Feltételes jelen idő, II.rész

Ismét bejegyzéssel jelentkezem, ez itt a némethiány csillapító. Mai témánk a feltétles jelen idő második felvonása. A német nyelv fejlődése során, rengeteg dolog lassabban jött létre. Ennek oka, hogy nem volt gyarmata az országnak, és nem kellett a nyelvnek törvényszerűen leegyszerűsödnie olyan szinten, mint például az angolnak. Ezért is a XX. század harmadik negyedében kezdődött csak el az úgynevezett ,,Würde-Form" eluralkodni. Ez tulajdonképpen egy körülíró alak, ami a magyar feltétles jelen idő jelentését adja vissza. Azért csak körülíró, mert itt már nem magán az igén mutatjuk a feltételes jelentést az ,,-e" módjellel és, ahol lehet az Umlauttal, hanem a ,,werden" ige feltétles alakja a ,,würden" fog ragozódni, hordozva a feltételes ,,-na; -ne; -ná; -né" jelentést, míg az adott ige, amit főigeként használunk, a mondat végén lesz majd Infinitiv Präsens alakban. Szerkezetében hasonlít tehát a jövő időre, éppen csak annyi a különbség, hogy a segédige feltételes alakba kerül, jelentést módosítva a mondatnak, mert jövő időből, feltételes jelen lesz, a ,,würden" alak modális jelentése miatt.

Tehát: würde (ragozva) + Infinitiv

--> csinálnám -> ich würde machen

--> csinálnád -> du würdest machen

--> csinálná -> er/ sie/ es würde machen

--> csinálnánk -> wir würden machen

--> csinálnátok -> ihr würdet machen

--> csinálnák -> sie/ Sie würden machen

Először csak a gyenge igék esetén kezdődött el ez a képzés, hiszen ebben az alakban egyértelmű, hogy feltételes jelen időről van szó. Emlékezzünk csak, hogy a hagyományos képzés a gyenge igék esetében erősen szövegkörnyezet függő volt, mert a gyenge igék nem Umlaut-képesek, és az ,,-e" módjel is egybeolvadt az elbeszélő múltas végződésekkel.

Ellenben az erős, illetve vegyes igéknél, a 2000-es évek elejéig inkább a hagyományos képzés volt, ami dominált. Mutatja ezt az is, hogy a 2006-os nyelvi helyesírási-reformváltásig a szabály azt mondta, hogy ,,Wenn-Satz ohne würde!'' -> Tehát, a ,,ha" kezdetű feltételes mondatoknál, ha erős, ha gyenge, ha vegyes egy ige, nem lehet körülíró alakot használni. Ezt a mai nyelv engedi már engedi viszont. Érdekesség, hogy az angol a mai napig tiltja a némethez hasonló ,,would + infinitive" alak használatát az ,,if" (ha) tagmondatoknál. Valamint mind a két nyelvben léteznek kivételek, amiket TILOS körülíró alakkal leképezni!

Német kivételek, amiket mindig ,,würde" alak nélkül, hagyományosan kell, hogy képezzünk a mondatban:

wäre - lenne - nincs würde sein szerkezet

hätte - birtokolna - nincs würde haben szerkezet (kivétel egy óhajtó kifejezésnél)

könnte - tudna (fizikailag) - nincs würde können szerkezet

möchte - szeretne - nincs würde mögen szerkezet (hacsak nem valamit kedvelnénk)

dürfte - szabadna - nincs würde dürfen szerkezet

müsste - muszáj lenne - nincs würde müssen szerkezet

sollte - kellene - nincs würde sollen szerkezet

wollte - akarna - nincs würde wollen szerkezet (a köznyelv próbálkozik, hivatalosan nem elfogadott) Pár évig létezett megkülönböztetés céljából a ,,wollete" alak, de mint invariáns, elhalt.

würde - válna valamivé - nincs würde werden szerkezet

wüsste - tudná (fejben) - nincs würde wissen szerkezet (a köznyelv próbálkozik, hivatalosan nem elfogadott)

Ez tehát a 10 kivétel, amiket nem lehet képezni ,,würde" szerkezettel. Illetve további két kivétel, amire ugyan nincs szabály, de kerülendő a ,,würde" szerkezet:

es gäbe - lenne valami valahol

Létezik, de nem használja az ,,es würde geben" alakot.

Ich wünschte,... - ,,Azt kívánom,..."

Létezik, de nem használja az ,,Ich würde wünschen...," alakot.

Így szokta meg a nyelv, ezeket nem célszerű körülírni, redundáns a használata.

