Miért nem tudunk (jól) németül?

Megint egy a ti szemszögetekből úgymond ,,filozofikus" témával törném meg a ,,rendet". Beszéltünk már nyelvtani nemekről, beszéltünk arról a legutóbb, mi az a nehéz nyelv, létezik-e ilyen fogalom, avagy sem. Aki elolvasta, emlékszik rá, mi volt a válaszom erre, röviden felidézve, attól függ, ki tanulja az adott nyelvet, és, hogy annak nehéz-e a saját anyanyelvéből kiindulva. De egy nagyon nagy hibaforrásról még mindig nem beszéltünk. Ugyanis számos ország Európában 2 idegen nyelvet tanít már általános iskolában, hozzánk hasonlóan. Az egyik ezekből 99%, hogy az angol, a másik többségében német, de akad, spanyol, olasz, francia is néhol a német helyett. Nálunk is. De! Angolul se tudunk olyan jól, mint gondoljuk, nemhogy németül, és, itt nem azokról beszélek, akik lediplomáztak belőle, tanárok lettek stb. Bár, ha úgy vesszük róluk is beszélhetnék. Először is kezdem azzal, hogy nem az ő hibájuk. Mert nálunk nem a tanári állománnyal van a baj elsősorban. Annak a rendszertelen rendszerével. Félreértés ne essék, minden szakmában vannak nagyon jó, közepes és nagyon rossz szakmabeli emberek, nem különb a tanári szakma sem. A rossz tanárok, hiába diplomások, sehol nincs rájuk szükség. Külföldön és itthon is elbocsájtják őket. Gagyi diploma nem kell sehol. Akik meg közepes tanárok, azokból van a legtöbb. Itt pedig nem a tanárokat, mint privát életbeli emberek személyét szeretném dehonesztálni. Az egy másik sztori és az egy másik blogon olvasandó! Egyet kell tudni: ,,A jó szakember egyre többet tud egyre kevesebbről, míg végül mindent tud a semmiről."

Angol versike, Benjamin Franklintől, amiben évszázados történelmi tapasztalatok elevenednek meg pár sorban a következő:

,,A patkószeg miatt a patkó elveszett,

A patkó miatt a ló elveszett,

A ló miatt a lovas elveszett,

A lovas miatt a csata elveszett,

A csata miatt a királyság elesett,

Legközelebb verd be jól a patkószeget!"

This poem in English:

