Egy mondatot csak egyféleképpen lehet megcsinálni

Nézzük a következőt:

Er ist heute mit mir ins Kino gekommen. - Ő ma velem jött moziba.

Én úgy gondolom, hogy, aki -főleg tanár létére- azt mondja, hogy ez, valamint az ehhez hasonló kijelentő mondat csak így jó, az abban akadályoz meg embereket, hogy érdemi tudást szerezzenek. Márpedig ezt a kenyeret zabáljuk most. Két pofára. És mindenki ujjong és örül neki. Mert nemrég kezdte el tanulni a nyelvet és máris eredményt akar.

Induljunk ki a legelejétől. A nyelvtanulásban maga a  nyelvtanulása a nehéz, nem a ,,típusa", hogy agglutináló vagy flektáló nyelv, nem az, hogy ősnyelv, újlatin, keleti, szláv vagy germán. Egyaránt nehéz mindegyik, mert új. Mindegyikben más a nehéz és más miatt nehéz. Egy nyelvben tehát a gondolkodásmód megszokása a bonyolult. A spekulatív, német gondolkodás elsajátításához idő kell. Németül kell látni ezt a világot. Ez nem megy gyorsan, se ingyen, mert annyira mélyek a már belénk ivódott előítéletek, gondolatok a német nyelvről, hogy nehezen indul be az agyunkban az később egyébként tudatos folyamat, hogy átváltsuk az anyanyelvi gondolkodást a németre. Tehát a nyelv felismerések láncolata, arról szól, hogy más szemmel kell a világot látni. A tudósok abból a szempontból nézik a világot, ahonnan az a legegyszerűbbnek látszik, és minél egyszerűbben fejeznek ki valamit, az annál jobb elméletnek számít. A nyelv nem ilyen. Nem egy fix dologhoz, kötött matematikai, fizikai, kémia állapot, törvény. Ezért, ha a fenti mondatra azt mondjuk, hogy csak úgy jó, akkor a nyelv is legyen mától matematika. Az csak egy más kérdés, hogy a szavaknak vannak szinonimái, amik alapján meg lehet máshogy is csinálni a mondatot.
Lásd:
Er hat am heutigen Tag nebst mir die Filmbühne besucht.

Tulajdonképpen ezt magyarra szóról szóra ugyanúgy le is lehetne fordítani. Az nem elég, hogy valaki ismeri a német 6 alapigeidő képzését, -amik egy ősnyelvhez (magyarhoz) képest rendkívül primitívek, a leggagyibb mondatba bele tudom illeszteni-, amikből aztán az összes többi igeidőt meg tudom magyarázni, le tudom képezni a kontextus bonyolultságától függetlenül, mert minden egyes német mondat visszaeredeztethető a 6 alapigeidő képzésére. Szégyen, hogy ezek szerint egy egyetemi diplomát manapság úgy is meg lehet kapni, hogy felírnak a hallgatónak egy német mondatot: ,,Mondja vissza!"

Visszamondja, megkapta a diplomát és erről szól az egész. Aztán, hogy ebből hogy hámozza ki a mondat alapjait, miért úgy volt az a mondat, az már az ő dolga. Michelangelo is megmondta: ,,A szobrászat mint művészet a világon a legegyszerűbb dolog: A felesleget le kell vésni a kőből, és megmarad a szobor." Egyfelől nehéz a baromi sok felesleget leszedni onnan, másfelől a kudarc mint szükséges rossz a tanulás része, ezért ha attól félünk, hogy egy mondat máshogyan hangozva rossz, vagy mást jelent, akkor is próbáljuk meg azt lefejteni, lehántani a legapróbb részletig. De a felesleget nem mindenki tudja levésni. Itt ugyanerről van szó, voltaképpen. Nem kell tudni csak a 6 alapigeidőt képezni, és ott is a diploma, taníthat is, nem kell tudni választékosan, máshogy kifejezni azt az adott mondatot: ,,meiner Meinung nach..." és kész, nem kell tudni, hogy ,,meines Erachtens...", ami ugyanazt jelenti, csak választékosabb, az elsőnél megkapod a diplomát. De attól még nem tudnak (jól) németül, hogy a 6 alapigeidőt tudják képezni. Pedig ezek még egyszer mindig ugyanúgy képződnek a legbonyolultabb mondatszerkezetben is. 

