A mai német politikai klíma és Németország egysége
Boldogságos új esztendőt kívánok mindenkinek! A mai téma inkább történelmi, mint nyelvi, de elhangzott már sokszor, hogy ezek is hozzátartoznak ahhoz, hogy egy nyelvet megtanuljunk. A németekről él bennünk az alapkép: fegyelmezettek, jól szervezett országgal és úgy is a vezető hatalma Európának, hogy nincs atomfegyvere, szemben a franciákkal és britekkel. A mostani helyzetben, mikor háború dúl a szomszédban, ami kihat a németekre is, mondhatni a politikai klíma elég kaotikus. Az 1960-as évek óta most először hárompárti koalíció van a német kormányzásban.
Ezek mindegyike három különböző elképzeléssel vélekedik az irányításról. A liberálisokat fenyegeti viszont a kormányban való bent maradás, hiszen 6%-on állnak. A szociáldemokraták 1%-al verték meg a CDU/CSU-t, a kereszténydemokratákat. A jelenlegi kancellár Scholz, aki kiváló szakember, de nem túl karizmatikus vezető, nem tudott a szociáldemokraták vezetőjévé válni. A harmadik párt, a zöldek, akik abból indulnak ki, hogy a jövő nekik dolgozik, adják az alkancellárt és a külügyminisztert is, nagyon sok egyéb tárca mellett. A koncepciójuk a liberálisokkal együtt, hogy mindenképpen támogatni kell Ukrajnát, minden lehetséges és nem lehetséges eszközzel. Egy olyan háborúban, amiben minden és az ellenkezője is megtörténhet, ahol az üléspont határozza meg az álláspontot, egy ilyen fegyveradomány Ukrajnát segítheti a háború eszkalálódásában, de Németországot gyengíti a hadiiparban, amiben egyébként a britek szenvednek a legnagyobb veszteséget.
Németország fegyverexportjának 25%-a, vagyis egy negyede megy Ukrajnának. Az ország abból indul ki, hogy a legújabb Leopard-2 harckocsikat nem hajlandóak odaadni Ukrajnának. Ennek oka a '60-as években keresendő. A Hidegháborúban volt egy mondás: ,,Sterben für Chicago, sterben für Hamburg?" (Meghalnál-e Chicagóért, meghalnál-e Hamburgért?)
A válasz erre az volt, hogy: Für Chicago glücklich, für Hamburg gar nicht! (Chicagoért boldogan, Hamburgért semmiképp!)
Most ugyanez a kérdés, csak Ukrajnával. Ezért a németek addig a legmodernebb fegyvereket nem hajlandóak odaszállítani, amíg a többi ország sem teszi ezt. Az ukrán helyzet bár szerepet játszik sok mindenben, leginkább a gázproblémával kell szembesülnie a németeknek. Gondoljuk csak el, hogy egy szinte mindig gazdag, hamar a problémákból talpra álló ország, -amellett, hogy már csak hideg vízzel tudják lehúzni a németek a Wc-t, még e-mailt is csak internet segítségével tudnak küldeni-, az Északi-Áramlat 1-es és 2-es vezetékeinek felrobbantása után, Scholz és a külügyminiszter Habeck is a fél világot szó szerint bejárta, hogy kapjon gázt valahonnan. Egyelőre nem túl sok sikerrel.
Röviden itt tartunk ma.
Nem sokkal mai történések előtt még Angela Merkel az ,,Iron-Lady", akit a fiatalos szleng csak ,,Merkules"-ként említett, egészen 2015-ig fantasztikusan kezelte a helyzeteket és vezette az országot. Aztán 2015-ben -bár a Time magazin az év emberének választotta- a migránsválságot nem tudta jól kezelni, sőt olyan szinten képtelen volt kezdeni valamit a dolgokkal, hogy kicsúszott a talaj a lába alól, amelynek következtében sejteni lehetett, hogy évei vannak hátra a politikában, de a kormányzásban biztosan kevés ideje. Végül 16 éves kormányzás, négy sikeres megválasztás után 2021-ben lekerült a politikai térképről és Olaf Scholz lett az utódja.
