Skandináv mitólógia - I. rész (az északi mitológia fennmaradása, valamint teremtés története)

Sokan kérdezhetitek, miért foglalkozom egyáltalán egy német blogon az irodalommal, a történelemmel, mitológiával, főleg most a skandináv mitológiával. Nos, egyrészt azért, mert érdekel, természetesen, de ez nem feltétlenül kielégítő válasz. Másrészt, mert én legtöbb esetben egységes germán nyelvek családjaként tekintek ezekre a csodákra. A mai németek ős-ős-ősleszármazottjai (teuton) is északról érkeztek a mai Németország területére. Ezért közös kultúrájuk is odahúz vissza. Még mielőtt tehát elkezdjük, vessünk egy pillantást a nagy germán térképre, égtájak szerint.

ÉSZAKI GERMÁN NYELVEK:

--> norvég
--> dán
--> svéd
--> izlandi

NYUGATI GERMÁN NYELVEK:

--> holland -> afrikaans
--> angol -> fríz
--> német

DÉLI GERMÁN NYELVEK:
--> német (egyes nyelvészek ide sorolják)
--> luxemburgi
--> jiddis
--> pennsylvaniai német

KELETI GERMÁN NYELVEK:
(a kihalt ág)
--> gót
--> herul
--> vandál
--> rugi
--> gepida
--> burgund

Most, hogy a germán nyelvek elhelyezésén a térképen túl vagyunk, térjünk hát vissza a főcsapásvonalhoz. Hogyan is maradt, maradhatott fent maga a skandináv mitológia. A göröghöz, rómaihoz hasonlóan politeizmus, azaz többistenhit adja az alapját a dolgoknak. Viszont abban eltér a görög és római mitológiától, hogy ezen a területen nem vetették papírra jó sokáig a dolgokat. Az istenek, bár természetfeletti lények voltak, de mégis természetes ,,dolgokként" kezelték őket, nem tartották érdemesnek írásban is lekommunikálni, kik, mik ők valójában, miket tettek, satöbbi.

Később, a középkorban, az európai kereszténység sem tartotta teljes értékű vallásnak és teljes értékű isteneknek a skandináv isteneket. Egyrészt azért, mert új hitként kezelték és az európai kereszténység, a világvallás, nem engedhette, hogy ez terjedjen, mert még a végén elfogynak a hívek. Később az a pár megmaradt jegyzet -amiket azért készítettek, hogy mégis csak fennmaradhasson eme vallás-mitológia-hitvilág-, igazolta volna, hogy a kereszténység mellett más vallás is van.  

Ennek okán tehát megtiltotta a keresztény egyház, hogy a skandináv mitológiát, hitvallást, szokásokat leírják, terjesszék, mi több, egyenesen eretnekségnek kezelték őket. Ezáltal még kevesebb dolog maradt ránk, mint amennyi maradhatott volna. 

Hogyan maradtak fent akkor mégis? Rejtegették? Nem! Átírták? Oh, igen! Pontosabban: Át kellett írniuk. Hiszen, aki a skandináv hitvilágról, mitológiáról írt, kapásból Európa vezető vallásával, a kereszténységgel szemben helyezkedett el. Nem volt mit tenni, itt-ott meg kellett másítani, hogy tulajdonképpen egy kis kereszténységre hajazó ,,beütéssel" átmehessen úgymond a rostán. 

A teremtés kezdetekor ezáltal később skandináv hitvilágban is özönvíz volt a katasztrófa. A különbség annyi, hogy a kereszténységben Noé bárkája menekül meg, a skandináv mitológiában két óriás éli túl ezt az özönvizet. Mennyivel befogadóbb lett a keresztény egyház, látván azt, hogy nem ,,pogánykodnak" ezen történet leírói, hanem a kereszténység felé húznak, mintha csak az lehetne igaz történet. Ennélfogva sajnos viszont nem tudjuk, hogy mi is volt az eredeti skandináv kezdetbeli katasztrófa.

