Mik azok az erős igék? Hogyan működnek a germán nyelvekben?

A kérdés az egyik legizgalmasabb dolog, amit a németben fel lehet hozni. Kezdjük ott, hogy a mai nyelvtudomány hivatalosan megközelítőleg 36 ezer (!) igét tart számon. Ebből a sokból én 252 erős és további 15 vegyes igét találtam, valamint a ,,haben" igével kiegészítve a teljes lista 268 rendhagyó igét tartalmaz. Ezekből nyilván több is van, hiszen én ezt a listát az igekötős igék nélkül kreáltam. (Kivéve azon erős igéket, amiknek igekötő nélkül nincs alakjuk.)

Sajátos 12 csoportra osztottam, de, mivel nem egy éjjelem és nappalom van ebben, így ezt nem teszem közszemlére, egyedül a könyvem tartalmazza őket. Meg a buksim. Előbbit viszont meg lehet vásárolni! A mai téma azonban magát az erős igéket körvonalazza meg. Ha azt mondom, hogy a ,,das" eredetileg azt szolgálta, hogy élettelen dolgokat írjon le, akkor azok a dolgok, amik élettelenek és a középkorban is már léteztek, a mai napig semlegesneműek kell, hogy legyenek. Van is pár példa erre: das Haus, das Buch, das Fenster usw.

Ha egy névelőre igaz ez, akkor igék szintjén is kellenek ősi, vagy nagyon ősi igék, amik az emberiség történelme óta jelen vannak és máshogy viselkednek. Ezek az erős igék. Vagy rendhagyó igék, az újabb tankönyvekben így is hivatkoznak rájuk. Ezek az igék olyan cselekvéseket hordoznak, amiket természetéből adódóan az ember csinál, vagy meg kell, hogy csináljon. Ezek az igék jellemzően már kijelentő mód jelen időben is sok esetben, illetve a legtöbb esetben bírják a tőhangváltást, de múltban biztosan eltérnek jelen idejű alakjuktól vagy egyéb erős jellemzőkkel - pl. ,,-(e)n" véggel- rendelkeznek.

Ne menjünk messzebb, az egész nyelv legjellegzetesebb igéje a létige, ami nem csak itt, de más nyelveken is a legrendhagyóbb.

DÉLI GERMÁN PÉLDA:
A német ,,sein": Az ige a német nyelv egyetlen olyan igéje, ami külön alakokkal rendelkezik végig a kijelentő mód jelen idős ragozás során és nem ragokat teszünk rá.
ich bin
du bist
er/ sie/ es ist
wir sind
ihr seid
sie/ Sie sind
Múlt ideje a 16. század elejéig ,,war" helyett ,,was" volt, kellő valószínűséggel a ,,was" kérdőszó hatására változott. További érdekessége az igének, hogy a középkorban másképpen is ki lehetett fejezni, ez volt a ,,wern" ige. Az ige a mai ,,werden" kezdetleges alakja, ezt az akkori múltja is jól mutatja:

wern (középkori alak, egészen a 15. század végéig):
jelen idő, E/3.: er wirt
elbeszélő múlt: er wart
befejezett jelen: er ist geworten
jelentése: lenni, válni valamivé

werden (16. századtól a 19. század végéig):
jelen idő, E/3.: er wirdt
elbeszélő múlt: er ward
befejezett jelen: er ist geworden
jelentése: válni valamivé

werden (20. századtól):
jelen idő, E/3.: er wird
elbeszélő múlt: er wurde
befejezett jelen: er ist geworden
jelentése: válni valamivé

Mint látható, a ,,sein" igét helyettesítő ,,lenni" jelentése relatíve hamar kikopott, de érdemes megfigyelni, hogy eredeti alakja ,,-n" végű volt. Ez azért érdekes, mert a mai nyelvben a ,,sein" és ,,tun" igék kivételével, minden ,,-n" végű ige szabályos, azaz gyenge.

