Először nézzük a ,,sein"
igét. Jelentése: ,,lenni". Tehát ő a létige a nyelvben. Szerencsére
csak egy van. A spanyolban például kettő, ha úgy tetszik három. Biztos
vagyok benne, hogy mindenki hallotta, legalább egyszer az élete során a
ragozását is.
ich bin - én vagyok
du bist - te vagy
er/sie/es ist - ő van
wir sind - mi vagyunk
ihr seid - ti vagytok
sie/Sie sind - ők/Ön, Önök vannak
Példa: Ich bin Gábor. (Gábor vagyok.)
Az
igével bár létezést fejezek ki, általában ezt az igét csak élő
személyre használom, élettelen dolgokra van egy másik szerkezet, amit
nem boncolok itt most, de, ha melléknévvel mondok valamilyen határozót
egy főnévre például, azt már megint csak ezzel az igével teszem.
pl.: Der Apfel ist rot. (Az alma piros.)
Tehát itt állítok valamit az almáról, meghatározom, milyen.
A ,,haben" ige ragozása már jobban hasonlít a ,,tipikus" német igeragozásra, de E/2. és E/3. esetén kiesik a ,,b" betű:
ich habe - én birtokolok
du hast - te birtokolsz
er/sie/es hat - ő birtokol
wir haben - mi birtokolunk
ihr habt - ti birtokoltok
sie/Sie haben - ők/Ön, Önök birtokolnak
Ez
az ige birtoklást fejez ki, és MINDIG tárgyesettel áll, de azt most
itt nem fejtem ki megint csak, hogy micsoda. Elég az hozzá, hogy
élettelen dolog is lehet egy birtokló. Hogy ne legyen mindig modoros,
magyarul sokszor a ,,van valakinek valamije" szerkezetben fordítjuk.
Élő: Ich habe ein Haus. (Van egy házam.)
Élettelen: Der Tisch hat vier Beine. (Az asztalnak van négy lába.)
A
,,haben" ige lehet érzés, képesség, vagyon, fizikai képesség, szellemi
képesség, illetve birtoklás leírására is szolgál, ha van valamim, azt
ezzel fejezem ki:
Ich habe Hunger. (Éhes vagyok.) ,,Éhségem van."
Azonban
ezt a két igét azért hívjuk igazán alapigéknek, mert azontúl, hogy
gyakoriak, még a ragozásuk is eltér az ,,igazi" német ragozástól, sőt
más igeidők képzésére is képesek segédigeként. Nem ők az egyetlenek,
amik rendhagyóan ragozódnak -lásd pl. a 6 módbeli segédige-, de önállóan
is van jelentésük, valamint sok mindent épít rájuk a nyelv.A német igék nagy többségét az alább leírt módon képezzük majd, viszont előtte:A német igei személyragok a következők:
(ich) -e
(du) -st
(er/sie/es) -t
(wir) -en
(ihr) -t
(sie/Sie) -en
Míg
magyarban az igető után mindig ,,-ni" áll, a németben ez ,,-en" vagy
néhány esetben ,,-n" lesz. Magyarban a ,,-ni" véget, németben pedig az
,,-en" vagy ,,-n" véget szedjük le az igékről, ami után hozzátesszük a
személyragokat.
Tehát pl.: sagen - mondani
Ha
leveszem az -,,en" véget, annyi marad, hogy ,,sag". Ez a tő. Erre
tapasztom a fent leírt személyragokat és toldom meg egy személyes
névmással:
ich sag-e - én mondom
du sag-st - te mondod
er/sie/es sag-t - ő mondja
wir sag-en - mi mondjuk
ihr sag-t - mondjátok
sie/Sie sag-en - ők/Ön, Önök mondják
Miért kell kitennem a személyes névmásokat?Jogos
lehet a kérdés, hiszen magyarban általában csak annyit mondunk, hogy:
,,rajzolok, írsz, beszéltek" stb. Csak, akkor mondom, hogy ,,én
rajzolok, te írsz, ti beszéltek", ha kihangsúlyozom a mondanivalót. Ez
azért lehetséges, mert csakúgy, mint a spanyolban, a magyarban is
mindegyik személyrag más! Ezért, személyes névmás csak akkor van
általában, ha nagyon ki akarom hangsúlyozni, hogy ki végzi a cselekvést.