Milyen források szolgáltak viszont, amikhez vissza lehetett nyúlni?

I. edda énekek

II. a prózai edda

Ezeket a középkornak majdnem végén, a XIII. században jegyezte fel Snorri Sturluson izlandi író-költő. Ő egy okos muki volt és a családi háttér lehetővé tette, hogy külföldön végezze el iskoláit. Ennek is hatására talán, hiszen többet élt át pár év alatt, mint egy akkor átlagosnak mondható ember egész életében, megírta eredeti nevén az ,,Edda" című művét. Hősi, óizlandi mitológia szintjén elszavalt és elénekelt jegyzetek ezek. Mítoszhagyománnyal kapcsolódnak össze, melyek történései több száz, több ezer évre nyúlnak vissza, ellenben nem az istenekben való feltétlen hit jellemzi ezt az irományt. A feltétlen hit helyett megjelenik viszont az istenek iránti tisztelet és a tőlük való félelem. 

Később ezeket a legtöbb művészeti ág feldolgozta, festményként, zeneként, irodalmi műként, vagy akár mai szemmel már Marvel filmként is. Emiatt is mítosznak nevezzük elsősorban és nem vallásnak. Ettől viszont nem kevésbé lesz meseszerűbb vallás, mint a kereszténység, iszlám, muzulmán satöbbi. Csupán így szerették volna beállítani. 

Hogyan teremtődött a világ az északi felfogás szerint?

A második világ Niflheim/ Niflheimr. Keletkezéséről szintén nem sokat tudni, csak azt, hogy ezt tekintjük Muspell mellett a második ősvilágnak, ez a ködös, fogcsikorgatóan fagyos jégvilág. A két ősvilág között létező üresség, amit Ginnungagap-nak (ragyogó űr) hívunk, szimbolizálja a kezdeti őrületet, káoszt. Ginnungagap felett Niflheim, alatta pedig Muspellheim található. Niflheimben található volt egy fortyogó üst, egy forrás, melynek Hvergelmir (ejtsd: verlegmir) volt a neve. Ebből kiömlött tizenegy folyó, amik belefolytak a Ginnungagap-ba. A felsőrésze megfagyott az ürességnek. Majd mivel Muspellheim lávája olyan forró volt, hogy minden elolvadt tőle, így az üresség alsó része is tűzforróvá vált. Ott, ahol a tenger hupikék... Dehogyis! Ott, ahol a két világ ereje összeért, kellemes volt a légkör. A jég olvadásnak indult. Muspellheim pedig ezekbe a vízcseppekbe lehelt életet. Ezáltal született meg Ymir (ejtsd: Jümir), az első teremtő ősisten, az első jégóriás, aki nagyobb volt a két világnál. Az egyik teória Surtr karakterével egyenrangú istenként írja le.

Ymir mellett egy tehén is alakot öltött Auðumbla (ejtsd: Audhúmla). Az ő tejéből merített erőt Ymir, miután három napon át nyalogatta a sós jégsziklákat. - A tehén szervezete igényli a sót a teste hidratációja miatt. - Következményei ennek, hogy a tőgyéből 4 tejfolyó fakadt ki, amikből táplálkozott Ymir. A másik, hogy az első nap egy újabb óriás haja, második nap a feje, harmadnap pedig az egész teste napvilágot látott. Ő volt Buri (ejtsd: Búri). Őt tekintjük az istenek ősének. Ymir teremtő istent elnyomta a finom tejci. És innen többet erről a tehénről nem hallunk, fogalmunk sincs, mi lett vele. A fincsi lótej, akarom mondani: libsi bájital, akarom mondani: tehéntej elnyomó hatására, nem éppen természetes módon, nem éppen természetes testtájékon, Ymir szülni kezdett, vagy valami olyasmi. Bal hónalján át kipottyant két cuki, kis óriás. Egy hím és egy női egyed. Mivel anyjuk(?) nem volt sem nő, sem férfi, így az egyik lába még egy fiút is nemzett a másikkal, hiszen Ymir olyan jól nézett ki, hogy lábfétist kapott saját magától. Így apjuk(?) által keletkezett egy hatfejű óriás. Feltételezhető, bár nem bizonyított tény, hogy Ymir kitolt magából valahonnan még egy óriás lányt, akinek Buri már nem tudott ellenállni, valamint egy Bölthor (ejtsd: Böltór) nevű jégóriást is. 

