de-Német szóképzés, miért könnyebb mint az angol?

Sajnálom, hogy eltűntem, ennek oka az, hogy kicsit sok volt a meló. De ismét visszatért a némethiány csillapító. A német szóképzés a mai téma. Sokszor azok ekézik szegény német nyelvet, hogy nehéz, megtanulhatatlan és a világ legeslegnehezebb nyelve a kínai (mandarin) után, akik életükben nem tanultak még németül. Mert, ha tanultak volna, tudhatnák, hogy a németben a legtöbb esetben, illetve sok esetben a szavakat egymásból tudom képezni, ami a magyarban is ugyanígy történik. Alapszóként meg lehet ugyan egyiket jelölni, hogy valószínűleg abból ered a többi, de a nem alapszóból is lehet következtetni, akár egy másik szóra, vagy akár az alapszóra is.

Erre mutatok most pár példát.

Tekintsük alapszónak az ,,iskola" szót, nézzük, hogy szól németül!

die Schule --> az iskola

Lássuk, milyen szavakat tudunk ebből képezni! Fontos, hogy most anélkül történik ez, hogy összetett szavakat képeznénk.

 der Schüler - az iskolás (a tanuló/ a diák)

 die Schülerin - az iskolás lány (a tanuló/ a diák lány)

 die Schulung - az iskoláztatás, iskolázottság

schulen - iskoláztatni, taníttatni

Lehet látni, hogy mindegyikben ott van az alap ,,Schule" szó, ahogy a magyarban is. Nézzünk most olyat, hogy az alapszó egy ige:

lehren - tanítani

--> Az első órák egyikén, ha nem is az ige, de az ebből képzett főnév biztos előkerül:

der Lehrer - a tanító

Aztán, ezt is lehet nőnemmel képezni, ha ellátom az alapszót az ,,-in" végződéssel:

die Lehrerin - a tanítónő

Innen pedig működik az alapszóból képezett struktúra:

die Lehre - a tanítás, tan 

lehrbar - tanítható 

unlehrbar - taníthatatlan

 Nézzünk most melléknévi példát egy alapszóra:

dichterisch - költői(es)

Látni fogjuk, hogy melléknevet is megadhatok alapként, ha más szófajban is látok az alapszóból valamit, a szabály működik:

das Gedicht - a költemény, a vers

die Dichtung - a költészet 

der Dichter - a költő

die Dichterin - a költőnő 

dichten - költeni, tollba mondani, diktálni

Nézzünk pár további példát:

der Tisch - az asztal 

der Tischler - az asztalos 

die Tischlerin - az asztalos nő 

die Tischlerei - az asztalos műhely

Elég volt? Dehogyis!

das Gericht - a bíróság 

die Richtung -a bírálat 

der Richter - a bíró 

die Richterin - a bírónő 

richten - ítélni, bírálni

Ez a módszer nagyon szépen tükrözi azt, hogy a német logikus nyelv, akárcsak a magyar. Ezt mást nyelvben így, vagy ilyen arányban nem tudjuk leképezni. A másik érv a német szóképzés gördülékenysége mellett, az a fent már említett, összetett szavak képzése. A németben, megint csak a magyarhoz hasonlóan, nem ritka, hogy 2 értelmes szót, ha összeteszek, kijön egy harmadik.

s. Wort - a szó
r. Schatz - a kincs
Wort + Schatz = Wortschatz -> szókincs

Az összetett szavaknál azért kell figyelni már dolgokra, egyrészt az összetett szónak a névelője mindig az lesz, ami a benne lévő utolsó, értelmes szónak a névelője is. Tehát a szókincs a németben hímnemű.

Ezenfelül az ,,-ung; -schaft; -keit; -heit" végeknél úgynevezett hézagelemet (Fugenelement) teszünk, azért, hogy a szót könnyebben ki tudjuk ejteni:

Verwandschaftsverhältnisse - rokonsági viszonyok

Nyilván a ,,Fugenelement" több fajtával és szabállyal is rendelkezik. Külön cikket írok majd egyszer ezzel kapcsolatosan.

Nézzük angolul ugyanígy az összetett szavakat. Nem tudjuk így leképezni, illetve sokkal kisebb arányban, mint a németben a magyarhoz képest.

Vegyük ugyanazt a szópárost angolul is:
word - szó
treasure - kincs
word + treasure = szókincs -> Elméletben, csakhogy ez gyakorlatban nem (!) létezik. Az angol nem képes ugyanolyan szóképzési módokra, akár összetett szavakról, akár az alapszóval meglévő szóképzésről beszélünk.

