Miért nem a német a világnyelv?

A nagy indogermán nyelvcsaládon belül találhatóak a román és szláv nyelvek, illetve a germán nyelvek. Ez utóbbit oszthatjuk tovább észak-germán, ebbe kategóriába esik bele a norvég, dán és svéd nyelvek, illetve a nyugat-germán nyelvek alcsoportjába a holland, német és angol nyelveket sorolhatjuk. Az angol nyelv Krisztus után 450-ben keletkezett, akkor még angolszász és egyéb népek tagjainak gyöngyfüzéréből telepedtek le az emberek a mai Anglia területén. Fejlődtek az idővel a nyelvek és területek. Kezd kialakulni Írország és Nagy-Britannia területe, a 16. századtól már utóbbi gyarmati hatalom, ahol az angol nyelv vált a kereskedelem nyelvévé és világszerte kibővült a használatának a skálája. Ezzel szemben a németnek csekély gyarmata volt. Már itt nem terjedt és terjedhetett úgy a nyelv úgy, mint az angol. Ma az angol nyelvnek az ebből a gyarmatosításból való kiterjedését durván három csoportra tudnánk felosztani.

Az első, ahol a mai napig az angol a hivatalos nyelv és ahol gyakorlatilag a felnőtt lakosság többsége ezt a nyelvet is beszéli. Ebbe a kategóriába tartozik három kisebb rész:

I. Egyesült Királyság és Írország

II. Egyesült Államok és Kanada - itt kivételt képeznek az egykori francia gyarmatok provinciái, ahol a mai napig francia a hivatalos nyelv-

III. Ausztrália és Új-Zéland

A fent említett angolt mint anyanyelvet beszélő emberek durván 71%-a az Egyesült Államokban él. A maradéknak a 17%-a az Egyesült Királyságban, 5% Kanadában, további 5% Ausztráliában, és a maradék 1-1% Írországban és Új-Zélandon.

A második kategóriája ezeknek az államoknak, ahol az angolt hivatalos nyelvként beszélik, de az nem az anyanyelve a lakosság többségének. Itt leginkább az egykori angol és amerikai polgárok kolóniájáról van szó.  Számos szigetország tartozik ide, például a Karibi-térség és Ghána Dél-Amerikában. De idejöhet számos állam még Afrikából is, mint például: Nigéria, Tanzánia vagy Dél-Afrika, Pakisztán és India, utóbbinál már csak az számít, hogy a közel másfél milliárd ember többé-kevésbé rendelkezik viszonylag jó angoltudással. De ott van még számos szigetország, mint például a Fülöp-szigetek a Csendes-óceáni térségben.

A harmadik, és egyben utolsó kategória, ahol az angol nyelv se nem hivatalos, se nem anyanyelv, de egy kimondottan fontos, kötelező tantárgy az iskolákban, számos államban vagy egy, a tanult nyelvek közül. És ebbe a kategóriába lényegében a világ többi országa gyakorlatilag, potenciálisan beleesik. Jelentős államok ezekből például: Brazília, az Európai Unió, Oroszország, valamint Kína is.

Az angol nyelv kiterjedése végett, természetesen számos, nemzetközi szerveződés is fellelhető, ahol maga a kommunikációs és munka nyelv nagy százalékban az angol, esetleg francia, lásd: NATO vagy Európai-Unió. Ha ez nem lenne elég, az angol nyelvnek az interneten is vezető szerepe van. Az internetes weboldalak 54%-a angol nyelvű. Ezt csupán 6% követi az orosz és szint 6% német nyelvvel, 5% spanyol, majd 4% francia. A többi a maradék 25%. Az angol nyelv a hivatalos az összes kontinens 67 államában, mely elengedhetetlen az internacionális kommunikáláshoz, ezenkívül a turizmusra, gazdaságra, diplomáciára, kultúrára és tudományra is nagy hatást gyakorol. Van egy história, mely szerint volt egy szavazás egyszer az Egyesült Államokban, melyik nyelvet tekintse a világ a Világnyelvnek. Állítólag olyannyira megosztó volt ez az a szavazás, hogy egyes források szerint 6, más források szerint csak egy szavazaton múlt, hogy végül nem a német lett ez a bizonyos Világnyelv. Talán jobb is. Hiszen az angol olyan szinten és olyan gyorsan kellett leegyszerűsödjön, ami teljesen meggyűrte a nyelv szövetét. Ez a német esetében azért ilyen szinten nem mondható el, és, bár folyamatosan egyszerűsödött mind a két nyelv, a német kisebb mértékben szenvedett és szenved csorbulást, ennél fogva nem olyan fonnyatag, barbár gügyögés lett, mint az angol.