Bor lett a neve Buri és az ismeretlen körülmények között világra jött óriásnő közös gyermekének. Bölthor óriásnak volt egy szintén ismeretlen körülményekből származó lánya, Bestla (ejtsd: Beztla). Itt egy kicsit tudom zavaros a sztori. Feltételezések alapján Ymir teremtő istentől származik az egész bagázs. Nem túl komolyan adom elő, mert eredetük hiányában csak feltételezések vannak. 

Ami viszont biztos, hogy Bor és Bestla hogyhogy nem megolvasztják egy forró éjcaka egymás jégszívét. Bestla még nem ismerte a Demjén Rózsi ,,Jégszív" című számát, így elkövette azt a Ymir számára később végzetes hibát, hogy kitolt magából három további porontyot, az első három istent. Ők voltak nevezetesen Odin (ejtsd: Ódin), aki a legidősebb volt, a középső Vili, valamint a legfiatalabb kis ,,herceg" Vé. 

Innen két magyarázat létezik. Én a számomra úgymond ,,hitelesebbet" írnám le. A három testvér óriásgyűlölő volt, micsoda rasszista egy népség. Az élethez pedig felfedezték, hogy halál kell. Ymirt megöli, lekaszabolja, lemészárolja a három testvér. Ezzel kezdődik el tehát minden. Ymir beleiből, szájából, gerincvelőjéből kiömlött töménytelen mennyiségű és vasban gazdag vére pedig özönvizet okozott, amiben minden óriás megfulladt. Kivéve az a már korábban említett kettő egyed, akik egy csónakon megmenekültek. Ők voltak Bergelmir és felesége. Ha eddig figyeltél, nem egy kereszténységre jellemző utalás volt (hármas szám, egy teremtő isten, özönvíz, valamint nem bordából, hanem hónaljból létrejött életek, Noé bárkájának legendája hasonlít a csónakos óriásokra), ebből szépen látszik, hogy a kereszténység nem tűri, hogy más vélemény, teremtés is legyen.

Bergelmir és felesége fogják újra feléleszteni az óriások népét, akiket jöttunn-nak nevezünk. De ne szaladjunk ennyire előre, mert már ebben a korszakban is létezett az újrahasznosítás fogalma. Így Odin, Vili és Vé a Ginnungagap közepére vitték nagyanyjuk(?) holtestét, ahol is annak húsából keletkezett a föld, amit a véréből lett tengerrel vettek körbe, csontjai sziklák, fogai pedig kövek lettek. Hajából fák teremtődtek. Ymir fejét, vagy, ha úgy tetszik koponyáját a föld fölé helyezték,megteremtve ezzel az eget, mennyet. Az égbolt Ymir koponyájának belseje, a felhők pedig az agyveleje. Hmm! Fincsi! 

A három testvér Muspell szikráiból is elfogott párat. Ezeket az elkapott szikrákat, csillagokként tapasztották az égboltra, majd ezeket az általuk meghatározott pályákra állították. Megteremtették a nappal és az éjszaka váltakozását. Mindegyik viszont egy-egy óriás volt. A sötét óriás nő Nótt. Érezzük a német ,,Nacht", az angol ,,night" és a norvég ,,natt" szót a nevében, remélem. Az éjszakát szimbolizálta. A világos óriás férfi Dag. Szintén a német ,,Tag", az angol ,,day" és norvég ,,dag" szót érezzük. 

