Reformáció és a korai újfelnémet története

Egy nyelvet nem lehet csak nyelvtanokból és szavakból megtanulni. Sajnos fordítani kell időt a történelmére is. Talán a német nyelvet a mai formájából a reformáció óta ismerjük a legjobban. Mi vezetett a reformációhoz, és az egységes német nyelv megalkotásához és megállapodásához? Európa, XV-XVI. század. Na, most azt tudni kell, hogy Európában nincsenek csodák. Ázsiában talán, de nálunk Európában semmi sem történik csak úgy, minden ok nélkül. Nem volt tehát a reformáció sem előzmények nélkül, hiszen ekkortájt az egyházon belül kritikus hangok uralkodtak. Észrevették, hogy nincs feudális egyház. Az eretnek mozgalmak azonban, az albigensek és valdensek, bírálják ezt, sőt már korábban is.: ,,... et super hanc petram aedificabo ecclesiam mea," (,,...és erre a sziklára építem templomomat!") Valamint, egy hatalmas, úgynevezett misztika mozgalom képe is kezd kirajzolódni, miszerint ember és Isten között létezik, illetve kell lennie személyes kapcsolatnak, ezáltal nem kell közvetítő ezen kapcsolat kialakításához. Ezt a fajta személyes kapcsolatot sokan megélték szerte Európában, például a német Meister Eckhart, teológus. De ide lehetne sorolni Hildegar von Bingsen nevét is, aki orvos és apáca volt. Ők voltak tehát a misztikusok. Principiájuk a következő volt: test = ördög; lélek = Isten maga. Ezzel párhuzamban az egyházat több oldalról is kikezdték képzett papok is, például Tyler Angliából, de, hogy ne menjek mindig messze, magyar példaként fel lehetne hozni ide Husz Jánost is, akit 1414-ben megégettek a konstanzi Zsinaton.

Röviden és tömören, ha az egyház változik, minden változik. Így is történt. Világi változások tömkelege jött létre, egy más mentalitás és gondolkodásmód, városok, polgárok. Mondhatni a világ elkezdett a részletekből az egész felé haladni. Többek között pedig igény van az érdemi vallásra is. (Verdienstreligion)

A realisták között alakult ki vita, akik azt mondták, hogy nem az egész, teremtett világ felől kell közelíteni, hanem kereskedők és iparosok felől. Platón, az ókori, görög filozófus már akkor látta, hogy a világ az ideák torz leképződése. Minden hirtelen más lesz, ezeknek a változásoknak a tetejében még Bizánc is elesik a török által 1453-ban. Minden egybecseng, a világ a humanizmushoz nyúl, fellendül Platón filozófiája, visszatérünk a forrásokhoz (Ad fontes.). Ebben a reneszánsz humanizmusban elkezdődik a klasszikus nyelvekkel való foglalkozás is. Eddig csak arab nyelvről volt fordítás latinról, de most a héber és görög is megjelenik már és egyre bővül ki a tudás palettája. Beindul a klasszika-filológia, vagyis a nyelvek szövegeivel való foglalatoskodás. Csomó okiratról ismerik fel nyelvészek, hogy tele vannak hazugsággal, félreértelmezéssel. Ilyen okirat volt a constantinusi adománylevél is, ezáltal kérdőre vonják a pápai egyházat, van-e létjogosultsága. De itt leledzenek a héberül nagyon jól tudó zsidók is, akiktől szintén sokat lehet tanulni. A husziták lefordítják a Bibliát cseh nemzeti nyelvre, amiben a téziseiket demonstrálják, miszerint sem gyónás, sem pedig egy szín alatt történő áldozás nincsen. Csak a konyhai latin (Vulgärlatein -> ,,elkorcsosodott") hivatkozik ezekre.

Bizonyos társadalmi rétegek alól viszont kicsúszik a talaj. Például a német nyelvterületeken élő társadalom. Elvesztett földterületeiket szeretnék visszakapni, vagy, ha nem is visszakapni, földhöz jutni mindenképpen akartak. A legnagyobb földbirtokos ekkortájt az egyház. Az emberek felkapnak ilyen-olyan, tikem-tököm eszméket, azért, hogy földet kapjanak. Viszont az egyház körül forrong a levegő, temérdek szikra várja, hogy lángra kapjon. Végül ki is mondják: az egyház szerepe felesleges.