Na, de vissza a múltba, amikor ugyanis még nem volt egységes Németország, csak egy olyan ember, akit Otto von Bismarck-nak, ragadványnevén a ,,vaskancellárnak" neveztek. Németországban sok helyütt ábrázolják méltóságteljes szobrokkal az egységes Németország első kancellárját, a mai napig óriási tiszteletnek örvend. Semelyik más német személyről nincs ennyi emlékmű. A világhírű állóképe Hamburgban található. Az ott található állószobor több, mint 34 méterre magaslik ki. És nem csak az sejlik le róla, hogy az 1815. április 1-jén született Otto Eduard Leopold von Bismarck-Schönhausen politikailag lett volna csak méltóságteljes és lenyűgöző, hanem maga a testi kisugárzása is lehengerlő volt.
Az életében 190 centiméter magas Bismarck jó evő, ivó és erős dohányzó hírében állt. Miután eleinte számos politikai tapasztalatot gyűjtött Oroszországban, megalkotta politikáját mint porosz miniszterelnök, aminek módszere 1862-től szállóigévé vált, hiszen vérrel és vassal tette mindezt. Az ő elképzelésében a katonai hatalom nem csak azért volt, hogy biztosítsa a stabil, porosz uralkodói pozíciót, hanem azért is, hogy egységesítse a német területeket. Számos német kisállamnak az egysége volt az egyike Bismarck nagy céljainak - amin fáradhatatlanul dolgozott is. Mégis a külpolitikájában kevésbé indulatos módszerekkel gyakorolt nyomást és lépett fel agresszívan, arra koncentrált, hogy a Birodalmat stabilizálja és megszerezze. A Bismarck által kötött szövetségek más hatalmakkal nagyon sokáig formálták az egész európai kontinens erőegyensúlyát. De nem csak a külpolitikában gondoskodott a biztonságról. De, hogy mik voltak a kiváltó okok és lehetőségek?
Nos! Mivel az 1848-as forradalom és szabadságharc után az akkor még Poroszországnak kedvező idő, az Alkotmányos monarchia, a lakosság számának a növekedése és a modernizáció triumvirátusával lehetőséget teremt egy osztrák vezetéssel létrejövő német államhoz, Poroszország, Hannover és Szászország egyesül, csakhogy Ausztria erőst ágál ez ellen, így a 3 király szövetsége, melyhez csatlakozik még további 28 német állam, nem jött létre. 1861, I. Vilmos a császár, Bismarck pedig belül forrong, hogy bármi áron de egyesítse az országot. Ausztria teret veszt, szerepe az akkori nagyhatalmak mellett periférikussá válik, hiszen szövetségesei közül még Oroszországot is elvesztette. Eközben a porosz hadsereg négyszázezer főre nő, modern fegyverekkel és kitolt 3 éves szolgálati évvel.
Moltke vezérkari főnök pedig proponálja a vasúthálózat kiépítését, hogy a modern fegyvereket úgymond töredék idő alatt lehessen transzportálni. 1863, kitör egy lengyelországi felkelés, Oroszország pedig a poroszok mérlegére billen, mert Bismarck ajánlatot tesz a cárnak, hogy a lengyeleket porosz földön is üldözhetik. Ferenc József, azért, hogy a hatalmi nimbuszát megtartsa, császárrá kívánta koronáztatni magát, amiben csak egy bökkenő volt: I. Vilmos nem adta hozzá az arcát és személyét, nem jelent meg, a koronázás pedig így meghiúsult. Bismarck ezen túl még III. Napóleon Bonaparte szövetéségét is elnyeri, mely szerint, ha porosz-osztrák háborúra kerülne a sor, Napóleon semleges marad, Bismarck német területek ad neki ezért cserébe. De, hogy Angliát se haragítsa magára azzal, hogy látszólag Franciaországot erősítené az annak adományozott területekkel, így Bismarck egy erős Németország élén Angliát támogatná.