Tehát még egyszer a németben az a nehéz, hogy ezt a másik szemléletet próbáljuk elsajátítani. Meg kell tudni érteni, hogy minden nyelv egy külön tér, amit annak megfelelő módon kell tudni nekünk kezelni. Az eszközök szerencsére ugyanazok, ezt kialakította a természet, hogy mindegyikhez a szánk, agyunk, akaraterő és idő szükséges. Ez az izgalmas és szép az egészben, ez adja az adott nyelvnek a teljesítőképességét. Nem a nyelvi ismeret a fontos, bizonyos szemszögből, hanem, hogy azt mire használom. Egy pilótának nem a repülőgép legyártása  nehéz. Mások azt megcsinálják helyette. Fel- és letenni a gépet nehéz neki. A német nyelvben sem az a nehéz, hogy megtanulom a 6 alapigeidőt, hanem, hogy azt használni tudjam, és tudom, mire használom és mikor. Csak a bizonyos felesleget a kőből rögtön eltávolítjuk, nem gondolunk arra, hogyha azt talonba tesszük, kisebb szobrokat is tudunk még abból létrehozni.

Na, most azok a tanulók, hallgatók, akik erre nem képesek és ma-holnap ezekből egy iskolában tanárok,  professzorok lesznek egy egyetemen, azért ez valahol nagyon katasztrófa. 30 év múlva ezek a tanárok úgy tanítják a nyelvet, ha megnéznek egy valamire való, igényesebb kivitelű tankönyvet, meglátván a 6 mondatot ugyanabban az egy igeidőben, ugyanazzal az értelemmel, de máshogy fogalmazva, megkérdi magától minek ennyi szar, nekem se kellett az egyetemen ennyi. Kiválaszt egyet, amit ő is mondana, a többi meg menjen fenébe, egyáltalán nem fog kelleni a tanulóknak se. Beszűkült egy gondolkodás ez sajnos. De úgy látom, hogy a közösségi média, ami tulajdonképpen a mai torz ideálvilágnak a leképződése, erre az útra lépett. Ezért sok olyan ember, aki se magyarul, se németül, se beszélni, se írni nem tud helyesen, érvényt tud szerezni. Ez lehet látszólagos, lehet maradandó, az élet, az idő majd igazolja az igazságot. Sajnos ebbe nem tudok beleszólni. Mert a ,,hatalom" az ,,hatalom", sajnos az igazság ritkán győz a hatalom felett.

Aki olvassa a blogomat tudja, észrevehette, hogy próbálom rendszerszerűen írni az adott nyelvtani témákat, két év alatt közel 100 bejegyzéssel, amitől talán lassan kezdhet virágba borulni a német nyelv rendszere. De hát a nehézség az, hogy most megértsük, miről van szó. Az értelmet lássuk meg a dologban. Hogy ezt hogy találom meg részletkérdés, bár hozzá kell, hogy tegyem, egy nagyon fontos részletkérdés. A nyelv nem matematikai modell, nem egyféleképpen jó egy kijelentő mondat. A nyelv ettől lesz hatékony, hogy merem bátran használni. Aki nem így tesz, annak a tudása vagy triviális vagy hibás. Végzettségétől teljesen függetlenül. Látszik, hogy az ilyenek nem értenek a nyelvhez, azért ír, mond ilyen butaságokat. Ilyenektől ne tessenek sokat várni a német nyelv rejtelmeiből. Egy könyvíró akkor tud maradandót alkotni, ha elgondolkozik rajta, bölcsességgel, szeretettel akarja átadni azt, amit tud, a nyelvről való gondolkodás szeretetét, akkor ebből szempontból már nyert is valamit, aki ilyen embertől tanul. És nem áll meg ott, ahol megtanították neki, hanem maga is csinál egy modellt, amikből fő- és mellékágakat húz, kipróbálja, hogy tényleg úgy működik és további példákat is keres, mi lehet jó még. És, ha rosszul mondja, téved, egészen máshogy téved, mint az, aki felületesen uralja a nyelvet. Mert még a tévedései is gyönyörűbbek egy hozzáértőnek, mint egy dilettánsnak. Az, hogy valaki lehet tanár, vagy annak mondhatja magát ma, anélkül, hogy nem ért a tanításhoz,vagy a szakmájához, az egy más kérdés. Hogy valaki szép színes könyvben leírja a butaságot és azért imádjuk, mert valaki ebből így csinált sikert, hát vakarózik az ember.

Reprezentálom a fenti, eredeti mondatot, úgy, hogy értsük, mi a bajom:

Heute ist er mit mir ins Kino gekommen. - Ma velem jött moziba.

Mit mir ist er heute ins Kino gekommen. - Velem jött ma moziba.

Ins Kino ist er heute mit mir gekommen. - Moziba jött ma velem.

