Feltételes jelen idő, I. rész

Ahhoz, hogy ezt megtehessük, vissza kell, hogy ugorjunk az eredeti igemódra, a kijelentőre, ahol is található az elbeszélő múlt, vagyis az Indikativ Präteritum. A német nyelvben egy idő után nem kell, hogy teljesen új alakokat tanuljunk meg, hanem a már meglévőt alakítjuk át. Ez különösen igaz a kötőmódra. A feltételes jelen idő hivatalos neve Konjunktiv Präteritum.

Ejnye! De eddig a ,,Präteritum" múlt időt jelentett, hogy van ez?! A kérdés jogos, a ,,Präteritum" valóban múlt, egészen addig, amíg az ,,Indikativ" rendszerén belül használjuk. Átcsúszva a ,,Konjunktivra", ledobja múlt idejű, elbeszélő jelentését, és modális jelentést vesz fel, magyarul jelenné változik.

Hogy történik mindez?

Nos, vannak az igék elbeszélő múltas alakjai, amiből tehát képezni fogjuk az igeidőt, de ez önmagában kevés. Az igéket, mint megtanultuk, három nagyobb csoportra tudjuk felosztani: gyenge, erős, vegyes.

A Konjunktiv jele az ,,-e" rag. Ez kerül mindenhová, mint a feltételes mód jele, illetve, ahol lehet, ott az Umlaut is él. (a;u;o betűk esetén) Viszont van egy kis bökkenő. Ezt az ,,-e" módjelet és Umlautot nem minden ige képes kiérdemelni. Nem bizony. A gyenge igék alakja változatlan marad az elbeszélő múltú alakjukhoz képest.

Lásd: er lernte -> tanult/ tanulna

vagy: ich machte -> csináltam/ csinálnám

A szabály tulajdonképpen azért nem élhet náluk, mert később kerültek be a nyelvbe, ,,újak", így a nyelven belül nincs igény a bonyolításukra alakilag, ha úgy tetszik, nem elég erősek ahhoz, hogy Umlautot kapjanak, mivel pedig alapjáraton ,,-e" raggal is rendelkeznek, amit sima múlt időnél megkapnak, nem tudjuk rájuk erőltetni azt se még egyszer. Erősen kell tehát a szövegkörnyezet, hogy mikor múlt, mikor feltételes értelemben értendő az adott gyenge ige. Eddig tehát nem sok dolgunk van. Zárójelben jegyzem meg, hogy vannak olyan esetek, amikor például totálisan egyértelmű, hogy feltételes jelen idő van a képletben. Ilyen, ha a mondatban jelen idejű időhatározó van, ami múlt idős vonatkozásban szigorúan tiltott!

Ich kochte jetzt doch eine Suppe! - Ej, de főznék most egy levest!

A ,,jetzt" szó miatt nem fordítható múltra, hisz nem hat ki a jelenre az elbeszélő múlt, itt csak feltételes alak lehet. A szövegkörnyezet viszont nem minden esetben ad meg nekünk ilyen segítséget, ezért erre az esetre egy viszonylag új nyelvtan alakult ki, amit majd a következő részben fejtek ki.

Lássuk az erős igéket! Nos, náluk már él a móka, miszerint egy plusz ,,-e" raggal ellátva az adott múlt idős alakot, feltételes alakot kapunk.

Lásd: Er schlief. - Aludt.

--> schlief + e -> Er schliefe. - Aludna.

Vagy: Ich lief. - Futottam.

--> lief + e -> Ich liefe. - Futnék.

Nem véletlen, hogy a sima múlt időnél meg kellett tanulni, hogy az E/1. és E/3. nem kaphat ragot, hiszen, ha odatesszük, van jelentése, csak teljesen más, ezt a nyelv a feltételes jelennek tartotta fent, múltnál szigorúan tilos ezekre a helyekre ragot tenni.

Ugyanígy:
lassen -> ließ -> ließe
stoßen -> stieß -> stieße
gehen -> ging -> ginge

A történet itt nem áll meg, ugyanis az a;u;o betűvel képzett elbeszélő múltas alakok nem csak ,,-e" ragot kapnak, hanem két légyszarral is ellátjuk őket.

Legtipikusabb ilyen: war (volt) + e -> ware + Umlaut -> wäre (lenne)

Az ,,-e" rag és az a két pötty végig elkíséri az erős igét a ragozás során.

Lásd:

ich wäre - lennék

du wärest - lennél

er/sie/es wäre - lenne

wir wären - lennénk

ihr wäret - lennétek

sie/ Sie wären - lennének

Sajnos a köznyelv ,,du" és ,,ihr" esetén sokszor lehagyja az ,,-e" ragot. Ezt ne tegyük, igénytelenség netovábbja pont a feltételes mód lényegét, a feltételes alaknak a jelentését hordozó magot kihagyni. Aki így beszél, tanítja, el kell kerülni, vagy felvilágosítani, hogy olyan primitív, mint a segg, beszéljen helyesen, vagy ne tanítson rosszat!

További példával nézzük meg mondjuk a ,,mosakodni" igét.

sich waschen --> wusch sich --> wüsche sich

--> Ich wüsche mir die Hände, wenn sie schmutzig wären. - Kezet mosnék, ha koszos lenne.