Végül eléri a célját Bismarck, az okot a háborúra. Miután Ausztria elutasítja a Bismarck által benyújtott javaslatot, miszerint a Német szövetséget meg kell reformálni. A ,,casus belli" értelmében 1866-ban kitör a porosz-osztrák háború. 1866. július 3., Königgrätz, óriási osztrák vereség, lényegében a labancoknak annyi esélyük volt a túlélésre, mint utolsó fagyinak a gyerekzsúron. Ez köszönhető volt az elavult osztrák fegyverzetnek, túlerőnek. Ekkor I. Vilmos békét akart kezdeményezni, de Bismarck erősen próbálta ettől eltántorítani őt, hiszen a bosszú esélye akkor a levegőben volt. Prágában ezért lényegében csak fegyverszünet köttetett. Ausztria ezáltal örökös tartományokat -Velencén kívül- nem vesztett el. Olaszország megkapta Velencét, a Nagy-német egység pedig porosz vezetést kap.
A Franciákkal már nem voltak ilyen szavatartóak a poroszok, annyi földterületet kapott Napóleon, mint amennyi elismerést Gyurcsány az balatonöszödi beszéde után: semennyit. Ezek csak a vetélytársat látták a poroszokban a franciák. Kitör francia-porosz háború. De nem számoltak azzal, hogy a poroszok sokkal jobban teljesítenek minden téren, majd mint ők. Világossá vált a sorozatos vereségek után, hogy a franciák nem harcoltak még olyan jól edzett, felszerelt, felkészült sereggel, mint a porosz. Franciaország totális megsemmisítését akarták már, hiszen Napóleon fogságba kerül, sok az ellenség, de egyik sem ellenfél alapon, a francia seregeket úgy szaggatták szét, mint nagymamám a nokedlit. 1871. szeptemberében elérik Párizst. Szeptember 18-án Versailles-ban a palota tükörtermében kikiáltják a német császárságot, élére pedig mint kancellár Bismarck kerül. A franciák, miután belátták ezek után, hogy pont ahhoz segítették a poroszokat, aminek az ellenkezőjét akarták elérni, csalódottak voltak, de belátták azt is, hogy itt már nincs mit tenni. 1872. január 28-án Párizsban fegyverszünet jön létre, noha a harcok a béke ellen lázadó tömegek miatt még folytatódtak, de hiába. Május 10-én már mindenki megadja magát és ezen a napon eljött a békekötés ideje. Három éven tartó 5 millió aranyat fizetendő hadisarcot és egy mínusz Elzasz-Lotharingiát kapott jutalmul Franciaország. Létrejött tehát az új nagyhatalom. Persze innen, nem feltétlenül a franciák miatt, de részben egyenes út van az Első Világháborúhoz.
Az iparosodásra vonatkozóan, tudva, hogy sok volt a munkás, akik betegség miatt elvesztették munkájukat és ezért szegénységben kellett élniük, Bismarck birodalmi kancellár az 1880-as években lefektette a társadalombiztosítási törvények alapköveit, mely 1883 óta egy törvényes betegbiztosítás, majd egy évvel később következett a baleseti betegbiztosítás is. Tehát Bismarck mindent megtett, amit akart, friss, jó, új és biztonságos légkör egy egységes Németországban. És ekkortájt halálra unta magát, nem volt mit csinálnia. Németország ,,elkészült", az álma beteljesült. Persze sem a belső légkört, sem az egységes Németországot nem volt egyszerű elérni, most mégis unatkozott, betegeskedett, többször rossz egészségi állapotra hivatkozva le is mondott. 1898 július 30-án otthonában érte a halál. Érdekesség, hogy halálos ágyán két fotográfus is megörökítette, akiket feljelentettek, a képek pedig közel ötven évig nem kerülhettek nyilvánosságra, mert nem tüntette volna fel jó színben a vaskancellárt, aki mindent elért, amit akart, vérrel és vassal.