A németben, angolban és norvégban viszont mindig kiteszem a személyes
névmásokat, hiszen az angol és norvég nem ragoz igét. Pl.: angolban van a
,,run" (rán) ige, ami annyit tesz: ,,futni". De ezt nem ragozza, így
mindig mellé mondja, hogy ki fut. Egyedül egyes szám 3. személyben van
ott egy fonnyadt, kis, pici ,,-s" rag. I run, you run, she/he/it runs
stb. (én futok, te futsz, ő fut etc.) A norvég is hasonló, hiszen ott is
fix alakok vannak ragok nélkül. Az ,,å løpe" (ó löpe) ige szintén
annyit tesz norvégul, hogy: ,,futni". Annyi a különbség, hogy egy ,,-r"
véget kap, de mindegyik személyrag ugyanaz lesz. Vagyis: Jeg løper, du
løper, han/hun løper stb. (én futok, te futsz, ő fut und so weiter)
Azért
tartottam fontosnak megemlíteni ezt, hogy lássuk azért, hogy a német
rokonnyelvei, hogyan teszik meg mindezt. Ugyanis németben is 2 helyen
egyezik a rag. Egyes szám 3. és többes szám 2. (er/sie/es sagT és ihr
sagT), valamint a többes szám 1. és 3. személyben (wir sagEN és sie/Sie
sagEN). Ha nem teszem oda a névmást, szintén nem tudom, hogy ki az, aki
mondja. Továbbá meg kell jegyezni, hogyha ezt a ragozást nehéznek
tartod, ezáltal a németet világ legnehezebb nyelvének, akkor meg kell
nézni, hogy hány igeidő is van az angolban? 12. A németben mennyi? 6.
Minden nyelvnek megvannak a nehézségei, ha nem lennének, akkor az
angolok előbb tanulnának meg átlagban gyerekkorukban beszélni, mint a
németek. Ez nem így van. Zárójel bezár! Na, de tovább! Mert van még
bizony!
A
németben vannak gyenge, illetve erős igék. (Meg persze vegyes is, de
jelen idő szempontjából annyira ez nem érint most minket.) Az erős igék
a németben azok, amik nagyon régóta benne vannak a nyelvben. Gyengék,
amik viszonylag ,,újak" (,,csak" 3-400 évesek), vagy nagyon újak, és,
amik még majd jönni fognak a nyelvbe, azok is mind GYENGÉK lesznek,
mert a nyelv mindig változik, ezt úgy értsd, hogy mindig egyszerűsödni
akar. Velük nincs baj.
Nézzük
azonban, mi is ez az erős ige, és, hogyan kell ragozzuk! Annyit kell
tudni, hogy a szótárban fel van tüntetve a múlt idejű alakjuk, abból rá
lehet jönni, hogy az egy erős ige. Azonban, mivel valaki a jelent
szeretné most tudni, első sorban, így elárulom, hogy az erős igék többsége egyes
szám 2. és 3. alakban vagy Umlautot kap (Két légyszar az ,,a"
betűn: ä) vagy i/ie (ún. Brechung) tőhangra váltanak.
(Stammvokalwechsel)
Példa egy Umlautos igére: schlafen - aludni
ich schlafe - én alszom
du schläfst (!) -te alszol
er/sie/es schläft (!) - ő alszik
wir schlafen - mi alszunk
ihr schlaft - ti alszotok
sie/Sie schlafen - ők/ Ön,Önök alszanak
Példa egy Brechungos igére: geben - adni
ich gebe - én adok
du gibst (!) - te adsz
er/sie/es gibt (!) - ő ad
wir geben - adunk
ihr gebt - ti adtok
sie/Sie geben - ők/Ön, Önök adnak
Mint látható, CSAK
azon a két helyen változik a tőhang, a többi helyen ugyanúgy ragozom,
mint amúgy ragoznám azt, ha gyenge ige lenne. Az Umlautos á (ä) ejtése a
magyar ,,e" és ,,é" hang közti hang nagyjából, az ,,i" az ugyanolyan,
mint a magyar ,,i", ahol pedig ,,ie" tőhang van, az egy hosszú ,,í"
hangnak felel meg a magyarban.
