Perfekt igeidő az óangolban (II.)

Az angol Perfektum igeidő képzését meg kell vizsgálni a módbelik kapcsán is. Talán már a könyöködön jön ki, de képzeld: A némethez borzasztóan hasonlít. De itt most meg kell álljak! Ugyanis az óangol modális igékkel kifejezett Perfekt igeideje inkább a mai holland nyelv Perfekt igeidejével mutat hasonlóságot.

I. egyezés a német Ersatzinfinitiv szerkezettel

A módbeli segédigéket az angolban múlt időknél is használjuk, a mai nyelv szűken, míg az óangolban gyakrabban fordultak elő mondatok velük. Közös jellemzője a módbeliknek, hogy mindegyik gyengén végződött, de ,,ge-" előtaggal rendelkezett, tehát mondhatni vegyes igék voltak, és mindegyik ,,hæbben" igével képezte a befejezett jelen idejű alakját.

cunnan -> hæfd gecunnd

magan -> hæfd gemagd

mōtan -> hæfd gemōted

willan -> hæfd gewilld

shallan -> hæfd geshalld

Ezek az alakok meglehetősen ritkán fordultak így elő, akárcsak a németben.

Ic hæbbe det nich gewilld.

(Ezt nem akartam.)

Amikor más összefüggésben egy másik igének a jelentését módosítják, szintén dupla Infinitiv mutatkozik.

II. eltérés a némethez képest

Az angolban korábban, legalábbis ebben az igeidőben nem volt szigorú hátsó elhelyezkedése a módbelinek a mondatban, mindig azon ige előtt állt a mondat végén, amelyiknek a jelentését módosította. Ez a mai holland nyelvvel mutat rokonságot. A szerkezet azt eredményezi, hogy mivel mindig a legutolsó ige a mérvadó a mondat végén, ahhoz igazodik mondat közben a segédige. Ez a németben, mivel mindig kizárólagosan módbeli, így mindig a ,,haben" a segédige összetett múlt időnél, amennyiben abban módbeli szerepel.

Ellenben a holland és óangol variációkkal, ahogy a módbeli megelőzi a főigéjét a mondatnak.

He is i dām hāus mōtan gangan.
(Be kellett mennie a házba.)

Hiába a ,,mōtan" mint módbeli, a ,,gangan" ige zárja a mondatot, így a segédige a mondatban a létige.

De, mint mondtam, ez igétől függött:

Thou hæfst cildlice cunnan singan.

(Te gyerekként tudtál énekelni.)

A szabály egyébként valahol a német és holland között van. A német szigorúan módbelivel zár, ennélfogva a ,,haben" mindig a ragozott segédige, a hollandban pedig cserélgetni is lehet ilyenkor a két Infinitiv igét, tehát ,,ahogy jobban tetszik" alapon is mondhatom, így a segédigei is változhat, míg az angol megint zárt rendszerben dolgozik, de felcseréli az igék sorrendjét a némettől eltérően, ami által a segédige az utolsó igétől függ a mondatban.

III. Más igékkel való dupla főnévi igenév az angolban?

Az óangolban bár nem olyan általánosan rögzült, de létező dolog volt az érzékelést kifejező igékkel dupla Infinitivet alkalmazni múlt idő kapcsán.

hyrdan - hallani -> hæfd gehyrdan

sēnan - látni -> hæfd gesēnan

hēlpan (segíteni) -> hæfd geholpan

lǣtan (engedni, hagyni) -> hæfd gelētan

Egyedül velük sincs baj, kapják a múlt idejű alakjukat:
Ic hæbbe thee gesēnan.

(Láttalak téged.)

Amikor viszont egy másik ige egy tárgy hatására bekerül a mondatba, dupla Inifinitiv lesz,de mindig a fenti szabályok érvényesek, az utolsó ige dönt.

Ic hæbbe thee hyrdan singan.
(Hallottalak téged énekelni.)

Igazából itt mi történik? Leegyszerűsítek egy egyébként összetett mondatot, azáltal, hogy a mellékmondat alanyát tárgyra alakítva ragozatlan igealakokra tömörítem a mellékmondatban az állítmányt.

Eredeti:
Ic hæbbe gehyrdan, dæt thou gesungan hæfst.

A mondatból a ,,hogy" kötőszót eltávolítva a ,,te" személyes névmást tárggyá alakítva, és az igéket ragozatlan alakba helyezve, megkapjuk a felső mondatot.

IV. vegyes igék

A modális igéken kívül viszonylag kevés ilyen ige volt. Az angolban a gyenge és vegyes igék tulajdonságai vegyülnek, tehát erősen kezdődik, de gyengén végződik az igealak, tőhangváltás ritkán jellemző. A hat módbelik mellett ismert vegyes igék a következők voltak:

hæbben -> hæfd gehæbbd
(birtokolni)

brannen -> hæfd gebrannd
(égni)

cennan -> hæfd gecennd
(ismerni)

bringan -> hæfd gebrohd
(hozni, vinni)

nemnan -> hæfd genemnd
(nevezni)

wenan -> hæfd gewend
(fordulni)

sendan -> hæfd gesended
(küldeni)