"For the want of a nail the shoe was lost,

Na, hát erről van itt szó. A közepes tanárok, akik nem verik be jól a patkószeget, egy alapok nélküli szellemi bázist nevelnek ki, hogy ,,Csináld meg a nyelvvizsgát!" meg a ,,Jóvanazúgy, kilóra megvan!", de ezen kívül a diákok konyítani nem tudnak ahhoz az idegen nyelvhez, mert egy gépezetnek a kafkai-értelemben vett csavarjaivá váltak és szellemi törpék lettek. Hiányoznak a jó alapok, csak mennek a gyerekek, mint a homály, sajnos ez a jelenség egyébként nem csak a nyelvre korlátozódik. De, ha mindenki jól beveri azt a patkószeget, megnyerjük a ,,háborút" a nyelvek ellen, elsajátítjuk, nem iskolai szinten, -illetve nem csak- hanem képesek leszünk használni és szeretni is, kitágítani a világot, mert ez kéne legyen a fontos. Csak mi a legnagyobb baj nálunk az iskolákban? Hogy nem jól verik be azt a bizonyos patkószöget. Valamint az egész rendszer vezetőségének ez a pár sor nem jut az eszébe, megjegyzem, szerintem szándékosan, nehogy valaki még a végén gondolkodjon. A harmadik kategória: a nagyon jó tanárok. A nagyon jó tanárokból már kevés van. Többségük nem is itthon, szerencsére azért akad, akik nem lokálisan gondolkodnak és globálisan cselekszenek, mint a rendszer kitalálói, illetve a közepes tanárok, hanem pont ellenkezőleg, globálisan gondolkodnak és lokálisan tesznek valamit az ügy érdekében. Mert ez különbözteti meg a közepeseket a nagyon jó tanároktól. Nem feltétlenül egy lexikai tudás. Apró dolgokat, lépéseket tesznek meg a távoli, számukra látható cél felé. Viszont a többség nem ezt a vonalat követi. Miért veszélyes ez? Mert így az életünk hazugság. Hazudni pedig úgy lehet a legjobban, ha van benne egy pici igazság is. Emiatt viszont a már rég halott lovat is fordítva üljük meg. És a legszomorúbb, hogy erre az infantilis, szellemi rövidnadrágságra neveli az elvileg ,,elit" réteg a majdani generációt, de már az enyémet is. Nem tehetjük meg azt, amit akarunk, osztályozunk nyelvből. Ezzel motiváljuk őket, ahelyett, hogy értelmet adnánk annak, aminek tényleg lehetne és van is értelme. De lustaságból, szellemi rövidlátásból, vagy tán félelemből ezt sokan nem teszik meg. Hogy most ez mit jelent? Azt, hogy a tanítási rendszernek a színvonala rosszabb lett-e az előző generációkhoz képest? Ezt nem tudom és nem is az én tisztem megítélni, az viszont, hogy ennek a rendszernek a struktúrája megváltozott, az szemmel látható. És sokan elfelejtik, hogy a nyelvnek, különösképpen az idegen nyelvnek van egy rettenetesen fontos szerepe, és elsősorban nem az, mit tanul meg a diák, nem a tantárgyban lévő tárgyi ismeret a fontos, hanem, hogyan kell, illetve kellene gondolkozni a világról. És, ha ez elmarad, már pediglen sajnos, vagy nem sajnos ez elmarad, akkor a diákok nem fogják tudni (jól) megtanulni az adott dolgot. Na, ez az, amiért képtelenek vagyunk nyelvet is (jól) tanulni. Sokan nem azért tudnak jól mégis angolul, mert jól tanították meg nekik az iskolában. Túrókat! Otthon a gyerekkorát végig videójátékokkal töltötte és felszedett magára tudást, amit tovább is fejlesztett, mert esetleg érdekelte valamiért. A többi csak hazugság, de hát mondottam az előbb: nem feltétlenül azért van ez, mert gyenge a pedagógiai állomány. Tudniillik, a másik oldalon is sok múlik, okos diákokon, okos gyerekeken, akik érdeklődőek és nyitottak a világra. Az a probléma, hogy a tapasztalat viszont arról az oldalról hiányzik, és ez jól tükrözi a mai életet nálunk. Elhisszük, amit előadnak nekünk a nagyok, elkönyveljük igazságnak. Nem volt ez régen máshogy sem, amikor Kossuth Apánk, bölcs vezérünk női ruhában, a magyar Szent Koronával elmenekült az országból, majd irkált haza, hogy Görgey Artúr hazaáruló, ezt követően pedig 17,5 éves honvédtisztek százait, ezreit végezték ki, csak azt nem, aki ezt tényleg megérdemelte volna, ahelyett, hogy a hazát védi, igéket mond, lírát zeng, hogy ő mindent jól csinál, más a hibás. Így könnyű volt Kossuth apánknak. Apja lónak, nekem nem! Mégis, a mai napig az ország 85%-a hősként tekint rá. Hazudnak nekünk és nem vagyunk tisztában ezzel, csak, amikor iskola után kikerülünk a való életbe, és szembesülünk vele, hogy sok volt a felesleg, kevés a hasznos, amit tanítottak nekünk. Vagy, a másik ciki, amikor egyetemre megyünk, és ott jövünk rá, hogy agyhalottak vagyunk. Ezt próbáljuk meg elkerülni! Verjük be jól azt a patkószeget! Mindenki jobban jár, ha a jövő nemzedéke jó minőségű feketeföldből táplálkozik, mintsem sivatagi homokból és tömeggé válik, amit elfúj a szél. Egy rövidebb idézet így a végére még: ,,Az okos majom a hegytetőről nézi, hogyan harcolnak a tigrisek." Persze, nem akarják, hogy okosak legyünk. Elképzelhető, hogy egy éles elmével rendelkező belbiztonsági tiszt, aki ezt elolvassa, fekete autót küld értem, mert rendszerellenesnek találja majd a kijelentéseimet.