Mondogatjuk már egy ideje

A jó nyelvtanulás nemtől és kortól független, csak a kitartás számít. Próbáltam erre az előző írásaimban már apellálni. Minden nyelvhez kitartás és nem nyelvérzék kell. Akadnak viszont kifejezések, amiket anélkül is tudsz már, hogy odafigyelnél. Példának okáért: ,,Gute Nacht!" vagy a ,,Guten Appetit!", viszont kötve hiszem, hogy megfigyelted már, mit is csináltál közben.

Segítek. Melléknevet ragoztál. Erősen. Hiszen a ,,Nacht" nőnemű, az ,,Appetit" meg hímnemű. Ennek megfelelően, akárcsak magyarban, tárgyesetben ragoztad hozzájuk a melléknevet névelő nélkül, tehát erősen. (Persze, magyarban melléknevet nem ragozunk, csak a tárgyeset ugyanaz.) Kötve hiszem, hogy eddig ezekre figyeltél, sokszor hallottad, automatikusan megragadt egy idő után. Sokszor ilyenek a ,,sein" és ,,haben" igék ragozásai is, bár az nem mindenkinél marad meg feltétlenül így. A dolog lényegi ténye azonban az, hogy nyelvészek szerint, ha odafigyelve hétszer, azaz 7x hallunk valamit, az agyunkba az a szó, vagy esetleg mondat beleépül. Akinek azt mondják, hogy jó a nyelvérzéke, az verset, szöveget és egyéb dolgokat is gyorsabban tanul az átlagnál, lehet, hogy sokszor elsőre is elég, ha hallja. Schiller például 40(!) oldalnyi angol szöveget mondott vissza fejből, úgy, hogy amúgy az angol nem(!) az anyanyelve volt.

Ez nem azt tükrözi, hogy nyelvérzéke van, hanem, hogy jó a memóriája. Egy ember átlag ember 6-7 kis történetet tud elraktározni az agyában egy adott témával, szóval kapcsolatosan. Egy Schillerhez hasonló ember akár ennek a tíz- tizenkétszeresét is. De mi van akkor, ha ezt a képességet nem birtokoljuk? Adjuk fel a nyelvtanulást? A magam részéről, aki a grammatikát preferálja első sorban egy nyelvtanulásnál, annak nyilván lassabb ez a folyamat, de élvezetessé tudom és tudtam tenni a magam részére és ma már a diákjaim részére is.