Mindenhol a nőt a sötétségnek, a férfit a világosságnak tekintik. A férfi a Napot, a nő a Holdat szimbolizálja. Úgy, ahogy a Hold a Nap körül kering, úgy kering a nő például tánc közben a férfi körül. Nem véletlen, hogy a fiúk forgatnak csak, de nem forognak. Egy keresztény templomot mindig úgy építenek, hogy a bejárata nyugat felé legyen tájolva, azért, hogy a hajnali misén keleten besüssön a Nap az oltára, amely által megjelenik tulajdonképpen maga Isten, a pap pedig neki emeli az ostyát, ami egy napszimbólum. A XIII. századig a pap nem fordult a hívek felé, hanem az oltár felé misézett. A templomban pedig a hajókhoz (Noé bárkájához) meghatározott ülésrend van. Déli oldalra csak a férfiak, északi oldalra pedig csak a nők ülhettek. Mert a nő a sötétség-> éjszaka-> észak. A férfi pedig a világosság. Nem véletlen, hogy a férfi nemző testnedve fehér. Fényt visz a sötétségbe, mely által megteremtődik az élet. Hiszen a férfi a teremtés, a nő a befogadás. Ott a latin mater (anyag) szó, mely arra utal, hogy a méhben az ondóból anyag, abból pedig élet lesz. A német ,,Mutter" szó se véletlen, hogy hasonlít erre. De itt a magyar ,,anya" szó is. Anya, tehát anyag! Ez csak egy kis kitérő volt. De megint hasonlít a kereszténységre a férfi-nő szerep.

Annyi a különbség, hogy Sol (ejtsd: Zól) a Nap és Mani (ejtsd: Máni) a Hold, tehát nem Nótt és Dag maguk. Ők egymás nyomát követik csak minden egyes nap, hogy az éjszaka és nappal váltakozhasson.

Ymir testéből élősködő férgek maradtak még hátra, amiknek emberi külsőt és tudatot adtak. Ezek lettek a törpék. A négy égtáj is négy különböző törpe lett, miután a három fivér úgy gondolta, nekik is az égen a helyük.

Észak: Nodri
Kelet: Ausztri
Dél: Szundi, dehogyis! Szudri!
Nyugat: Vesztri

A világ fő elemei tehát így jöttek létre a skandináv mitológiában.

De mi van itt még? Hogy jött létre az ember?

Ymir olyan erős fan- és egyéb szőrzettel rendelkezett, hogy gyönyörű, bandzsa szemöldökéből egy falat emeltek, mely az emberek által lakott világot, Midgard világát vette körül. Értelemszerűen volt egy óriási szerepe ennek a falnak. A Midgard világától vissza kellett tartsa, mondhatni elszigetelje az azon kívül élő óriásokat. A skandináv mitológia a világmindenséget egy lapos korongként kezeli. Midgard az úgynevezett középvilág. Ami ezen kívül esik az nem más, mint Jöttunheim, vagyis jöttun (órások népe), Heim (otthon), tehát az óriások hazája, világa. Most itt természetesen vannak megint megoszlások, teóriák, én megint csak a számomra érdekesebbet írom. Ami biztos, hogy egységesen kezeli a gondolatot az Eddai-próza, hogy a teremtés még nem ért véget. Középföld ugyanis nem rögtön lett az emberek világa. Kezdetben lakatlan volt. De nem kietlen vagy élettelen, hiszen a természet csodái (patakok, erdők stb.) úgymond ,,belepték".