NYUGATI GERMÁN PÉLDA:
Angol: A létige szempontjából az angol hasonlított a mai német ragozásra eredetileg, az utóbbi 3-400 évben lett olyan, amilyen, és mára az egyetlen ige, aminek ragozott alakjai vannak a nyelvben.

Óangol létige ,,sīen" ragozása:
ic eom
thou beehst
he/ heo/ hit is
wē sindon
yē sind
thiey sindon

Érdekessége, hogy nem lehetett tagadni, mert külön tagadó alakja volt, erről ITT olvashatsz bővebben.

A mai angol ,,be" létige ragozása:
I am
you are
he/ she/ it is
we are
you are
they are

ÉSZAKI GERMÁN PÉLDA:
Az óskandináv, vagyis északi germán nyelvekre egyaránt ráhúzható ma is és korábban is, hogy egyformán néztek ki, vagy legalábbis nagyon kevés volt az eltérés közöttük a létigét tekintve.

óskandináv nyelvek> norvég ,,vera" létige ragozása:
ek em
þú ert
hann er
vit erum
þér eruð
þeir eru

A mai nyelvhasználatban az igeragozás, olyannyira elfajzott ezen az ágon, hogy szinte mindenhová egy ,,-r" kerül ,,ragként" az adott igére.

A mai norvég (bokmål) ,,å være" ragozása:
jeg er
du er
han/hun/den/det er
vi er
dere er
de er

Az újkeletű norvég (nynorsk) ,,å vere" ragozása:
eg er
du er
han/ho/den/det er
vi er
de er
dei er

A ,,nynorsk" egy sokkal kisebb arányban beszélt, de egyik hivatalos változata a mai norvég nyelvnek.

KELETI GERMÁN PÉLDA:
A nyelvi ág kihalt, egyetlen nyelvek, amikről valamennyi feljegyzés ránk maradt a gót és vandál nyelvek.
A gót ,,wisan" létige ragozása:
im
is
ist 
sijum
sijuþ
sind

Nagyon archaikus, mert lehet látni, hogy nem személyes névmással használja a nyelv a ragozást, hanem kifinomodottan minden alakot elkülönít, akárcsak az újlatin spanyol, olasz, román, de ilyen egyébként a mi magyar nyelvünk is. A többi germán nyelvben mindig ki kell tenni a személyes névmást, mert anélkül bajban vagyunk, ki végzi a cselekvést az egyező alakok miatt. 

Ha már magyar: Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyetlen ige, ami a magyarban létezik és jövő idejű alakja van, az a ,,lenni", tehát a létigénk: volt > van > lesz. A többi igénél félsegédigés ,,fogni/ majd" körülírást használunk.

Most, hogy ezen túl vagyunk, nézzük meg, milyen igék lehetnek még erősek a létezésen kívül. Nos, sokszor ősi kettősségekre érdemes gondolni, amikből a legalapvetőbb a ,,születni" és ,,meghalni". Ezek is szinte kivétel nélkül erős alakkal rendelkeznek:

DÉLI PÉLDA: német
gebären (ie) - gebar - h. geboren - szülni
geboren sein - születve lenni
geboren werden - megszületni (éppen)
Nem különösebben adja vissza a német csak passzív értelemben a ,,magyar" születni jelentést, ehelyett a nyelv az ,,entbinden - lecsatolni" igét használja rá, vagy ,,ein Kind bekommen" szinonimákkal adja vissza a magyar ige jelentését. Régies kifejezés: ,,eines Kindes genesen - gyermeket ejt"

sterben (i) - starb - i. gestorben - meghalni

NYUGATI PÉLDA: angol
bear - bore - has born - szülni
to be born - születve lenni
A lényeg kísértetiesen hasonló a némethez, itt viszont a pillanatnyi állapot nem jellemzően kerül elő (to be being born), mert sokszor mesterkélten hatna.

die - ded - has dead - meghalni (régies)
die - died - has died - meghalni (mai)
Látni, hogy az angol előszeretettel gyengít még ilyen ősi eredetű igéket is, így kileng a többi germán nyelv közül legtöbbször, sokkal kevesebb rendhagyó igével operál.