Persze vannak, triviális szavak is, amikről elmondható, hogy minden nyelvben ugyanúgy élnek: szabadidő -> Freizeit -> free time -> fritid (norvégul)

Ellenben itt van nekünk az anyanyelvünk. A magyar nyelv egy érdekes, értelmes és értékes nyelv. Olyan szabályrendszere és logikája van, amilyen más nyelvnek nincsen. Több ezer éves emlékezetre nyúlik vissza, mert ősnyelv. Senki nem állítja, hogy a magyar az egyetlen ősnyelv a világon, de attól még a magyar is az. Egy korábbi cikkemben elhangzott egy olyan állításom, hogy nem a magyarhoz képest nehéz a többi nyelv, pont ellenkezőleg. Nekünk kell lebutítani a fejünkben a dolgokat annyira, hogy ne a magyar gondolkodáshoz, bonyolultsághoz viszonyítsuk a többi nyelvet. Viszont a magyarnak vannak egyedi dolgai is. Nem csak szóképzés, hanem hangok szintjén is logikus nyelv a miénk. Illetve mivel toldalékokkal és ragokkal dolgozik, megint csak egy egyedi dolgot vehetünk észre.

Eme ragok, toldalékok, sok ezer évvel ezelőtt önálló jelentéssel bíró szavak voltak. Maga a ,,toldalék" szóban is ott van, hogy tol -> hozzá tol a szóvégéhez. Vagy ,,tolvaj": valakiTŐL ellopni. Vagy ,,tolmács": valakiTŐL szavakat idézve fordít, valakiTŐL más. Tehát a magyar ,,-tól/ -től" leképezhető névszóra, például toldalék, tolvaj, tolás, tolmács, toldva, tolmácsolva stb., és leképezhető igék szintjére tolni, tolmácsolni, toldani stb.

A magyarban létezik a ,,meg-" igekötő, aminek nyomatékosító szerepe van, ez a németben például hiányzik, nincs kifejezett igekötő rá.

tanulni -> megtanulni
venni -> megvenni
mondani -> megmondani
kérdezni -> megkérdezni
csinálni -> megcsinálni
érteni -> megérteni
enni -> megenni
inni -> meginni
stb.
Ezeket a szavakat a magyarnak megfelelő ,,meg-" szóval nem (!) lehet leképezni. Sőt, sokszor a német értelmi különbséget nem is tesz közöttük.
lernen -> erlernen (tanulni - megtanulni)

DE! trinken -> ertrinken (inni - megfulladni)
Itt már meggörbül a fordítás tükre.

Más érdekesség: A magyarban a mássalhangzók dominálnak, ellenben minden nyelvben érzelmi hangzókat magánhangzókkal képezünk, gondoljunk egy sikolyra, ami félelemérzet, egy baba sírására, ami éhséget, kétségbeesést jelent, mindig magánhangzókat mondanak mindenhol. Tehát az érzelmi hangzók elsősorban magánhangzók, amikhez később mássalhangzókat rendelünk: a-ny-a; a-p-a
Vagy globálisabban, ami inkább más nyelvekre egységesebben képes hatni, és megértjük: m-a; p-a
Vagy mégsem értjük? Duplázzuk meg, ahogy egy baba is tenné és látni fogjuk, értelmes: m-a-m-a; p-a-p-a
Vagy: cs-i-cs-i; k-a-k-a; p-i-p-i, c-i-c-i stb.

Amikor ez a fajta duplázódás beindul egy babánál, a tudatos gondolkodás is megindul benne, ezáltal az értelem a mássalhangzókon nyugszik majd, amiket párosít az érzelmi hangzókhoz, értelmes szavakat alkotva. Ezek a duplázódások majdnem minden nyelvben egységesek, a ,,mama-papa" szinten bizonyosan.

De a magyarban még ezenfelül úgynevezett mássalhangzó összefüggések is vannak. A ,,k" és ,,r" hangok szinte mindig, kör, karika szavak szinonimáját adja ki:
kör
kerék
kerek
teker
karika
köröz
kormánykerék
A németben az ,,r" előfordulhat ugyanúgy ezeknél a szavaknál:
drehen - tekerni, forgatni
Rad - kerék
Kreis - kör (forma)
Zirk - kör (geometria)
rund - kerek
Lenkrad (kormánykerék)
Ring - gyűrű
Mindegyikre lehet hozni kivételt, de elmondható, hogy a magyarban ez a két mássalhangzó efelé hajaz. A németben pedig csak az ,,r" fordul elő nagytöbbségben ilyen szavaknál.

Ezenfelül a magyar hangutánzó szándékkal is képes a ,,k" mássalhangzót felhasználni. A ,,t" mellett a másik kemény mássalhangzónk, ennélfogva már magában a ,,kemény" szóban is ott van.
További példák:
koppan
kő
kavics
kalapács
katona
kard
karó
kocka
stb.
Ez így a németben sajnos nem kerül már elő.