Germanizmus a magyar nyelvben

Sokszor hallhatjuk, hogy évszázadokig együtt éltünk a Habsburgokkal, ezáltal olyan szavak, mint a ,,sublód" (Schublade) vagy éppen a ,,kifli" (Kipferl), hanem is kiejtésre pontosan, de ránk ragadtak. Akadnak olyan szavak is, mint a ,,smucig", amit viszont mi más értelemben használunk, hiába ugyanaz a kiejtése, hiszen nálunk a ,,fukar" szó egyik szinonimája, a németben pedig ,,koszos"-at jelent. Igaz, németül is van egy ilyen sokadrangú háttérjelentése a szónak. De ki ne ismerné a passzív szerkezetnél tipikus, egyébként nyelvtanilag helytelen, ,,A macska fel van mászva a fára." mondatot?

Ezek a ,,-va; -ve" mondatok és az előbbi szavak is, mind-mind germanizmusok a magyar nyelvben. Ami a lényeg, hogy szavak szintjén ha nem is mindig, de, mint a macskás mondat, hivatalosan nem elfogadottak, csak köznyelvileg a magyarban. De lehetnek egy az egyben tükörfordításai is a német összetett szavaknak a magyar nyelvben. Lásd: Wortschatz (szókincs)--> Wort = szó + Schatz = kincs. Szép tömegével lehet ilyet is találni, mind a német nyelvre eredeztethető vissza, és, ami vagy amik miatt, markánsan könnyebben tanulható számunkra, magyarok számára a német nyelv, mint bármelyik másik népnek. 

Ezt semmilyen más nyelven nem  lehet ugyanígy megcsinálni. Angol: word (szó) és treasure (kincs) , de a szókincs nem ,,wordtreasure", hanem ,,vocabulary". Visszatérve a köznyelvi formákra: Itt van nekünk a rokonszenves-ellenszenves ellentétpár, ami elég megosztó, hiszen sokszor még hivatalos berkekben is azt használjuk, emiatt úgy veszem észre, hogy nem csak az átlag anyanyelviek, de még sok magyartanár (!) sem tudja a helyesen ezt az ellentétpárt. Ezt a németben ,,sympatisch-unsympatisch" ellentétpárnak hívjuk, és magyarban is van rá megfelelő. Viszont! És most jön a: De! A magyarban ez régi, nyelvi vitapont, de a mi nyelvünk nem használja az ,,un-" fosztóképzőt. Tehát a köznyelvi ,,unszimpatikus" lényegében helytelen és ,,antipatikus" a helyes megnevezés. Bár, nekem az ellenszenves szebben hangzik. Itt a lényeg azonban nem azon van, hogy a választékos magyar beszéd, írás, valamint ezeknek a megmaradása azon múlik, melyik magyar megfelelővel fordítjuk és jelenítjük meg az adott idegen szót, főleg nem akkor, ha idegen nyelvet tanulunk A1-2 vagy B1-2 szinten. 

Felsőfoknál már viszont érdemes odafigyelni ezekre a kis nüanszokra is. Ettől lesz karban tartva a mi nyelvünk, és ettől lesz választékosabb a németünk is. Tehát, ha ez a germanizmus antipatikus számunkra, törekedjünk a szép, ízes és magyar megfelelőt használni egy idegen nyelvből átvett szó helyett. Mondok még egy példát: tradíció. Ez is, milyen szépen hangzik, kár, hogy ez is beépült és nem tudjuk úgy értelmezni így, mintha saját nyelvünkön mondanánk, hogy ,,hagyomány". Ebben már bent van valami, ez pedig a ,,hagy". Ránk, utódokra hagyják a hagyományokat.