Felszólítom, hogy ezt olvassa el!
Der Imperativ - a felszólító mód
A németben 3 igemódot különböztetünk meg. Az első az ,,Indikativ", vagyis a kijelentő mód, ami 6 igeidőt foglal magában. Ennek az igemódnak a hat igeidejéből hármat már tudunk. A jelent, egy múltat, és egy jövőt. Hiszen ezeknek hivatalos nevük:
Indikativ Präsens - kijelentő mód, jelen idő
Indikativ Perfekt - kijelentő mód, befejezett jelen idő
Indikativ Futur I - kijelentő mód, folyamatos jövő idő
De nézzünk most egy másik igemódot! Ez az ,,Imperativ", vagyis a felszólító mód. Ebben az igemódban egyetlen egy igeidő van csupán, hiszen felszólítani, sem jövőben, sem múltban nem tudunk.
Tehát, hivatalos nevén: Imperativ Präsens
Tovább egyszerűsödik a dolgok rendje, mivel a hat személyes névmásból 2 és fél teljesen kiesik, a maradék 3 és fél pedig nem komplikált. De nézzük végig a teljesség jegyében!
Egyes szám:
- E./1. én - Szinte teljesen kiesik, mert magamat nem tudom felszólítani. Esetleg a ,,sollen" ige lehet itt egy kiskapu, ami egy dilemmát hordoz ebben az esetben magában.
- E./2. te - Hasonlóan a magyarhoz a személyes névmás teljesen eltűnik, ezután a személyrag is, ami pedig marad, azt írjuk le.
Indikativ Präsens:
du gehst - te mész
Imperativ Präsens:
Geh! - Menj!
Ez az egyetlen olyan dolog a felszólító módban, ahol egy picit meggyűlhet a bajunk. Ugyanis az erős igéknél az Umlaut eltűnik!
Indikativ Präsens:
du schläfst - te alszol
Imperativ Präsens:
Schlaf! - Aludj!
Az ige jelen idejében előforduló erős igék másik csoportja az ,,-i"-re vagy ,,-ie"-re változó tőhang. Három esetben a felszólításhoz egy ,,-e" rag is társul:
Indikativ Präsens:
du siehst - te látsz
Imperativ Präsens:
Siehe! - Lásd!
Indikativ Präsens:
du wirst - te válsz (valamivé)
Imperativ Präsens:
Werde! - Válj (valamivé)!
Indikativ Präsens:
du weißt - te tudod (fejben)
Imperativ Präsens:
Wisse! - Tudd!
A többi erős igénél nincs ,,-e" rag. Hozzá teszem, ha nagyon akarom az Umlautos erős igéknél hozzá mondhatom, de felesleges nehezíteni a saját dolgunkat. Az ,,i/ie"-re váltó (Brechungos) igéknél nincs ilyen plusz ,,-e".
Indikativ Präsens:
du gibst - te adsz
Imperativ Präsens:
Gib! - Adj!
De van egy olyan ige is, ahol csak az ,,-st" ragból az ,,-s" betű megmarad a kiejtés miatt:
Indikativ Präsens:
du liest - te olvasol
Imperativ Präsens:
Lies! - Olvass!
Illetve nézzünk ide egy abszolút kivételt, a ,,sein" igét! Már megszokhattunk, hogy a ,,sein" mint a német nyelv abszolút főigéje mindig okoz meglepetést, itt is rendhagyó!
kijelentő mód jelen idő felszólító móddu bist - te vagy Sei! - Légy!
A gyenge igék tekintetében, csak a személyes névmás és rag tűnik el. Valamint eldönthetjük akarunk-e ,,-e" ragot, vagy sem. Mindazonáltal van olyan tő, ahová KÖTELEZŐ ez a könnyítő ,,-e" rag, nélküle vagy nem tudnánk kiejteni a szót, vagy mást jelentene anélkül.
Ezek a ,,-t"-re, a ,,-d"-re az ,,-m"-re és az ,,-n"-re végződő tövek:
Pl.:
Indikativ Präsens:
du arbeitest - dolgozol
Imperativ Präsens:
Arbeite! - Dolgozz!