ÉSZAKI PÉLDA: norvég
å føde - fødte - har født - szülni
å bli født - születve lenni
Jellemzően lehet látni, hogy ahogyan egyszerűsödik az igeragozás, úgy fognak a szabálytalan igék is. Szépen látni, hogy déltől észak felé haladva az ősi erős igék is egyszerűbb, szabályos alakokkal rendelkezhetnek, persze, nem minden esetben. Ennél az igénél legfőképp azért lehet ez, mert melléknévi körülírással, passzív szerkezetben adja vissza az értelmet mindenhol.

å dø - døde - har dødd - meghalni
Már részben szabályosított, de mégis megőrizte néhány rendhagyó vonását, és a participiumban (dødd helyett sokáig használták a ,,dauen" alakot is, de ez ma inkább melléknév: ,,halott"). Egyébként az angolban is ma már csak melléknévként kerül elő a ,,dead" alak.

KELETI PÉLDA: gót
bauran - szülni
ist gibaurans - születve lenni
Látni, hogy a némethez hasonlóan a keleti ág is előtagot használt a particípium képzéséhez, de ugyanúgy csak melléknévi értelemben hozza, nincs konkrét megfelelője annak a germán nyelvekben, hogy ,,születni", csak ,,születve lenni".

De nézzünk más példákat, mondjuk az életünk kvintesszenciáját. Mire is van felhúzva a létünk, mi kell tegyünk, hogy éljünk vagy élni tudjunk? Ez az öt dolgot biztosan: enni, inni, aludni, szarni, közösülni. Nézzük hogy viselkednek:

DÉLI PÉLDA: német
essen (i) - aß - h. gegessen
trinken - trank - h. getrunken
schlafen (ä) - schlief - h. geschlafen
scheißen - schiss - h. geschissen
scheiden - schied - h. geschieden

Az utolsó igénél a ,,geschieden" alak ismerős lehet, ha a a többi nem is. A középkorban ,,meghágni", vagy ,,szüzességet elveszteni/ elvenni" értelemben volt használatos, később visszaható igeként ,,sich scheiden" alakban volt rövid ideig, majd ebben az értelemben obszcén, szleng, vagy körülírásos szerkezeteket kezdtek el használni a nemi együttlétre. De akadt olyan jelentése is, hogy ,,eltávozni" - általában az élők sorából -, majd a 17. században ,,szétmenni; szétválasztani" értelemben maradt meg. Ma leginkább családi állapotra a ,,geschieden sein" (elvált) szerkezetet használjuk. Szerepét legtöbbször a germán eredetű ,,ficken" veszi át, ami eredetileg ,,döfködni" értelemben élt a nyelvben, de ma már kifejezetten durva értelmű.

NYUGATI PÉLDA: angol
eat - ate - has eaten
drink - drank - has drunk
sleep - slept - has slept
shit - shat - has shat
lie - lay - has lain 

Az utolsó ige itt is egy kis kakukktojás, melyet a némethez is írhattam volna (liegen - lag - h. gelegen) ,,összefeküdni" értelemben van, de létezett az óangolban a ,,swifan - swyve - hæfd swove" ige is, amit a mai nyelv már nem tart számon de kb. a németnél említett ,,scheiden" korai, ,,meghágni" értelmét fedte le.

ÉSZAKI PÉLDA: norvég
å spise - spiste - har spist
å drikke - drakk - har drukket
å sove - sov - har sovet
å drite - dreit - har dret
å ligge - lå - har ligget

Érdekes módon a skandináv nyelvekben, - legalábbis a norvégban biztosan - az ,,enni" ige, ami nem rendelkezik szabálytalan alakkal, míg a többi ige legalább az egyik múltban rendhagyó. Az utolsó megint csak érdekes, mert önmagában az ige ,,feküdni" értelemben van, így norvégul is inkább eufemisztikus kifejezések élnek, pl. ,,å ligge med noen" (valakivel összefeküdni), esetleg ,,å ha sex" (szexelni). Ezeket az angol (have sex) és német is (Sex haben) képes kifejezni egyébként.