A Német-római Birodalomban császárválasztás van kibontakozóban, mely tisztségre Bölcs Frigyes is aspirál. Miksa helyére kell császár, aki a német alföldet és Spanyolországot is megszerezte. A jelöltek között a francia I. Ferenc is pályázik, aki 1526-ban a törökkel is szövetkezik Cognac-nál, mely által ki szándékozott válni a Habsburg gyűrűből. De ez egy másik történet.

Történnek még fontos dolgok bizony, merthogy fametszeteket készít Dürer, beindul a könyvnyomtatás, nem is akárhogyan, hanem Gutenberg jóvoltából, mozgatható betűkkel 1467-ben, Mainz városában. Ezáltal olcsóbb és gyorsabb. A probléma ott kezdődik viszont, hogy ,,tombol az infantilizmus", az írás és olvasás szűz terület az akkori fejekben, analfabéta bambák, szellemi fürdőgatyák gyülekezete és az európai nép nagy hányada nem volt más, mint egy homogén, könnyen kezelhető nyáj. Nem véletlen, hogy a történelem nem éppen legfényesebb csillagaként, úgynevezett ,,sötét középkornak" emlegeti ezt a fejezetet, mely a Nyugat-római Birodalom bukásától (476), egészen Amerikai felfedezéséig (1492) tart, itt azért még elég jól benne vagyunk a sötétségben. Kezdetben meddő-kósza kísérletek persze vannak ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére. Majd kitalálják a rézmetszést, Albrecht Dürer reneszánsz jegyeire tökéletes ábrázolás és perspektíva ez. 

De szerencsétlen, kretén, fösvény, elvilágiasodó egyház csak nem bír magával, azt mondják: Gyerekek, túró a fületekbe! -és magukat feudális úrnak állítják be. Csak költik a pénzt, mint Petőfi a verseket, ami nélkül azért valljuk be, például sem Michelangelo sem pediglen mecenatúra nem lett volna sehol, de ez a tevékenység irritálta a lakosságot. Búcsúcédulák árusításából áttérnek a búcsúcetlik árusítására, aminek a lényege az volt, ha vettél egy ilyet, megbocsájtanak, üdvözlést nyersz. Így a pénz csak fogyott, fogyott és fogyott. Aztán rájönnek, ha nincs pénz, nincs adózás, szóval az egyház ellen már a földesurak is fenik a késeiket és rájönnek, hogy ebből a ,,posványból" ki kell szakadni. Egyes főpapok már akkora, nagy druidák, hogy hivatali tisztségeket halmoznak egymásra, például a brandenburgi választófejedelem fia, a mainzi püspök, Albert is. A polgárság létszáma megnő, ezen mód érdekek vezérlik őket. Ami hasznos támogatják, ami nem, azt nem. Jellemző az individualista, csak az önmagával törődő eszme. A nemesség jelentős része elszegényedik, hiszen a birtokvesztés kihat rájuk, mivel az egyházi vagyon.

Ebbe az eseménymasszába robban bele lényegében Martin Luther. Ahhoz, hogy ennek a férfinek a nevét ma ismerjük, az ő bátorságára, és erre az eseménysorozatra irtó nagy szükség volt mint főtényezőkre, hiszen minden mindennel összetalálkozott és ezek felerősítették egymást, ezáltal Luther tanai termékeny talajra találtak. Luther Márton apja ezüstbányász volt, és jogásznak akarta fiát Türingia-tartomány Erfurt városába. Így is történt, aztán, mikor Luther hazafelé tartott, elkapta őt egy baromi nagy vihar. Tüstént imádkozni kezdett a bányászok védőszentjéhez és fogadalmat tesz, ha túléli a vihart, szerzetesnek áll. Végül nem nehéz kitalálni, hogy átvészelte az időjárási megpróbáltatásokat, és ágoston szerzetes lesz, ami egy reform rend, lényegében. Megismerkedik a Bibliával, ami egy hatalmas fordulat az életében, hiszen úgy elcsodálkozik annak méretein, mint a nők egy Rocco Siffredi filmben, megváltozik a lelke, gyötri a gondolat, mi lesz vele, hogyan kéne élnie, hogy a mennyekbe jusson, ezért böjtöl, nem iszik, meg, ami ebben a korban közkedvelt, ostorozza magát, de nem tudja, mi a megoldás, de arra legalább rájön, hogy nem ezek. ,,Szakmát vált" és teológus lesz, tanít és Szent Pállal foglalkozik, amiből egy Isteni szikra jön, magyarul a teljes megvilágosodás, miszerint egyedül csak a hit által nyerünk üdvözlést (Sola fide!). Na, jó, de hogyan? Szentírásokat tanulmányoz és okosodik, aztán elterjed a híre ennek, mindenki kezd felfigyelni arra, hogy nem akármekkora mágus ez a Luther és elhívják a wittenbergi egyetemre, ugyanis ebben a korban, aki nagy akar lenni, iskolát alapít. Frigyes egyetemet alapít, ehhez kellett viszont tanár is, ez lett tehát Luther, miután a császár, V. Károly fülébe jut, hogy Luther nem akármilyen ember.