Ugyanígy:

fahren -> fuhr -> führe
schlagen -> schlug -> schlüge
essen -> aß -> äße

Az Umlautos igéknek viszont van egy hátránya, amitől igazából nehézzé válhat egy ponton a feltételes jelen. Ugyanis a legtöbb elbeszélő múltas erős ige az elmúlt 3-4 évszázadban tőhangot váltott. Ez azt eredményezi, hogy az elbeszélő múltas alakjuk újkeletű tőhanggal van, míg feltételes jelenük megmaradt a késő középkori alakjukban.

Leggyakoribb példa a mai múlt ,,a" hangú igék, amik réges-régen ,,u" betűvel éltek. Erre az utóbbira húzza rá a nyelv az Umlautot.

half - segített --> régen: hulf 

--> hülfe (segítene)

starb - meghalt --> régen: sturb

--> stürbe (meghalna)

warf - dobta --> régen: wurf

--> würfe (dobná)

Illetve, azok az igék, amelyek alapjáraton ,,u" múlt idejű tőhanggal bírtak, a mai nap már ,,o" ez a hang, de feltételes alakjukat régi tőhangjukra képezzük.

zog - húzta --> régen: zug (ebből jön a vonat szó is, ami külön téma lesz majd)

--> züge (húzná)

Persze, ez nem minden ,,o" betűs múltas alakra jellemző, némelyik ,,o" volt és az is marad.

Lásd: wog - mérlegelte --> régen is: wog

--> wöge - mérlegelné

Olyan igéknél viszont, amiknél az Umlaut sima jelen időben rajta van, elbeszélő múltnál eltűnik, ugyan feltételes jelenben szintén visszakapja azt, de az megint ,,u" betűn mutatkozik meg.

Lásd: schwören (esküdözni)

--> schwor --> régen: schwur (másfelől a ,,schwöre" nem egyezhet a sima jelen idővel)

---> schwüre (esküdözne)

Idővel ezek igék többségére is elkezdett kialakulni a nem rendhagyó alakjuk, a jelenkori múlt idős alakon mutatott feltételes jelen, lásd:

Ma már: wärfe = würfe (dobná)

És végül, lássuk a vegyes igéket! A gyenge igékhez hasonlóan nem tudjuk + ,,-e" raggal megtámogatni alakjaikat, ellenben Umlautot ők már kaphatnak!

Idetartozik a hat módbeliből 4:

konnte (képes volt rá) -> könnte (képes lenne rá)

durfte (szabadott neki) -> dürfte (szabadna neki)

mochte (szerette) -> möchte (szeretné)

musste (muszáj volt) -> müsste (muszáj lenne)

idetartozik a ,,wissen"

wusste (tudta) -> wüsste (tudná)

vagy:

nannte (nevezte) -> nännte (nevezné

brachte (hozta) -> brächte (hozná)

brannte (égett) -> brännte (égne)

Újabban próbálkozik a nyelv egy a ,,brauchen" ige alakját is szóban pöttyözni.

brauchte (szükséges volt) - brauchte ---> bräuchte (szükséges lenne) (köznyelvi, csak szóban)

Van egy ige, amelyik egyik kategóriába sem tartozik vagy, ha úgy tetszik az egyetlen gyenge ige, ami mindenképpen Umlautot kap:

hatte (volt neki) - hätte (lenne neki)

Ez a németben a feltételes mód alapja, amiből tanulunk majd egy másik szabályt is, egyelőre barátkozzunk ezzel!

Illetve! Jelezni szeretném, hogy az angol, egészen a gyarmatosító időkig, hasonló metódus alapján képezte a feltételes alakokat. Az ige alapformája, amely az óangolban általában ,,-an" vagy ritkábban ,,-n" végződéssel rendelkezik. Majd ezek az alakok múlt időt kaptak és abból hasonlóan képezte a nyelv a feltételes alakokat.

Óangol igék, múlt Idős és feltételes alakok, zárójelben a kiejtésükkel:

A mai ,,be" ige infinitive: sīen (zén)
Egyszerű múltja: wær (ver) -> mai was
Feltételes jelen ideje: wǣre (véjre) -> mai were

A mai ,,have" ige infinitive: hæbban (heban)
Egyszerű múltja: hadde (hadde)
Feltételes jelen ideje: hǣdde (hedde)
 
A mai ,,will/ want (to)" ige infinitive: willan (vilan)
Egyszerű múltja: wolde (volde) -> mai would
Feltételes jelen ideje: woulde (vulde) -> mai would

A mai ,,must" ige infinitive: mōtan (mötan)
Egyszerű múltja: mostde (moszde)
Feltételes jelen ideje: mōuste (müszte)

A mai ,,can" ige infinitive: cunnan (künan)
Egyszerű múltja: culde (külde) -> mai could
Feltételes jelen ideje: coulde (kulde) -> mai could

A mai ,,shall" ige infinitive: shallan (salan)
Egyszerű múltja: sholde (solde) -> mai should
Feltételes jelen ideje: shoulde (sulde) -> mai should

A mai ,,know" ige infinitive: witan (vitan)
Egyszerű múltja: wiste (viszte)