Akkusativ vs. Dativ - Vigyázat! Ölre mennek!
Alapjában véve a négy nyelvtani eset nem okoz nagy fejtörést a németben, ha egyszer jól megtanuljuk az alapjaikat. Gondoljunk csak bele, hogy némelyik nyelvnek több nyelvtani kázusa van, mégis egyszerűbbnek titulálják őket a németnél, lásd: román nyelv. Holott a román nyelvben például a ,,Vokativ", azaz megszólító eset, külön fejtörést is okozhat. Míg magyarban, illetve németben egy felkiáltójel teszi ki ezt a megszólítást egy bizonyos hangsúllyal, esetlegesen egy régiesebb módon az ,,oh" indulatszóval megtoldva, bizonyos nyelvek ezt a megszólítást külön ragokkal egészítik ki, nem szorulnak rá az indulatszó használatára, például a román: frați - testvérek egy + -rol véget kap: Frațirol! - Oh, testvérek! Vagy tipikus magyar példa, amihez hangsúlyt is tudok kapcsolni: Oh, Rómeó! Miért vagy te Rómeó?!
Nos, ezt azért tartottam fontosnak említeni, mert szerencsére a német nyelvben nincs megszólító eset, cserébe a tárgy- és részes eset bosszant és gyötör minket olykor-olykor. A mai témánk: mikor milyen sorrendben jönnek ezek egymás után a mondatban, hogyan követik egymást?
Na, most először is! Vegyünk egy egyszerű szórendes mondatot, ami egyenes szórenddel van. Lényegében itt számít a legjobban ez a sorrend.
Der Lehrer gibt den Kindern die Hausaufgabe. - A tanár házi feladatot ad a gyerekeknek.
Der Lehrer gibt die Hausaufgabe den Kindern. - || -
Ilyen esetben, mikor a mondat tárgy-, valamint részes eleme is határozott névelővel van a mondatban, felcserélhetőek, hozzátéve, hogy a tárgy inkább tendál hátrafelé és nem jellemző a második verzió.
Mikor cserélhető még fel ez a beosztás?
Ha a részes elemünk határozatlan névelővel szerepel a mondatban és a tárgyeset határozott névelővel áll, viszont itt is az első mondat, ami gyakoribb.
Finn versendet einem Mädchen den Brief. - Finn elküldi egy lánynak a levelet.
Finn versendet den Brief einem Mädchen. - || -
Mikor áll mindig elöl a részes elem?
Amikor a mondatban a tárgy határozatlan névelővel áll, de a részes eset személyes névmásként vagy határozott névelővel szerepel a mondatban.
Der Mann schenkt der Frau einen Blumenstrauß. - A férfi ajándékoz a nőnek egy virágcsokrot.
Der Mann schenkt ihr einen Blumenstrauß. - A férfi ajándékoz neki egy csokor virágcsokrot.
Mikor áll biztosan elöl a tárgy?
Abban az esetben ha a tárgy mint személyes névmás szerepel a mondatban, mindig a ,,Dativobjekt" előtt kell álljon, lényegtelen, milyen alakban fordul elő a részes eleme a mondatnak. Ez előző mondat alapján:
Der Mann schenkt ihn der Frau. - A férfi odaadja azt a nőnek.
Der Mann schenkt ihn einer Frau. - A férfi odaadja azt egy nőnek.
Der Mann schenkt ihn ihr. - A férfi odaadja azt neki.
További érdekesség, hogy a német inkább megszemélyesíti a tárgyakat, miután már tudjuk, miről van szó, és szó szerint azt mondja, hogy ,,őt"---> ihn/ sie/ es. Mivel a virágcsokor hímnemű genussal bír, ezáltal ,,ihn" tárgyas személyes névmást kell használjunk. Mi magyarban ,,ezt/ azt" mondunk, nem személyesítjük meg, vagy olykor bele sem mondjuk a mondatba a tárgyat mint ,,azt", csak simán: ,,Odaadom neki."
Zárszóként: A mondat tárgyának személyes névmással történő képzését leszámítva a részes elem mindig a tárgy elé ugrik, vagy ugorhat. Én célszerűnek tartom ezt a mondatot a sok szabály helyett megjegyezni: A tárgy mindig hátul van, kivéve, ha személyes névmásként van jelen a mondatban. Ha ezt így megjegyezzük, nem kell azon gondolkodni, hol lehet cserélgetni, csökken a hibafaktor és még egyszerűen is hangzik.