Erős és vegyes igéknél is engedélyezett már a ,,würde" a 10 kivételtől eltekintve:

--> ütnék -> ich würde schlagen

--> ütnél -> du würdest schlagen

--> ütne -> er/ sie/ es würde schlagen

--> ütnénk -> wir würden schlagen

--> ütnétek -> ihr würdet schlagen

--> ütnének -> sie/ Sie würden schlagen

Az angolban, bár az ,,if" tagmondatnál nem engedi a ,,would" alakot a nyelv, jóval kevesebb kivétele van, amit szimpla feltételes mondatokban hagyományosan képez:

were - lenne -> létezik a ,,would be" szerkezet

could - tudna -> nincs would can szerkezet

should - kéne -> nincs would have to/ would must szerkezet

A többi igénél szimpla mondatokban mindig a ,,would + infinitive" dominál, a némethez hasonlóan, sőt az angolban kötelező, ez azért lehet így, mert az angolból kihalt az Umlaut, valamint a feltételes módjel (ami valószínűleg a ,,were" alakból kiindulva ugyanúgy ,,-e" lehetett) és így a legtöbb esetben kell a ,,ha" szó a feltételes jelentés megadásához.

Német: 

Ich würde in die Stadt gehen. -> Elmennék a városba.

Hagyományos alak: Ich ginge in die Stadt.

Angol: I would go in the city. -> Elmennék a városba.

Hagyományos alak: Nem képezhető!

Német: Wenn ich du wäre, würde ich jetzt einen Kaffee trinken. - A helyedben innék most egy kávét.

Hagyományos alak: Wenn ich du wäre, tränke ich jetzt einen Kaffee.

Angol: 

If I were you, I would drink a coffee now.  - A helyedben innék most egy kávét.

Hagyományos alak: Nem képezhető az ,,if' után, az ,,if' tagmondatban kötelező!

Német: 

Wenn er einen neuen Wagen kaufen würde, wäre er froh. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Hagyományos alak: Wenn er einen neuen Wagen kaufte, wäre er froh.

Angol: 

If he bought a new car, he would be happy. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Hagyományos alak: Nem képezhető az ,,if" után, az ,,if" tagmondatban ellenben kötelező, viszont a kivétel ige a ,,be" az angolban, ahol bár a ,,would be'' dominál, el lehet dönteni, hogy hagyományosan képezem-e, vagy körülírom az igét!

Ezért: If he bought a new car, he were happy. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Érdekessége a két nyelvnek, hogy nem ősnyelvek, mint a magyar, ezért nem alakult ki határozott és határozatlan ragozása a feltételes jelennek:

Magyar: mondanék (határozatlan); mondanám (határozott)

Angol: I would say - mondanék/ mondanám

Német: ich würde sagen/ ich sagte - mondanék/ mondanám

Ez részint előny, mert nem kell erre figyelni, ha magyarról fordítjuk németre vagy angolra, részint hátrány, mert számításba kell venni, hogy magyarban a feltétel határozott, avagy határozatlan, ha németről vagy angolról fordítunk magyarra.

A másik érdekessége mindegyik nyelvnek, hogy a ,,ha" szó elhagyható, ezáltal bevezetetlen mellékmondatot képezünk. Ilyenkor az ige elöl van mindegyik nyelvben, jelentéstöbblet nincs!

Német: 

Würde er einen neuen Wagen kaufen, wäre er froh. - Ha venne egy kocsit, boldog lenne.

Hagyományos képzés: Kaufte er einen neuen Wagen, wäre er froh. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Ilyenkor a ,,würde" nem is muszáj mert egyike azon kevés szituációnak, amiből egyértelművé válik, hogy feltételes jelentésében van az ige, attól függetlenül, gyenge, erős, vagy vegyes-e. Figyeljünk, hogy akár meghagyjuk a ,,wenn" szót, akár nem, akár ,,würde" körülírást használunk, akár nem, fordított szórenddel következik a második tagmondat!

Angol:

Bought he a new car, he would be happy. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Hagyományos képzés: Bought he a new car, he were happy. - Ha venne egy új kocsit, boldog lenne.

Figyeljünk, hogy csak a ,,lenni" ige élhet azzal a luxussal az angolban, hogy ilyenkor dönthetünk!

Hagyományos képzés: Az igével kezdett mondatnál nem kivitelezhető, hiszen csak mert nincs benne, attól még egy ,,if"-es tagmondatról van szó! A szórend a megszokott egyenes marad a vessző után.

Látjuk tehát, hogy vannak dolgok amikben itt is hasonlít a két nyelv, és vannak, amikben eltér. Amit nyomatékosítani kell azonban, hogy a körülíró alak a német tekintetében nem jelent mást. Vagyis de, annyit, hogy a nyelv változik, és ez annyit jelent, tudjuk, hogy egyszerűsödik.