Milyen egy jó könyv?

Kezdjük onnan, hogy a magyar iskola-rendszer vagy könyvesbolti piac, bár lassú fokozatokban újít, mindig reguláris tankönyveket használ. Ezeket, akárcsak Voldemort nagyurat, nem nevezem nevén, csupán azt tudom rájuk mondani, hogy mindegyik arra épül, hogy tanár mellett tanuljunk meg. Akármilyen friss egy könyv, sajnos nem tudok olyat mondani, ami önálló, tanár nélküli tanulásra alkalmas lenne, vagy inkább, hogy bizonyos szint után alkalmas lenne. Ez így van rendjén. Biznisz.

De, amivel nem értek egyet, hogy a könyvkiadók hanyag munkája alapján, újabban kikerülő könyvek tele hibától hemzsegve, túlárazva, bárki számára elérhetőek. Az ilyen könyveknél nem csak az a baj, hogy elírások vannak dögivel, ami mutatja, hogy ember át nem nézi ezeket, hanem, hogy szegény, szerencsétlen kezdő, újrakezdő, bizonyos esetben haladó tanuló még csak észre sem veszi ezeket, ami a rendszertelen anyagok hibájából fakad. A1 mondatoknál nem írok feltételes múlt idejű példát, szemléltetésként sem, ami B2 szint, mert annyi kérdést vet fel a tanulóban, hogy a könyv nagyon szép, de az anyagok úgy néznek ki benne, mint Pilátus macskája, annyi az összevissza dolog benne. Itt az írók mellett a kiadó is felelős sok mindenért, de a hozzá nem értés, na az nyilvánvaló. Idegen nyelvtani kifejezéseket nem használunk úgy, hogy legalább egyszer nem mondjuk el magyarul, hogy mi is az.

Aki fontosnak tartja, hogy németet tanítson az nem a hogyanra, hanem a miértre ad választ. Azt pedig csak rendszerezve lehet. Azért nem tudja rendszerezve, mert neki sincs meg fejben. Csak azt képzeli, ellenállhatatlan vágyat érez sok ilyen ember a könyvírás után, de ez nem vezet sehová a káoszon kívül. Aki fontosnak érzi, hogy a németet első sorban a gondolkodás és nem a tárgyi ismeretek miatt tanítsa, az rendszerezi a könyveit és nem a mennyiség szót helyettesíti be a minőséggel. Ez az, ami az igazi cél kéne legyen, és sajnos ezt még nem értük el. Én az óráimon mindig arra ügyelek, hogy a tanulóm elkapja azt a gondolkodást, ha úgy tetszik, akár azt a világszemléletet, ami a németben nyugszik és, amit ez a csodálatos nyelv sugall. Azok az ismeretek, beszédfordulatok, témák, akár mindennapi, akár nyelvtani, amiket ezek a könyvet adnak nem megbízhatóak, elavultak, mert a mai generáció szemlélete teljesen más. Figyeljünk, nem azt mondom, hogy a mai generáció rossz, hanem, hogy más! Másképpen éhezünk a tudásra, ez így van rendjén.

Olyan könyvet válasszunk tanulásra, ami eredményt is hoz, nem másra hallgatva. Én sok könyvet vettem annak idején, csak azért, hogy megtaláljam, nekem melyik jön be. Közben a sajátomat írtam, és saját magam alakítottam ki a rendszert, amit tanítok, ahogy én is megtanultam. Mert megtaláltam önmagamat. Te is találd meg önmagad! Nem mindig a legújabb, legdrágább, legvastagabb a legjobb. Vigyázzunk, ha önméltatás jelenik meg egy könyvben, méghozzá az korlátlan mértékben, az egyirányú zsákutca, ott sem pszichésen, mentálisan és szociálisan sem érett az író arra, hogy ezreket tanítson meg közvetett módon egy nyelvre.