Miért veszélyes a dialektus?

Ma ismét egy kis érdekességet hoztam Nektek, ezúttal a ,,der Untergang" című filmből. Aki valamennyire is ismer engem, illetve azt, ahogyan tanítok, tudhatja, hogy nem szívlelem a dialektusokat. Nem azért, mert nem szép dolog tőlük, hogy őrzik és szeretik azt a ,,nyelvet", amit magukénak éreznek, hanem inkább azért, mert sokszor szubjektíven tudnak dolgokat az adott dialektusból, mindegyik máshogy tud alemánul, svábul, szászul, bajorul. Bruno Ganz kifejezetten tanulmányozta Adolf Hitler beszédstílusát, amely osztrák dialektussal kevert német volt. 

A Führer beszédmódja sajátosan pattogós, hadaró és néha mormogó volt, amit Ganz tökéletesen visszaadott. A színész óriási legenda volt, és ez a film felemelte őt a legjobbak közé, tényleg félelmetesen játszotta el a megkergült festőből lett drogos diktátor alakját, azonban ez a film hátránya is. 

Rengeteg német és pár osztrák anyanyelvű ismerősömnek mutattam meg ezt a jelenetet, felirat nélkül, fogalmuk sem volt, mit mond a mondat végén, annyira sokszor motyog és hadar az öreg, főleg, ha érzelmesebb jelenet van, mint itt:

A felirat irodalmi német nyelven van a képen, de Bruno Ganz kifejezetten Hitler Braunau környéki dialektusa alapján (ami a közép- és felső-bajor nyelvjárás keveréke, tehát az anyanyelvűek se értik feltétlenül kapásból a különbségek miatt) ezt mondja itt, amit amúgy még el is hadar, hogy fokozza az élvezeteket:

"Von allä Anfang o(h)n bin i nu vrrat'n und betråg'n wår'n!"

A ,,å" betű a skandináv nyelvekben maradt fent hivatalosan, ami ,,o" betűnek ejtendő. A ,,wår'n" ebben a dialektusban, illetve általában a bajorban, az irodalmi ,,worden" helyett használatos. Ha tényleg így kiabált a vezérkarral, valószínűsítem, hogy a valóságban inkább azért hallgattak, mert fogalmuk sem volt, mit mond ,,spagettiül'' nekik.

A dialektusok csak széttagolják a nyelvet, és bár kulturálisan értékesek, tanítás szempontjából sokszor inkább akadályt jelentenek, mert nincs egy egységes rendszerük, nehezítik az objektív megértést.