde nicht zu dir fahren können. -> Nem tudok majd hozzád utazni.

Ezzel szemben az angolban nem tudom leképezni ezt a ,,can" igével:
I will not can travel to you. -> A szerkezet így nem létezik az angolban.
Helyette egy félsegédigés szerkezet:
I will not be able to travel to you. -> Csak így értelmes.

Ezt én szomorúnak tartom egyrészt, másrészt ez nem jelenti azt, hogy németül ne lehetne többféleképpen is ezt mondani:
Ich werde nicht fähig sein, zu dir zu fahren. -> Ez pedig az angol képzésnek a tükörfordítása. Itt persze megint jöhetnek azok a tanárok, akik próbálnak olyan okosnak látszani, mint amilyen hülyék, és odaböfögik, hogy így a német nem beszél, sose mondana, sőt sose tudna (!) ilyet mondani, mert ilyesmi csak államvizsgán hangzik el. Ez tényszerűen nem igaz! Ha valamit csak egyféleképpen lehetne elmondani, nem írtak volna több száz könyvet ugyanarról a nyelvről.

Vissza arra, miért gömbölyű még a német? Példának okáért lehetne hozni még szerintem a KATI szórendet! Ha valamilyen tagmondat következik utána kötőszó nélkül, fordított lesz a szórend, tehát a kezdet és vég összeér, mert igével végzek, a mellékmondatban, de igével kezdek a következő tagmondatban, ettől lesz egy lágy hatása a nyelvnek.

Ich muss zugeben, wenn ich mit ihr chatte, bin ich immer froh.
(Be kell vallanom, ha vele írok, mindig boldog vagyok.)

A lágyból a kemény, a keményből a lágy, aztán lágy és kemény együtt. A németnek nyelvnek nincs éle, nincs hegye, hanem gömbölyű, olyan más jelleggel bíró, ezt még egy laikus is észre tudja venni. Persze, ez olyan énfajta, taoista logikához hasonló jellemvonásokkal feldíszített és kiérlelt gondolatmenet. De lásd, miről beszélek:

Először a szókincs: Ich kann nicht heute gehen. Ich bin sehr krank. -> Ma nem tudok menni. Nagyon beteg vagyok.

Itt külön viselkednek és bejön a kötőszó, amikor a két mondat együtt kezd kell dolgozni a mondat értelmén, megadva ezzel a gömbölyded jellegét a nyelvnek:

Ich kann nicht heute gehen, weil ich sehr krank bin. -> Ma nem tudok menni, mert nagyon beteg vagyok.

A nyelv itt olyan, mint egy óraszerkezet apró fogaskerekei: Szavak-> szavakból mondatok -> szavakból kötőszóval összetett mondatok. A kötőszó segít, hogy a két külön mondat egyként létezzen.

Egy masszív, de logikus nyelv a német, amely logika alapján gömbölyűvé válik. De mi magyarok ezen kívül idegen nyelvnek is nevezzük. Minden nyelvre igaz, de az idegen nyelvre különösen, hogy egyik nap tanítja a másikat, ezáltal a szellem fejlődése az korlátlan. A gondolat, gondolkodás minden egyes új szerkezettel, kifejezéssel szóval csiszolódik és ez az elmesúrlódás segít abban, hogy ne legyünk demensek 80 évesen. A németnek, bár ugyanúgy egy szélesedő piramis rendszere van, miközben tanuljuk, mindig minden mindennel összeér és összeérhet.

Nagyon egyszerű példa: Ha azt mondom, hogy a melléknévnek van három fajtája, gyenge, erős és vegyes, akkor a másik két nagy szófajnak, az igéknek és főneveknek is lesz három ilyen fajtája. Lásd:

Melléknév:

gyenge ragozás: der starke Junge (az erős fiú)

erős ragozás: starker Junge (erős fiú)

vegyes ragozás: ein starker Junge (egy erős fiú)

Főnév:

gyenge főnév ragozása:

N: der Junge (a fiú)
A: den Jungen (a fiút)
D: dem Jungen (a fiúnak)
G: des Jungen (a fiúé)

erős főnév ragozása:

N: der Lehrer (a tanát)
A: den Lehrer (a tanárt)
D: dem Lehrer (a tanárnak)
G: des Lehrers (a tanáré)

vegyes főnév ragozása:

N: der Drache (a sárkány)
A: den Drachen (a sárkányt)
D: dem Drachen (a sárkánynak)
G: des Drachens (a sárkányé)

Ige:

gyenge ige: machen, machte, h. gemacht (feltételes: machte)

erős ige: werfen (i), warf, h. geworfen (feltételes: würfe)

vegyes ige: rennen, rannte, i. gerannt (feltételes: rännte)

Ebből is talán látszik, mennyire gömbölyű a német. Az egész német számomra egy szimbólum, az egész német egy képeskönyv voltaképp. Amiben egy a kérdés: Látó olvassa-e azt, avagy vak? Sajnos a mai világrendben, inkább az utóbbi. A nyelvet tisztelni kell, alázattal nekiállni, nem lerázós dumával illetni azt, aki valamit máshogy is hall, ettől lesz viszont gömbölyű, kerek egész a szellemi tudás, hogy nyitottak vagyunk az új dolgokra, de megőrizzük az alaphangvételű, archaikus, régi modort is, mert a körnek szerves részét képezi az is.