Egyszer csak azonban a három testvér Odin, Vili és Vé a családi nyaralásukat odaszervezték, hisz nagyon elfáradtak a teremtősdiben. Találnak a parton két fatörzset. Az egyik egy kőrisfa, a másik egy szilfa. Ebből a két rönkből az első emberpárt alkotta a három testvér. Az, hogy miért ezeket választották erre, logikus, mert csak így tud az ember fapofát vágni. Na, jó, nem! A lényeg: Odin életet adott ezekbe a rönkökbe, Vili kifaragta őket - érezzük a magyar nyelvet: Milyen fából faragtak?-, legvégül Vé az egyikből a nőt, a másikból a férfi alakította ki. Még ruhát is kaptak ezek az emberek. Persze, nem rögtön munkásruhát. A két névtelen embert el is keresztelték. Ask a férfi, és Embla a nő. Ők ketten lettek az első emberek, vagyis az emberek ősszülei. A-> Ádám. Ő a kőrisfa. Egy strapabíró fafajta. E -> Éva. A szilfa. Ez sem véletlen, a nevek kezdőbetűi is egyeznek. Innentől fogva Midgard lett új lakóhelyük, na nem mintha lett volna régi. Ezért tekinti viszont a skandináv Zeuszának tulajdonképpen Odint a mitológia, hiszen ő teremtette meg az emberi életet és adott otthon nekik középföldjén. 

Aztán van itt még nekünk egy a Ygdrasil (ejtsd: ügdrázil), ami a skandináv-germán mitológia világfája, egy örökzöld kőrisfa. Nem tudjuk, hogyan keletkezett vagy pusztult el. Csupán annyit lehet tudni, hogy mikor a ragnarök, a végső harc elérkezik, ami a mindenség végét jelenti, a fa nyögni és remegni kezd majd. A világmindenség 9 birodalomnak adott otthont, amiket ezen fa kötött össze egymással. A világok érdekessége, hogy mindegyik világnak volt egy külön faja és mennyországa.  

A 9 világ:

I. Asgard - az As istencsalád birodalma, Odin vezetésével

II. Vanaheim - a Van termékenység istenek birodalma

Ebben a két birodalomban vannak a világ istenei.

III. Alfheim - a fénytündérek világa

IV. Jöttunheim - az óriások világa

V. Midgard - középföldje, az emberek világa

VI. Svartalfheim  - a törpék, sötét tündérek világa

VII. Muspellheim - a tűzóriások világa

VIII. Niflheim - a halott lelkek világa

IX. Helheim - Hel istennő országa, aki az alvilág istennője a skandináv Hádész

Pontos elképzelés viszont egymástól viszonyított távolságukat tekintve nem létezik. Sturluson úgy írja le a világfát, hogy három gyökérrel rendelkezik, melyek külön forrásokba nyúlnak bele. 

I. forrás - Urdarbrunn

jelentése: a sors kútja

helye: Asgard

jellegzetessége: Itt él a három sorsistennő, ők a Nornák. Urd, a múlt, Verdandi, a jelen, valamint Skuld, a jövő istennője. Mindenki sorsa az ő kezükben van, maga Odin sem vonhatja kérdőre döntéseiket. Ezenkívül ők a világfa gyökerének gondozói is. Sárral kenik be a gyökeret. Erre azért van szükség, mert a harmadik forrás bestiája folyamatosa pusztítja a gyökeret.

II. forrás - Mimirbrunn

jelentése: a bölcsesség kútja

helye: Jöttunheim

jellegzetessége: Található itt egy élő fej. Az első háborúban Mimir bölcsesség istenének, később Odin tanácsadójának feje. Erről  bővebben legközelebb!

III. forrás - Hvergelmir

jelentése: fortyogó üst

helye: Niflheim

jellegzetessége: Egy kígyószerű sárkány lény Nidhogg (ejtsd: Nídhög) él ott, aki kiszívja a holttesteknek a vérét, azáltal, hogy a Ygdrasil gyökerét rágja. Mivel a Nornák a sár által gyógyítják a gyökeret, így a világ egyensúlyban volt tartva élet és halál között. Nidhogg ősellensége egy sas, aki a világfa lombkoronájának lakója. Kettejük között a híreket Ratatoskr, a mókus viszi, folyamatos nyomás alatt tartva a két ősellenséget.

Egy gyökérforrás amiatt érhet bele a fa tetején lévő felső világba, vagy bármelyikbe, mert a skandináv mitológiában a teremtés és pusztulás körkörös ismétlődése zajlik folyamatosan.