de-Feltételes múlt - segunda etapa

Üdvözöllek. Ha német, akkor tanulás, ha tanulás akkor új iránti vágy, azaz ez itt ismételten a némethiány csillapító. A feltételes jelent (Konjunktiv Präteritum) és feltételes múltat (Konjunktiv Plusquamperfekt) a kijelentő módban lévő alakjaikból képezzük, az ,,-e" módjel, és, ahol lehet, Umlaut segítségével. Normál esetben. Csakhogy a rendszerváltoztatás utáni évtizedek, ha nem is gyökeresen, de erősen megváltoztatták a német nyelvet, addigi formájához képest. Jelen időben említettem már, hogy a gyenge igék egyező alakjai miatt létrejött az úgynevezett ,,Würde-Form", amely által könnyebben elkülöníthetőek az elbeszélő múlt és feltételes jelen idő gyenge igéinek az alakjai. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy a német, ma már szinte kivétel nélkül, ahol lehet, ezt az alakot preferálja az erős és vegyes igéknél is. Én személy szerint küzdök ez ellen, mert tény, hogy egyszerűbb tanulói szemszögből talán a képzés, de egyben elbutítja a nyelvet is.

Ez a képzés viszont becsorgott a feltételes múlt idő képzésébe is. Feltételezem az angol nyelv hatására, hiszen ott a feltételes múlt ugyanilyen séma alapján megy. A ,,werden" marad továbbra is a segédigénk feltételes jelen időben ragozva, csak éppen nem ,,Infinitiv Präsens", hanem ,,Infinitiv Perfekt" alakot használunk a mondat végén, megadva ezzel a múlt idejű értelmezést.

Feltételes jelen idő, hagyományos képzés:

-> Ich flöge gern nach Berlin. -> Szívesen repülnék Berlinbe.

Feltételes múlt idő, újkeletű, körülírásos képezéssel:

-> Ich würde gern nach Berlin fliegen. -II-

Feltételes múlt idő, hagyományos képzéssel:

-> Ich wäre gern nach Berlin geflogen. -> Szívesen repültem volna Berlinbe.

Feltételes múlt idő, újkeletű, körülírásos alakkal:

-> Ich würde gern nach Berlin geflogen sein. -> Szívesen repültem volna Berlinbe.

Ha neked is az Indikativ Futurperfekt ugrott be rögtön, nem hibáztatlak, hiszen az igeidő hivatalosan nem elfogadott alak ebben a formában, ellenben, a kötőmódban a Futurperfekt ugyanúgy viselkedhet egy múlt idő helyettesítésére, mint ahogy Indikativban is teszi, csak itt a Plusquamperfektet és nem a sima Perfektet váltja ki értelmileg.

De tisztázni kell pár dolgot. Egyrészt, mivel az igeidő, még csak bontogatja a szárnyait, sokkal ritkábban kerül elő, mint a hagyományos képzés, evidens, hiszen bár körülíró alak a jelenhez képest egy átlag anyanyelvűnek elég bonyolult, hogy három igéből képezem le. Másrészt, módbelivel ugyan itt lehetne képezni, eltérően a feltételes jelentől, de nem használja, szintén a bonyolultság miatt. Harmadrészt egy hajszálnyi különbség van a hagyományos és körülírott alakok terén abban is, hogy E/2.; E/3. és T/1. alakban nem használatos (ma(!)) az igeidő körülírva. És végül, meg kell említeni, hogy értelmi különbséget is fel lehet fedezni, ugyanis a körülírt alak esetében, kisebb volt az esély arra alapvetően, hogy bekövetkezzék az esemény.

De a leginkább háttérbe szorító körülmény, hogy bonyolult, a német agy olyannyira beszűkült, hogy képtelenek 2 ige után koncentrálni. Most arról nem is beszélve, hogy szegény főige feltételes alakját T/1. és T/3. személyen kívül szóban szinte mindenhol ,,-e" nélkül rövidíti, pongyola jelentést adva ezzel neki, lásd: ,,Ich wär' da gefahren. -> Odautaztam volna.

Ne feledjük, hogy a Konjunktiv módjele az ,,-e", nem pedig az Umlaut. Az a két kis légyszar csak egy plusz segítség, ami által komplexebb képet adhatunk, de csak olyan igékkel, amik nem gyengék és Umlaut képesek. Az ,,-e" módjel pedig használható az erős, de Umlautra nem képes igék esetén is! Arról nem is beszélve, hogy ez az ,,-e" az egész kötőmód igeidőrendszerére jellemző lesz majd a későbbiekben. Ha ezt lehagyom, semmit nem jelent szigorúan nézve az alak. Ennyiből azt is lehetne mondani, hogy ,,lócitrom". 

Visszatérve a főcsapásvonalhoz, ez a ,,würdés vonaglás" ne legyen a rögeszménk, a feltételes múlt kapcsán az idősebb korosztály nem érti, mit akarunk egy ilyen szerkezettel, mert a múlt idejű körülírás múlt időben fiatalabb, mint Szlovákia. Ha lehet, maradjunk a hagyományos alakoknál, jelen és múlt idő estében továbbra is. Azért használják az anyanyelvűek és tanulók is ezeket, mert ,,könnyebb" a képzése, mint a hagyományosnak. Ezt sose tudtam értelmezni, hogy eggyel több az ige mondatban, de könnyebb a szerkezet emiatt. Kicsit ellentmondásos, ha jól tudjuk az alap igeidőket, amikből képezzük a feltételes jelen és múlt időket, elméletileg egyik hagyományos képzés sem okozhatna gondot, és egy igével rövidebb is a mondat, mint a körülírással lenne. Olyan anyanyelvűek és tanárok ragaszkodnak csak minden esetben ezekhez a körülírásokhoz, akik tarhonyát és pitypangot kapálnak.

A hagyományos képzés szépsége és szabályossága valóban kihívás lehet sok tanuló számára, ugyanakkor a stílusgazdagság, amit e módszer kínál, pótolhatatlan a német nyelvben. Az Umlaut és az ,,-e" módjel használata nemcsak hogy történelmileg fontos, hanem finomabb különbségeket is kifejez, amelyek a ,,würde" formával elveszhetnek. Az újabb körülírásos szerkezetek népszerűségének egyik oka a világ nyelveinek globális összefonódása, az angol befolyása, valamint a mindennapi beszédben való egyszerűsítési tendencia. A bonyolultabb, hagyományos formák mutatják a nyelv eredeti struktúráját és logikáját.