KELETI PÉLDA: gót
itan - at - hat giitans
drigkan - drakk - hat gidriggans
slēpan - slēp - hat gislēpans*
skitan - skait - hat giskitans*
kwiman - quam - * befejezett jelen idejű alakja nem ismert

Az utolsónál újfent különböző szerkezetek élnek, nem egyetlen ige húzza magára a jelentést. A gótban az egyszerű múlt (preteritum) az uralkodó forma, így a ,,szarni" és ,,aludni" igéknek is csak feltételezett befejezett múlt idejű alakjait lehet csak írni sajnos.

Ellenben szépen látszanak a párhuzamok, az, hogy egyes igék majdnem kiejtésre vagy írásra ugyanazok, egyszerre félelmetes és érdekes dolog. Főleg, ha bizonyos, közös igecsoportokat is lehet találni, ebből mutatok egy példát!

Igék, amik ,,-in" tőhangúak, minden germán nyelven legtöbbször az ,,-a" hangot keresik az egyszerű múlt esetén és az ,,-u" hangot pedig összetett múlt időben.

NÉMET: singen - sang (régiesen: sung/ song) - hat gesungen
ANGOL: sing - sang - has sung
NORVÉG: syng - sang - har sunget
GÓT: singwan - sang/ sung - hat gisungwans


NÉMET: springen - sprang (régiesen: sprung) - hat/ ist gesprungen
ANGOL: spring - sprang - has sprung
NORVÉG: springe- sprang - har sprunget
GÓT: hulpan - hulp - hat gihulpans*

A gót, mint látszik is, kirí a többi közül, hisz nem volt ideje szilárdulni rendhagyó igék kapcsán.

Egyvalamit érdemes még említeni, a feltételes mód képzését. Nekem vérzik a szívem, valahányszor segédigével látom a németben a szerkezet jelen idejét, hiszen mára az izlandi és a német az egyetlen, ami segédige nélkül is képes mutatni feltételes alakokat a germán nyelveken belül. Az angolban kis töredék maradt fent, a mai norvégban semmi.

FELTÉTELES JELEN KÉPZÉSE

NÉMET: A kötőmód ,,-e" módjelével képezve elbeszélő múltból, illetve bizonyos igéknél ez mellé Umlaut is társul.

lernte (tanult) -> + ,,-e" ->  lernte (tanulna)
A képzés nem látszik a két ,,-e" ,,összeolvad".
brachte (hozta) -> + ,,-e" + Umlaut -> brächte (hozná)
A képzés ,,-e"-je nem látszik, csak a két pötty.
schlief (aludt) -> + ,,-e" -> schliefe (aludna)
sprach (beszélt) -> + ,,-e" + Umlaut -> spräche (beszélne)
--> régiesen:
sproch -> + ,,-e" + Umlaut -> spröche

Ma legtöbbször ehelyett: würde + Infinitiv

ANGOL: Eredetileg szintén egy ,,-e" módjellel képezve elbeszélő múltból, illetve bizonyos igéknél ez mellé a német Umlautnak megfelelő ,,ǣ" hang is társult.

æt (evett) -> + ,,-e" + ǣ -> ǣte (enne)
wræt (írt) -> + ,,-e" + ǣ -> wrǣte (írna)

Ma már szinte mindig: would + infinitive

Kivéve:
will (akarni) -> would
can (tudni) -> could
shall (kelleni) -> should
be (lenni) -> were (would be)

NORVÉG: Nem volt külön képzése, pontosabban megkülönböztető jele, így hamar átállt a segédigés ragozásra.

gikk (ment/ menne)

ma ezért: ville + infinitiv

GÓT: Nem ismert.


Összességében elmondható, hogy a germán igék az erős igéknek minden szegmensében együtt élnek, hasonlóak, és ez a nyelvcsalád egyik legjobb része, hogy segítik egymást.