Németország és az első világháború – Nagy remények, nagy csaták, nagy koppanás

A minap eszembe ötlött a gondolat, hogy régen írtam német történelmi bejegyzést, így a Németország egysége után, szeretném röviden összefoglalni a németek szerepét az első világháborúban.

Ez a világháború nem egyik napról a másikra robbant ki, hanem évekig érlelődött, mint egy rossz vicc, amit végül senki sem talál viccesnek. 1914-re Európa már olyan volt, mint egy lőporos hordó, ami körül minden nagyhatalom egy szál égő gyufával mászkált. Németország is szépen benne volt ebben az állapotban, és a sok közül talán három főindokot lehetne említeni, amiért is végül kitört a háború:

1. Fegyverkezési láz
   Mindenki egyre több és durvább fegyvert halmozott fel, mintha minimum egy világvégi harcra készültek volna. Németország különösen komolyan vette ezt, építette az acélóriás hadihajóit, turbózta a hadseregét, és úgy érezte, hogy ha már ennyit költött rá, akkor talán ideje is lenne használni.

2. Szövetségi katyvasz, vagy szövetség tsunami
   Az európai országok úgy fonódtak össze katonai szövetségekkel, mint egy rosszul kibogozott fülhallgatózsinór. Németország az Osztrák–Magyar Monarchia haverja volt (Központi Hatalmak), míg Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország egy másik csapatot alkotott (Antant). Ha valaki belerúgott egy országba, az automatikusan magával rántotta az egész bandát.

3. Francia revans és brit konkurencia
   Franciaország még mindig nem tette túl magát a korábbi vereségén (1871, porosz–francia háború, Elzász-Lotaringia elvesztése), és alig várta az alkalmat, hogy visszavágjon és bosszúhadjáratot indíthasson. Közben Nagy-Britannia egyre jobban aggódott, mert Németország túl gyorsan növekedett, és már a tengeri hatalmát is kezdte veszélyeztetni.

Aztán 1914. június 28-án jött a szikra, ami végre vérbe borította Európát: Egy szerb nacionalista, Gavrillo Princip, lepuffantotta Ferenc Ferdinándot, az osztrák trónörököst Szarajevóban, aki belehalt sérüléseibe. Hozzáteszem előtte egy gránáttal is megpróbálták likvidálni, de az egy póznának csapódott és így célt tévesztett. De a végén csak összejött a merénylet. Az Osztrák–Magyar Monarchia ezt nem vette túl jó néven, és úgy döntött, hogy megtanítja Szerbiát a hóna alatt szódát pörgetni. Németország teljes mellszélességgel beállt mögé, mire Oroszország meg beállt Szerbia mögé, Franciaország és Nagy-Britannia pedig Oroszország mögé, ezáltal, gyakorlatilag, hirtelen mindenki hadat üzent mindenkinek. Indul a mandula!

,,Mire a falevelek lehullanak, katonáink hazatérnek." – II. Vilmos, német császár, 1914.

Nos, ez a jóslat kb. annyira pontos volt, mint egy részeg dartsjátékos dobása. A levelek lehullottak, majd újra kihajtottak…majd újra lehullottak és újra kihajtottak... és még mindig háborúztak. Mire tényleg hazamentek a katonák, már négy ősz is eltelt, és nem diadalittas hősként tértek vissza, hanem egy szétesett birodalom romjain botorkáltak haza. Ha a császár jósnak ment volna, valószínűleg éhen halt volna. Na, de lássuk, mi is történt!