A mondat értelme változott? Nem ugyanarról beszélünk, hogy ugyanaz a személy, ugyanoda megy, ugyanakkor, ugyanazzal a személlyel? Dehogynem! Hozzá kell tenni, hogy minden és az ellenkezője is lehetséges. Mert, ha én ezt írom...:

Gekommen ist er heute mit mir ins Kino.- Eljönni eljött velem ma moziba.

...akkor valóban mást jelent a mondat, De ez nem egy alaptézis, felette írtam háromféleképpen ugyanazt a mondatot az eredetihez hasonlóan. És minél hosszabb a mondat, annál többféleképpen lehet írni. Még a legalapabb, leggagyibb, német mondatból is ki tudok hozni 2 variációt!

Ich heiße Józsi. -> Józsi heiße ich. -> Józsinak hívnak.

Er sieht mich. -> Mich sieht er. -> Lát engem./ Engem lát.

Felejtsük el azt az embert, aki azt mondja, hogy úgy túl bonyolult, úgy nem jó, úgy így, úgy meg úgy! Egy mondatnak több reprezentációja van. Ez nem azt jelenti, hogy így kell, hanem így is lehet. A lényeg, hogy itt már konkrét nyelvi ismeretekkel, azok sorrendjének keverésével valósítom meg ugyanazt a mondatot. Más kérdés, hogy vannak esetek, mikor egyik variáció, nem mindennapi. Lásd:

Es ist mir kalt. -> Mir ist (es) kalt. -> Kalt ist (es) mir. -> Fázom.

Az utolsó mondat nem jellemző kiemelés szintjén, nem életszerű, hogy a részes elem annyira hátracsúszik és a melléknevet hozom ki előre, de nyelvtanilag ugyanúgy helyes. És, ha nekem éppen így esik a számra, hogy kimondjam, kimondhatom. Aztán, ha éppen egy anyanyelvűnek éppen így esik a szájára, ő is ki fogja mondani így. A valódi életben nem ezen gondolkodunk. Nem a sorrend a lényeg. Ez azt jelenti csak, hogyha az egyenes szórenddel lévő mondatot - ami egyébként sem a leggyakoribb a mindennapi életben- tekintem alapnak, akkor a kiemelt mondatrésszel kezdett mondatnak az értelme ugyanaz lesz. Ne szokjuk meg, hogy csak egyenes szórend, vagy csak időhatározó lehet elöl. Nem a sorrendben van a nyelv, hanem a szavak jelentése mögött. Persze, minden ember szereti, ha ugyanazzal a szerkezettel csinálunk valamit, vannak ilyen berögzült dolgok, amiken nem fogunk változtatni. Itt azon kívül, hogy az ige a második helyen szorosan az alany mellett helyezkedik el, nincs megtiltva, hogy egy másik részét a mondatnak nem pakolhatom ki előre. Az észszerűségen belül, tulajdonképpen ,,bárhogy" írhatom. Ne a sorrendhez kötődjön a német, hanem a némethez kötődjön a német! Ezért érdemes ezeket úgy váltogatni, ahogy akarjuk.

Ezért (is) bukhatunk el a vizsgán, ha például egy mondat a szövegben máshogy van, mint ami addig megszoktunk, pedig egyenes szórendben érteném a mondatot, vagy, ha időhatározó van kiemelve, érteném a mondatot, de, ha helyhatározó van elöl úgy már nem. Aki számára a helyhatározóval kezdett mondat más értelmezésben van, az nem jutott el még arra a szintre, hogy a németet értse. Túlzottan csakis a konkrét mondatra fókuszál, nincs benne az a készség, hogy az értelmi lényege a mondatnak nem az, mivel kezdek, hanem, hogy mit jelent. Disztingválni kell tudni, hogy kinek mi a lényegesebb. Mert a tudásnak ez másik nagyon lényeges komponense, hogy tudjuk a lényegtelen és lényeg közti különbséget. Persze, a társadalmi és tanulói manipulációnak ez egy nagyon döntő lényege, hogy rákényszerítjük a társadalmat, hogy lényegtelen dolgokról, lehetőleg egyféleképpen beszéljen. És egy Facebook csoportban is ezt éri el az ilyen tanár lényegtelen dolgokról vitáztatja a tanuló tagokat, közben a lényegen mindenki átsiklik. A tudatos embert ezt viszont átlátja, mert tanult németet. Két dolog definiálja a nyelvtudást: Tudom, hogy nem vagyok mindenható és van mit tanulnom minden nap, és, hogy szeretem, amit tanulok.