Innen tett tettet követ, hiszen Luther 1517-ben október 31-én kiszögeli 95 tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Aztán még szándékában állt egyházreformot is véghez vinni, azáltal, hogy lecsípi annak negatív kinövéseit. Tehát nem megreformálni akarta, csak jobbítani akart azon. Ez futótűzként terjedt az egész Német-római Birodalomban, ami meg persze az egyháznak megint nem tetszett. Büntetésből kiközösítik Luthert az egyházból, ami az ő szemszögéből azt jelentette lényegében, hogy nem részesülhetett az egyházi szentségekben. V. Károly a bigott, római katolikus vallások védelmezője volt. Luther pedig emberére akad a Tudor-házból származó VIII. Henrik angol királlyal, aki vitairatot ír neki. Hát, igen, semmi sem ment egykönnyen.

De ezek még hagyján, hanem! Nem volt egységes, német nyelv. Luther ismét szerencsés azonban ebből a szempontból is, hiszen a kereskedelmi útvonal mentén pont azt a nyelvjárást beszélték, amit ő is, és, amit piszkosul kellett tudni nagyon sok embernek, ezáltal Luther erre a nyelvjárásra fordította le a Bibliát. Lényegében itt indul útjára korai újfelnémet története, vagyis a nyelvi fejlődésnek folyamata lódul meg inkább, hiszen már bő 100 éve elkezdődött, és, ami egészen az 1600-as évek végéig tart majd, de ebben a fejlődésben nagy szerepe volt Luther fordításának, mely borzasztóan kibővítette a spektrumát és ezután meglehetősen széles skálán ismerték ezt a fajta nyelvjárást. A mai német nyelv ebből táplálkozik leginkább. Egyre többen használták már a ma is ismert fonológiát, amikor is az ,,sch-" felülírja az ,,s-" betűt és a ,,slapen" majd később ,,slafen" alakból még később ,,schlafen" lesz és elnyeri mai formáját. Érdekességeket vehetünk észre továbbá a nyelvtanában is, mert már itt kezdett háttérbe szorulni az elbeszélő múlt, melynek hatására egy úgynevezett ,,Präteritumschwund" jelent meg, vagyis olyan területek, ahol az elbeszélő múltas alakokat ritkábban, vagy szinte soha nem használták. Ilyen a mai Ausztria és Dél-Németország nagy része. Ennek eredményeképpen a befejezett jelenből alakult ki egy sok esetben nyomatékosításra szolgáló igeidő, a Super-Präsensperfekt. Ezt a múlt időt az irodalomi, egységes, német nyelv sosem szerette, de mutatok vele egy példát. Képzése rendkívül egyszerű. A befejezett jelen időnél használt két időbeli segédige, a ,,haben" és ,,sein" befejezett melléknévi igenév alakját használjuk a befejezett jelen idejű mondat végén nyomatékosításként.

Szemléltetésképpen:

Sima Perfekt: Ich habe viel gelernt. -> Sokat tanultam.

Kibővített Perfekt: Ich habe viel gelernt gehabt. -> Magyarul a mondat ugyanazt jelenti, németben hangsúlyosabb a cselekvés a mondatban, hogy nem ivott sokat, hanem tanult.   

Még egy példa, most ,,sein" igével:

Sima Perfekt: Ihr seid heute im Park gelaufen. - Ma a parkban futottatok.