A háború indul – A Schlieffen-terv és az első bakik

Németország úgy indult neki a háborúnak, mintha egy jól megírt forgatókönyv szerint haladna. A Schlieffen-terv lényege az volt, hogy előbb gyorsan legyűrik Franciaországot, aztán ráérnek az oroszokkal bajlódni. Na, ez nagyjából annyira működött, mint kiscsibét faragni kekszből: A németek lazán átvonultak Belgiumon, amit a britek annyira nem díjaztak, és gyorsan hadat üzentek. A nyugati fronton a francia és brit csapatok nem hagyták magukat, így a németek belefagytak az állóháborúba, a lövészárkokban meg többen haltak meg betegségekben, mint golyótól. Na, de keleten valamivel jobban mentek a dolgok – Tannenbergnél 1914-ben úgy elverték az oroszokat, hogy azok örültek, ha élve hazajutottak –, de az egész háború még mindig nem tűnt egy gyors menetnek. A terv összességében kb. annyira működött, mint egy papír esernyő hurikánban.

A nagy csaták és a modern hadviselés ,,csodái"

A világháború nem csak arról szólt, hogy a katonák egymásra lőnek. Ez volt az első modern háború, ahol mindenki kipróbált mindenféle újdonságot:

Géppuskák: Olyan tempóban küldték át az embereket a másvilágra, hogy egy roham kb. annyira volt hatékony, mint szitával vizet meríteni.

Harci gázok: A németek klórgázzal kezdtek, aztán jött a mustárgáz, amitől az ellenség szó szerint belefulladt a saját tüdejébe, ha ez nem elég kegyetlen, akkor semmi.

Tengeralattjárók: A német U-boatok szépen aprították az ellenséges hajókat, főleg a britek utánpótlását próbálták elvágni.

Zeppelin: Látványos, de hatalmas célpont. Amíg nem lőtték szét, ijesztő volt, hiszen bombákat dobált le, de aztán úgy robbant, mint egy túlméretezett tűzijáték, hiszen eredetileg nem erre tervezték.

Tankok: Mozgó vasládák, amik gyakrabban robbantak le, mintsem semlegesítsék az ellenséget. Lassúak, forrók és megbízhatatlanok, tehát az első modellek inkább akadályozták a saját csapatokat. 

Repülők: Kezdetben csak felderítésre jók, aztán pisztollyal lövöldöztek egymásra, majd végre felszerelték őket géppuskákkal. A Vörös Báró menő volt, de az égiharc még gyerekcipőben járt.

-> A Vörös Báró (Manfred von Richthofen) az égiharc rock sztárja volt az első világháborúban, csak basszusgitár helyett egy piros vadászgéppel nyomult, és nem koncertezett, hanem ellenséges pilótákat szedett le. Ismert, 80 légi győzelmével, a korszak legrettegettebb ásza lett, amíg végül őt is le nem lőtték. Egyesek szerint földi légvédelmi tűz, mások szerint egy kanadai pilóta kapta el, mindenesetre a németek akkora legendát csináltak belőle, mintha ő lett volna az égi háború Messiása.

Lángszóró: Ezt nem kell részletezni, BBQ partik voltak. A legjobb, hogyha olyan volt a szél, megsütötte azt is, aki használta, így nem csoda, hogy nem tolongtak érte, hogy használhassák.


1916-ban a háború elérte a csúcspontját a Verduni csatával, ahol a németek megpróbálták úgymond ,,kivéreztetni" a franciákat. Ez 10 hónapig tartott, mindkét oldal elképesztő veszteségeket szenvedett, és a végén kb. mindenki ugyanott állt, mint az elején, magyarán az egész annyira volt értelmes, mint egy fagyasztót sütőként használni.

Közben a britek és franciák a Szomme folyónál próbáltak előretörni. Ez volt az első alkalom, amikor a fent is említett tankokat is bevetették, de eh... nem sokat értek.

