Perfekt igeidő az óangolban (I.)

Az angol igeidők felosztása sokkal jobban hasonlított eredetileg a mai német igeidők rendszeréhez. A mai ,,Present Perfect" igeidőnek megfelelő funkciókat az úgynevezett Perfektum igeidő látta el. Ma is megmaradt a szerepe annyiból, hogy olyan múltbéli kifejezéseket írunk le, amelyek lezajlottak, de hatást gyakorolnak a jelenre. Azonban az igeidő a mai nyelvben inkább függ az időhatározóktól (never, even, already stb.), mintsem attól, hogy a cselekvés milyen hatást gyakorol a jelenre, vagy legalábbis a cselekvés lezajlásának időpontja nem szerepelhet a mai felfogás szerint. Fontos megjegyezni, hogy a Perfektum, mint aspektus minőség nem egylényegű a jelen idővel, mert múlt időre is utalhat, akárcsak a németben.
Present Perfektum -> Present Perfect -> Präsensperfekt
Plusquamperfektum -> Past Perfect -> Präteritumperfekt

Hogyan nézett ki eredetileg?

Az igeidő egy többegységes szerkezetnek felelt meg, számos tulajdonsága megegyezett a német megfelelőjével. A funkcióján túl a képzését is ide lehet venni. Mivel többegységes, egyértelmű, hogy kell egy segédige és egy múlt idős igealak, ami az ige jelentését hordozza. 

Igetípusok:

I. gyenge igék

Kifejezetten máshogy működtek, mint a németben, ugyanis hangsúlytól függetlenül, elöl nem kaptak soha ,,ge-'' elöljárót, ami a nyugat és déli germán nyelvek sajátossága. Igei végződést tekintve viszont fix vég volt a ,,-(e)d" végződés. Azok az igék, amik a mai napig így végződnek múltban, ebből a korból származnak, később olyan igék is keletkeztek az angolban, amik semmilyen szinten soha nem kaptak semmit, vagy változtak alakilag, lásd a ,,put" igét.

De eredetileg az igék ,,-an" végződését lecsípve a ,,-(e)d" véget kapta meg az ige múlt időben, tőhangváltás pedig nem jelent meg. Közös jellemzője még az igéknek, hogy később kerültek be a nyelvbe, ezért nem volt igény arra, hogy tőhangot váltsanak, vagy a ,,ge-" előtagot rátapasszák, csak a végződéssel különböztették meg az erős igéktől őket.

pl.:
makan (csinálni) --> makd
később: make --> maked
poullan (tolni) --> poulld
később: pull --> pulled

II. erős igék
Az erős igék inkább mutatnak több tulajdonságukkal hasonlóságot a némethez képest. Ugyanis ,,ge-" előtagot kaptak, legtöbbször tőhangot váltottak, valamint fix végződésként ,,-an"-ra végződtek. Egyes igéknél a mai napig felfedezhetőek ennek a végződésnek nyomai.

pl.:
hēlpan (segíteni) --> geholpan
doan (tenni) --> gedoan

A képzésük itt nem ért véget, hiszen a segédige is kellett a komplett mondathoz. Minden olyan ige, ami közlekedéssel, állapotváltozással vagy mozgással volt kapcsolatos, a létigét hívta segítségül ragozásnál, míg a többi ige a ma is használt ,,birtokolni" igét. A két segédige fontos szerepet töltött be, hiszen mutatta, hogy kijelentő mód, a jelen idejű ragozás miatt érzékeltette a jelenre való kihatást, és a személyt, valamint számot is megmutatta. Az ige eredeti jelentését a múlt idő igealak hordozta a mondat legvégén, gyenge és erős igétől függetlenül.

Ic eom her geweasan.
- Itt voltam.

Thiey sindon swiflice gecuman.
- Gyorsan jöttek.

Hwǣt is i dām hāus ǣnterd?
- Ki ment be a házba?

Ezek a szerkezetek, mondatok jól mutatják, hogy a mozgással kapcsolatos igéknél a létige volt a preferált segédige.

Thou hæfst hiem gesungan.
- Énekeltél nekik.

Wē hæbban manigra wundorlic ting on dæge lærnd.
- Sok érdekes dolgot tanultunk ma.

Whārfor hæbbon yē da gegangan?
- Miért mentetek oda?

Később a nyelv lehetőséget adott arra, hogy a múlt idős igealak a segédige mellé ,,ugorjon" és szerepeljen, bárminemű értelmi különbség mellőzésével, majd jelentőségét vesztette, viszonylag hamar, a ,,létige" segédigeként való ragozása is.

Ezáltal később:

Ic hæbbe geweasan her.
- Itt voltam.

Wē hæbban lærnd manigra wundorlic ting on dæge.
- Sok érdekes dolgot tanultunk ma.

Jóval később az erős igék elő, valamint utótagja is teljesen lekopott:

I hæve weas her.
- Itt voltam.

Majd elérjük a mai alakokat és a ragozást, kb a 17. század vége felé:

I have been here.
- Itt voltam.

Mint látható, az óangol befejezett jelen idejének kialakulása és fejlődése, szorosan összefügg a germán nyelvek igeidő-rendszerével.