Kibővített Perfekt: Ihr seid heute im Park gelaufen gewesen.

Ezt a fajta múlt időt már az 1300-as évektől kezdve emlegetik, mára szinte teljesen eltűnt és nagyon köznyelvesen hangzik egy ilyen mondat. Persze, van kivétele is. A hat módbeli segédigével illetve a ,,sein" és ,,haben" főigeként használt mondatok esetén nem használható az igeidő.

Visszatérve egy kicsit még Lutherra, még mielőtt lefordította volna a Bibliát, eléggé megnehezül a dolga, Wormsban felszólítják, vonja vissza téziseit. Luthernek viszont megvolt a válasza: ,,Ich stehe hier, ich kann nicht anders!" -> Itt állok, nem tehetek mást!

Birodalmi átokként szabadon lehet Lutherre vadászni (Vogelfrei), bár szabad elvonulást ígérnek neki és egy Bölcs Frigyes által szervezett színlelt támadásban elkapták. Innentől Luther megszűnt létezni és Junkel Jörg néven kellett tengetni a mindennapjait Wartburg várában, ahol egyébként IV. Béla testvére, Elisabeth von Thüringen is élt. 1521-ben itt fordítja le végül jobb dolga híján a Bibliát erre a kereskedelmi, meißeni, hivatalos, udvari ,,nyelvre", dialektusra. Viszont rájön, hogy bár ez az ő anyanyelve, maga a német nyelv nem alkalmas teológiai írások és gondolatok közvetítésére. És a már fent említett, modern, német nyelv megteremtője lesz. Az egyház támadásai miatt radikalizálódik, hetente összegyűlnek az evangélikusok, akik Luther követői, és ,,Az egyház babiloni fogságáról" tartanak kerekasztal beszélgetéseket (Tischgespräche). És itt jön az ,,Aufschwung" (fellendülés). Mivel földéhség van, a parasztság hamar ráharap ezekre, 1525-ben pedig német parasztháború lesz már. Hát, az biztos, hogy tudott valamit. Persze, később szintén Wormsban konkordátumot kötnek, ami egy egyház és állam közötti kiegyezés lényegében: ,,Cuius regio, eius religio". (Akié a föld, azé a vallás.) A reformáció több felé szakad, például Kálvin János tovább kezdi gondolni Luther tanait, kidobálja a képeket a templomból, az önrendelkezést állítják a középpontba. A közösség maga választ papot, a vének (presbiterek) döntenek, amit még a nemesség is támogat, mert rendi előjogaikat meg kívánják védeni. Debrecen lesz az úgynevezett ,,Kálvinista Róma". 

Na, de hiába szakad szét úgymond a reformáció eszméje, a hívek elhagyták az egyházat, juj, most mit tegyünk? Fel kell venni a kesztyűt valahogy, mert nagy veszteség ez az egyháznak, de 2000 éves erénye, hogy mindenre tudott reagálni. Mivel tudták visszacsalni az embereket a templomba? Valami iszonyatos pompával, fülledt képekkel, csavart oszlopokkal. Ezt nevezzük ellen-reformációnak. Ez a korszak is egy kis forradalmat hoz létre, nem akkorát, mint a Renaissance (röneszansz), de végül bő 15 év alatt elérte a célját az egyház. Persze, sok minden másra is hatással volt ez a korszak. Magyarországon, Erdély területén megjelentek a Dreh-táncok (forgós-forgatós jellegű táncok), ami lényegében egy paraszt-barokk. Maga a szó az esztergályos, ,,drehus" szóból származik.  De lesz Tridenti zsinat is, döntések, melyekkel fel tudták venni a reformáció ellen a kesztyűt. Megreformálják a papképzést, éppen csak a cölibátust nem képesek eltörölni, amit úgyse tart be azóta se senki, na mindegy. Azért volt erre szükség, hogy a reformátusoknak legyen írni, olvasni tudó vitapartnere. Ez hozza magával, hogy kiépül az iskola-rendszer is, a katolikusok is ezt a vonalat erősítik csak, lásd: piarista-rend, szerzetes csak az lehet, aki amúgy tanár is. Mondhatni a világ karikativ burkot kapott ezáltal, emberközelibb lett minden, még ha picit ,,csatornaszagú" is volt a légkör (Kanalgeruch).