Ennél az igénél például ,,-e" nélkül ,,Arbeit" lenne csak, ami már egy főnév és azt jelenti, hogy munka.
- E./3. - Abszolút kiesik. De miért, amikor magyarban mondunk olyat például, hogy: ,,Megmondtam, hogy csinálja meg!" Nos, igen, de itt nem közvetlenül szólítjuk fel az egyént, amikor pedig végbement a felszólítás, akkor azt egyes szám második és nem harmadik személyben mondta az illetőnek. Tehát nincs. Illetve, van egy kis kapu, de ahhoz a harmadik igemódot kell tudni, amit sokára fogok még leírni. De az is csak egy kiskapu, mert nem mindig használható!
- T./1. - A németben az ige 3 esetben lehet az első helyen. Egyet ezek közül már leírtam, ami az eldöntendő kérdés. A kifejtő kérdést nem vehetjük ide, hiszen ott mindig van egy kérdőszó (mikor, hol, kivel stb.). A második eset, amikor elől van az ige a felszólító mód. Többes szám első személynél annyi a dolgunk, hogy megcseréljük az alanyt az igével.
wir gehen - megyünk
Imperativ Präsens:
Gehen wir! - Menjünk!
Ez minden igénél így működik a többes szám első személyben. Ha gyenge, ha erős az adott ige. Többes számoknál pedig tőhangváltásról sem beszélhetünk, ugye! Egy kivétel megmarad a ,,sein":
Indikativ Präsens:
wir sind - mi vagyunk
Imperativ Präsens:
Seien wir! - Legyünk!
- T./2. - Itt az egyes szám második és többes szám első személyhez hasonlóan, ugyanúgy működik a felszólítás a németben, mint a magyarban. Ugyanúgy lejön a személyes névmás, amit ismét csak TILOS kitenni, DE(!) a rag megmarad, és így írjuk le az igét:
ihr geht - ti mentek
Imperativ Präsens:
Geht! - Menjetek!
Az egyetlen felszólító rag, ahol a ,,sein" ige sem kap rendhagyó alakot, csak a személyes névmás tűnik el:
Indikativ Präsens:
ihr seid - ti vagytok
Imperativ Präsens:
Seid! - Legyetek!
- T./3. - Az utolsó személyes névmás felszólító módban, kizárólag csak a nagybetűs ,,Sie"! Tehát Önt, vagy Önöket szólít fel vele. A kisbetűs ,,sie" mint ,,ők", ugyanolyan értelmetlen, mint az egyes szám 3. személyben felszólítani, hisz ismét csak odamenne hozzá és inkább közvetlenül szólítana fel valakit az ember.
kijelentő mód jelen idő: Sie kommen - Ön jön/Önök jönnek
felszólító mód: Kommen Sie! - Jöjjön/ Jöjjenek!
És a ,,sein" ige:
kijelentő mód jelen idő: Sie sind - Ön van/Önök vannak
felszólító mód: Seien Sie! - Legyen/Legyenek!
Végeredményben ennyi lenne a németben a felszólítás, de három kis dolog még:
I. A legfontosabb: Nagyon ritkán használja a német ezt az igemódot, szinte csak családtagok között vagy közelebbi ismerősök, esetleg barátok használják egymás között. Vadidegennel így beszélni nem jellemző, sőt kis túlzással bunkóság. Kerüljük, ha lehet, a német amilyen ,,kemény" nyelv, éppen olyan udvarias. Ezért mondtam azt, hogy amit a nyelv ad könnyebbséget, a másik oldalon elveszi, hisz maga a felszólítás nem nehéz, de nem használja. Viszont, utasításokban, feladatoknál sokszor lehet olvasni.
II. A másik nagyon fontos dolog, hogy a mondat vége MINDIG felkiáltójel!!!!
III. Kis szavakkal lehet még nyomatékosítani a felszólítást! Ezek a ,,doch", a ,,mal", a ,,denn", a ,,bloß" vagy összevonva kettőt: ,,doch mal"
Pl.: Gehen wir! - Menjünk! --> Gehen wir mal! - Na, menjünk! --> Gehen wir doch mal! - Na, menjünk már!