Igeragozás az egykori angolban
Az angol nyelvből sokszor kiábrándultam már és ábrándulok is a mai napig. Mégis van egy olyan oldala, amit kifejezetten érdekesnek tartok és szeretek, ez pedig a régies angol. Miért szeretem? És miért érdekes? Nos, mivel maga a nyelv sokáig önmaga tempójában fejlődött és csak az utóbbi 3-400 év alatt korcsosult el egy újlatin, halvány nyugat-germán kutyulmány irányába, így kijelenthető, hogy volt logikája, amit a német nyelv a mai napig megtartott, például az igeragozás tekintetében. A igeragozás logikai felépítését, ha informálisan is, de igyekeztem erősre megírni, miközben szemléltetni is próbáltam, hogy az angol nyelv, hogyan őrizte meg a germán nyelvekhez hasonló szerkezeteket, és miként alakultak ki a modern angol nyelv ragozási formái, bár ez utóbbiba nem megyek bele, hiszen ezt a mai nap is használjuk, ami tény, hogy az angolban mára aligha maradt fent angol szó.

Hogy is nézett ki a középkor és az azt követő igeragozás? A téma fontos lehet mind nyelvészeti, mind tanulási, mind érdekességi
szempontból is, mivel rávilágíthat arra, hogy az angol hogyan fejlődött
(vissza), és hogyan őrizte, vagy hogyan nem őrizte meg bizonyos elemeit a
középkori önmagából. A latin, újlatin és más modern hatásokon kívül a
germán nyelvi vonatkozásokat is láthatjuk ezekben a ragozásokban,
személyes névmásokban, amik a mai angol alapszókincsét és alapgrammatikai szerkezeteit alapvetően meghatározták. Alapvetően hasonló hangzások vannak igék és személyes névmások tekintetében is, ami a németre hajaz.
személyes névmások:
ic - én
(ejtsd: ikk)
thou - te
(ejtsd: dú)
he/ heo/ hit - ő (az)
(ejtsd: he, heó, hit)
wē - mi
(ejtsd: vé) -> Az ,,ē" egy hosszú ,,í" és ,,é" közötti hang
yē - ti (Ön/ Önök)
(ejtsd: jé)
thiey - ők
(ejtsd: díj)
Mint látszik, inkább a mai németre hasonlít, még magázó formulát is tartalmaz, amit a 18. század végéig, a német is T/2. alakban használt egyébként. Az angolból később a ,,thou" alak kihalt, mondhatni logikai bukfenc, amikor azt mondjuk, hogy az angol tegező nyelv, hiszen a T/2.-es ,,yē" alak furakodott be az E/2. helyére, ami a magázó formula volt, ha nem a ,,ti" értelmet kapta. Így tehát kijelenthető, hogy az angol a mai értelemben csak magázni tud. Amiért viszont azt mondjuk, hogy tegező nyelv, az annak okán van, hogy a magyarban a 19. században szervesült a magázódás és addigra az angolból kihalt a ,,thou". Mondhatni, pont elkerülték egymást. Másfelől pedig ott van, hogy tegezve mindig könnyebb a kommunikáció.
Nézzük az igeragozást!
Az angol a némethez hasonlóan fix igei végződésekkel dolgozott. Ez legtöbb esetben a német ,,-en" végre hasonlító ,,-an" végződés volt. Ritka esetekben előfordulhatott a némettel megegyező, sima ,,-n" végződés, általában ezek mindegyik nyelven közösen erre a betűre végződtek, például a létige.
Eredetileg az angol létige eredeti alakja ,,-n"-re végződött: sīen (zén)
Ragozása, csakúgy, mint a németben, rendhagyó volt:
ic eom - én vagyok
-> később ,,em", majd a mai ,,am"
thou beehst - te vagy
-> később kihalt
he/ heo/ hit is - ő van
-> változatlan rag
wē sindon - mi vagyunk
-> később ,,sind" majd ,,are"
yē sind - ti vagytok
-> később ,,are"
thiey sindon - ők vannak
-> később ,,sind" majd ,,are"
Tipikus igei végződéseket sehol se tart a létige, talán csak a T/1. és T/3. alakok ,,-n" betűjét lehetne rá mondani.
Érdekessége az igének, hogy nem lehetett tagadószót mellé rendelni, mert külön tagadó értelmű ikertestvére volt, ezzel egyedülálló a germán nyelveken belül. Ez volt a nīen (nén)
ic neom - én nem vagyok
-> később ,,nem", majd a mai ,,am not"
thou neehst - te nem vagy
-> később kihalt
he/ heo/ hit nis - ő nincs
-> később is not (isn't)
wē nindon - mi nem vagyunk
-> később ,,nind" majd ,,are not (aren't)"
yē nind - ti nem vagytok
-> később ,,are not (aren't)"
thiey nindon - ők nincsenek
-> később ,,nind" majd ,,are not (aren't)"
Ilyen tagadó alakja nem volt más igének, kár érte, hogy kihalt, érdekes jelensége és színfoltja volt a nyelvnek!