Kérdés a németben:
Fontos megjegyezni, hogy a németben a ragozott igét MINDIG
a második helyen ragozzunk általában. Ezt hívjuk egyenes szórendnek.
Azonban vannak kivételek, amikor az ige előre ugorhat, ilyen például a
kérdőszórend, azon belül pedig az eldöntendő-, vagyis olyan kérdés,
amire csak ,,igen" oder ,,nem" válasz adható:
Kijelentés: Du schläfst. (Alszol.) --> Kérdés: Schläfst du? (Alszol?)
Annyi változik tehát, hogy a ragozott ige és az alany helye a mondatban felcserélődik és mindig igével kezdek, ha nincs kérdőszó. A hangsúlyt pedig felviszem a végén, ezzel is jelezve, hogy kérdés volt.
Ha van kérdőszó: Ha van kérdőszó, akkor a kérdőszó után jön az ige és utána az alany, ezt hívjuk kifejtő kérdésnek:- Wo wohnst du? (Hol laksz?)
Erre a válasz már megint egyenes szórend lesz:- Ich wohne hier. (Itt lakom.)
Tagadás:
Sok gondot szokott jelenteni kezdő szinten még a tagadás. A németben 3 fajta tagadás létezik.:
I. nein (nem)
Kérdésre egy egyértelmű ,,nem" válasz, amivel mindent tagadok.
- Schläfst du? (Alszol?)
- Nein! (Nem!)
II. kein/e (főnév tagadó)
Ezt a tagadást CSAK
főneveknél használom, hiszen ez a határozatlan névelő és névelő
nélküli főnevek tagadása. Igék esetében sokszor a ,,haben" igével fordul
elő egy főnév, amit tudunk tagadni.
Pl.: Ich habe KEINE Katze. (Nincs macskám.)
Er hat KEIN Geld. (Nincs pénze.)
Figyelni
kell itt azonban a főnév nemére is, mert, ha azt mondom például, hogy:
,,Ich habe keine Hund." akkor szegény kutyus ki van herélve. Helyesen
ott keinen, de ezt sem fejtem ki, hogy miért!
III. nicht (tagadószó)
Ezzel
a szóval tagunk minden mást. Pl. Határozók, igék, melléknevek,
határozott névelős főnevek stb. A lényege ennek a szónak, hogy MINDIG az
előtt áll, amit tagadok:
Er ist nicht der Lehrer. (Ő nem a tanár.) --> Határozott névelőnél ,,nicht" a tagadás
Ich gehe heute nicht in das Kino. (Nem moziba megyek ma.) --> Hanem máshova.
Ich gehe nicht heute in das Kino. (Nem ma megyek moziba.) --> Hanem máskor.
Ich gehe heute in das Kino nicht. (Nem megyek ma moziba.) ---> És máshova sem!
Ha
a mondat vagy tagmondat végén áll, mint a harmadik mondatnál, az egész
mondat értelmét tagadjuk vele. Ha már tagadás! Vigyázzunk! Mi magyarok
sokszor duplán: ,,Nem látok semmit", netán triplán ,,Nem látok semmit
sem." is képesek vagyunk tagadni. A német csak egyszer tud!
pl.: Ich sehe nichts. (Nem látok semmit.)
A
német logikusabban azt mondja ,,Látom a semmit.", amit nyilván már
tagadásként fogunk fel, a semmit nem lehet látni, nem azt mondja a
német, hogy ,,Ich sehe nicht nichts.", mert nem lenne értelmes neki a
mondat.
Illetve említendő még:
A ,,doch" szócska:
A jelentése többrétű, alapszinten annyit kell tudni, hogy azt jelenti: ,,de". Viszont nem olyan, mint az ,,aber". Ez egy negatív kérdésre válasz.
- Kommst du nicht? - Nem jössz?
- Doch, ich komme schon! De (igen), jövök már!
Nagy vonalakban ennyi lenne a ragozása német normál igéinek jelen időben, persze ez csak a felszín és a jéghegy csúcsa.