A vég és a versailles-i ,,ajándékcsomag"

1917-ben az USA is beszállt a buliba, és onnantól kezdve Németország reményei a győzelemre kb. annyira voltak valósak, mint egy pingviné a repülésre. 1918-ban a németek még egy utolsó nagy támadást indítottak (tavaszi offenzíva), de az antant katonailag és gazdaságilag is túlnőtt rajtuk.
1917-ben az oroszoknál kitört a forradalom, így legalább keleten megszabadultak egy ellenségtől, de közben a britek blokádja miatt otthon már annyira nem volt mit enni, hogy a német nők és gyerekek kb. répalevest és fűrészport vacsoráztak. Az emberek egyre elégedetlenebbek lettek, a katonák egyre kevésbé akartak harcolni, az amerikaiak pedig egyre nagyobb erőkkel érkeztek meg a nyugati frontra. Októberre Németország összeomlott, a császár lemondott, a katonák lázadoztak, és november 11-én aláírták a fegyverszünetet. És akkor jött Versailles, a békeszerződés, ami olyan kemény volt, hogy az emberek azt hitték, direkt akarják őket megalázni.


A versailles-i békeszerződés – avagy ,,rúgjunk bele a földön fekvőbe" nem volt más, mint amikor 1919-ben a győztes hatalmak összeültek Versailles-ban, hogy eldöntsék, mit kezdjenek a vesztesekkel, élükön Németországgal. A végeredmény egy olyan békeszerződés lett, amit a németek kb. úgy éltek meg, mintha a futóverseny után nemcsak kizárták volna őket, de még a cipőjüket is elkobozták volna.

Főbb tételek, követelmények:

1. Németország vállalja a háború teljes felelősségét (231. cikk, az ún. ,,háborús bűnösségi záradék")
   Érzések eziránt az emberekben: Mintha egy verekedés után csak egyvalakit büntetnének meg, miközben mindenki más is ütött egyet.

2. 300 milliárd mai dollárnyi jóvátétel
   Érzések eziránt az emberekben: Olyan volt, mintha egy leégett ház tulajdonosának azt mondták volna: ,,Ja, és te fizeted az új építkezést is."

3. A hadsereg maximum 100.000 fő lehet, nincs légierő, nincs tengeralattjáró
   Érzések eziránt az emberekben: Egy nagyhatalmat egy vidéki rendőrség méretére csökkentettek. Védekezzenek mondjuk erős szavakkal, mint a pápai követ a Hunyadi sorozatban?

4. Elveszítették Elzász-Lotaringiát, a Saar-vidéket, Nyugat-Poroszországot stb.
   Érzések eziránt az emberekben: Képzeld el, hogy elveszíted a házad, aztán a szomszédjaid között szétosztják, mert ők úgy érzik, hogy megérdemlik. Talán ezt nekünk pont nem kell bemutatni.

5. Rajna-vidék demilitarizálása
   Érzések eziránt az emberekben: Németország határainál már egy hevesebb labdarúgó-mérkőzés is nagyobb katonai jelenlétet jelentett volna, mint amit nekik engedtek.

Összességében elvesztették a hadseregük nagy részét, rengeteg területet, és olyan jóvátételi összeget kellett fizetniük, hogy az unokáik is nyöghették volna. Az infláció kilőtt az egekbe, a politikai helyzet káoszba fulladt, és az emberek egyre inkább olyan vezetők után néztek, akik azt ígérték, hogy ,,újra naggyá teszik" Németországot.

"Ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre!" – ezt mondta Clemenceau francia miniszterelnök, miután aláírták a versailles-i békét.

Na, és igazán nem volt túlságosan derűlátó a francia politikus. A békeszerződés olyan volt, mint egy zűrös válás, amit papíron elrendeztek, de a feszkó megmaradt. A győztesek igazából nem egy békét akartak, hanem inkább egy olyan egyezséget, ami biztosította, hogy Németország még hosszú évekig ne legyen képes háborút indítani, de nem is adtak neki esélyt a felépülésre. A fegyverszünetet úgy kezelték, mint egy hűtőszekrénybe tett időzített bombát. Mindenki tudta, hogy a harag nem tűnik el, csak egy kicsit pihen. De mindez lehetőséget adott egy akkor még egészen más bajuszt viselő megkergült festő ,,úriembernek" arra, hogy kiépíthessen egy olyan Birodalmat, amiről egy következő fejezetben mesélek Nektek.