Nézzük a másik elengedhetetlen igét, ami már az ,,-an" végű hæbban"!
ic hæbbe - nekem van
thou hæfst
- neked van
he/ heo/ hit hæfd - neki van
wē hæbban
- nekünk van
yē hæbbon - nektek van
thiey hæbban
- nekik van
Bár az ige rendhagyóan viselkedik a némethez hasonlóan a tőhang tekintetében egyes szám második és harmadik személyben, az igei végződések itt már tipikusabbak!
Egy angol ige végződését tekintve tehát:
-e
-st
-d
-an
-on
-an
Ezeket a végződéseket tesszük rá másik igékre, nézzük, hogyan! Vegyük például az ,,írni" igét!
ic write
thou writst
he/ heo/ hit writd
wē writan
yē writon
thiey writan
Lássunk még egy igét, ami legyen a ,,menni"!
ic gange
thou gangst
he/ heo/ hit gangd
wē gangan
yē gangon
thiey gangan
Nem véletlen, hogy a németben a ,,der Gang" vagy az ,,ist gegangen" alakok hasonlítanak. A némethez hasonlóan pedig a T/1. és T/3. alakok a ragozatlan igei alakoknak felelnek meg ragozáskor! Ugyanennek az alapján le lehetne írni a ,,singan (énekelni); drincan (inni); rǣdan (olvasni); etan (enni); kūmmen-> később cuman (jönni); dōn-> később doan (tenni)" stb. igék ragozását.
De milyen igék vannak, amik rendhagyóak? A némethez hasonlóan léteztek tőhangváltó igék, jellemzően megint csak úgy működtek és azok az igék voltak ilyenek, amik a mai németben is. Például az ,,vezetni/ utazni" ige.
ic fare
thou færst
he/ heo/ hit færd
wē faran
yē faron
thiey faran
Az ,,æ" betűkapcsolat a német ,,ä"-nak felel meg, pontosabban annak egy korai változata, ezt a német és luxemburgi nyelvek két pöttyel helyettesítik az ,,a" betűn, a skandináv nyelvek megtartották, de az angolból kihalt mára.
Ennek alapján lehetne a ,,slēpan (aludni); hēldan (tartani); fragan (kérdezni); bēcan (tésztát sütni); brētan (húst sütni)"igéket leképzeni ugyanis E/2. és E/3. esetén ezek az igék szintén megkapják az ,,æ" tőhangot. Általában az ,,ē" és az ,,a" hangra reagál a betű, bár nem minden esetben, lásd a fenti ,,gangan" igét!
De nem csak ez a betű tett bizonyos igéket rendhagyóvá, hanem ugyanúgy meglepő ragozások is lehetnek, bár nem olyan összetettek, mint a létige esetén, hiszen akkor minden egyes igének külön ragozási rendszere lenne, ami nem valami kézenfekvő, ezen felül a germán nyelvekre sose volt jellemző a bonyolult igeragozás. Ennek ellenére az angolban is vannak módbeli segédigék, amik a némethez hasonlóan megint csak rendhagyóan ragozódnak!
Az angolban 5 módbeli segédige volt eredetileg.
cunnan, magan, mōtan, willan, shallan
Bár érezni, hogy hasonlítanak a német megfelelőikre, mégis érdekesek. Ragozásukat tekintvén a német megint segít. E/1 és E/3. esetén a rag eltűnik az éterbe, és egyes számban végig tőhangváltás megy végbe.
I. cunnan - tudni, -hatni, -hetni, képesnek lenni
ic cann (!)
thou cannst (!!)
he/ heo/ hit cann (!)
wē cunnan
yē cunnon
thiey cunnan
II. magan - szeretni, megengedni
ic mæg
(!)
thou mægst (!!)
he/ heo/ hit mæg
(!)
wē magan
yē magon
thiey magan
III. mōtan - muszáj, kelleni
ic mot (!)
thou most (!!)
he/ heo/ hit mot (!)
wē mōtan
yē mōton
thiey mōtan
IV. willan - akarni
ic will (!)
thou willst (!!)
he/ heo/ hit will (!)
wē willan
yē willon
thiey willan
Ő egy kis kakukktojás, mert később került a nyelvbe, amikor is a nyelvnek nem volt igénye tőhangot változtatni rajta. Ellenben teljes értékűen módbeli, hiszen a ragok nála ugyanúgy lemaradnak E/1. és E/3. esetén.
V. shallan - kelleni, akarni
ic shæll (!)
thou shællst (!!)
he/ heo/ hit shæll (!)
wē shallan
yē shallon
thiey shallan
Lezárásképp, bár nem módbeli, mégis rendhagyóan ragozódik, hadd ne írjam le, hogy megint csak a némethez hasonlóan a ,,witan" ige. Bár másik igét nem tudunk hozzárendelni, de ragozása azokhoz hasonlít, így egy teljes értékű, de a módbeli segédigéknek a ragozását önmagán hordozó ige.
witan - tudni (fejben)
ic weet (!)
thou weest (!!)
he/ heo/ hit weet (!)
wē witan
yē witon
thiey witan
Az angolban ezen utóbbi igék a mai skandináv -tehát eredeti- germán nyelvekre hasonlítanak legjobban a ragozást tekintve!
ic cann (angol)
jeg kan (norvég)
ich kann (német)
ic weet (angol)
jeg vet (norvég)
ich weiß (német)
Remélem, tetszett, legközelebb a múlt időnél találkozunk!