Szórend az óangolban

Tudom, azt ígértem, a múlt idővel fogom folytatni, mindazonáltal úgy gondolom, hogy a szórendi kérdések talán még izgalmasabbak is, mint a múlt idős igeképzés maga. Az óangol szórendje messzemenően nem volt olyan egyszerű, mint ma, sokkal inkább hasonlított a mai németre, nem csak szórend szinten, de még az angol akkor tudta azt is, hogy van vessző a világon, amivel el lehet választani a tagmondatokat, nem úgy, mint ma, hogy csak bizonyos esetekben van vesszőhasználat. Volt itt fordított szórend, KATI szórend, meg minden ezzel járó nyavalya.

Nézzük, mi volt a 3 meghatározó szórend.

I. Egyenes szórend

A mai angol leginkább erre a szórendre szűkíti le a kérdéskört, ez régen sokkal inkább egy volt a többi közül, nincs sok minden magyarázni való a kötőszót követte a maihoz hasonlóan az alany, de a mai angoltól eltérően az alanyt pedig a ragozott (!) ige.

Thou beehst her, ond he spræchd to thee.
(Itt vagy, és ő pedig hozzád beszél.)

A ,,sprēcan" ige E/2. és E/3. alakja tőhangot vált az előző fejezetben tárgyalt ,,æ" hangra, ami a német ,,ä"megfelelője, quasi. De nem ez a lényeg, szépen látszik, hogy az ,,ond" (később ,,and") után jött az alany, majd a ragozott igécske.

De erről a szórendről elég ennyi, nem túl érdekes, ezen szabály alapján mentek a némethez hasonlóan az ,,odde (vagy); forden (mert); swār (de, ellenben); swādet (hanem)" kötőszavak is.

II. Fordított szórend

Ennek a szórendnek bár maradtak fent morzsái a mai angolban is, itt még sokkal nagyobb szerepet kapott. A fordított szórend mindig egy kötő- vagy kérdőszótól függ. Amikor kötőszó van, régen és ma is érintetlen, fordított.

Whārfor shallan wē doan det?
(Miért kell ezt tennünk?)

A ,,whārfor" (később ,,wherefore, majd why") kérdőszóként elöl van, majd a ragozott ,,shallan" igét követi az alany és többi mondatrész.

Vagy másik példa:

Hwæt makst thou? 
(Mit csinálsz?)

Érdekesség, hogy itt még nem dominált a folyamatosság, hanem egy szimpla jelen idő volt a nyelvben.

Nézzünk viszont kifejezetten fordított szórendű kötőszavakat! 

I. so - szóval

A kötőszó a mai nap is ugyanígy írandó és ugyanazt jelenti, de a szórend vele már nem fordított, hanem egyenes. De nézzünk egy óangol példát, hogy élt a mondatban a ,,so"!

Ic neom seoc, so cannst thou dancian wid me æt niht.
(Nem vagyok beteg, szóval táncolhatsz velem este.)

Szépen látszik, hogy a módbelit, mint minden germán nyelvben, ragozatlan igealak (dancian) követi.

 
I. thōogh - annak ellenére

Ic will det, thōogh cann Ic makan nich.
(Akarom ezt, ennek ellenére nem tudom megcsinálni.)

Látható, hogy a ,,thōogh" (később ,,(al)though")

Ez alapján lehetne a ,,fordande (evégett/ avégett); thonne (aztán); eac (ezenkívül/ azonkívül)" kötőszavakat is képezni.

Nézzük a legérdekesebb és mai angolból kihalt szórendet, ami a KATI szórendnek felelt meg.

III. KATI szórend

K - kötőszó
A- alany
T - többi mondatrész
I - ige

Heo sǣgd, dæt heo frem morgen feber hæfd.
(Azt mondja, hogy reggel óta lázas.)

A ,,dæt" (hogy) után, a némethez megint csak hasonlóan, mellékmondati szórend volt érvényes. De ilyen volt még a ,,gif" (ha) kötőszó is.

Gif yē i eain ræste sind, mōton yē sīen swīgende.
(Ha egyedül vagytok egy szobában, muszáj csendben lennetek.)

A mondat több érdekességet is rejt, látható, hogy az angol is KATI után fordított szórendet alkalmazott, ami még a mai nyelvben is el-elcsíphető:

What you see is a star. - Amit látsz, az egy csillag
Bár vessző nélkül összefolyhat, de a mai ,,what" kijelentő mondatban egyenes szórendet vonz. Ellenben ilyen rövid mondatokban, mivel közvetlenül ige követ igét, tudni lehet, hogy eredetileg KATI szórenddel állt és azután fordított szórend következett.

Óangolul így hangozna a mondat:
Hwæt thou seost, is eain steorn.

De mondat közben is lehet elcsípni KATI szórenddel rendelkező mondatot:
Ic weet nich, wannehr he on dæge kūmmd.
(Nem tudom, hogy ma mikor jön.)

Ennek alapján a ,,wā (milyen, miképpen); hwæder (akár); æfter (miután); ācenned (azóta); wēn (amíg); hū (hogyan); hwædere (habár); ǣr/ bǣfor (mielőtt)" kötőszavakkal ugyanígy képezhető lenne hasonló KATI szórendes móka.

IV. Kiemelés*

Bár nem külön szórend, de a kiemelt mondatrész fontossága is nagyobb szerepet kapott az angol régebben. Érdekes, hogy míg régen a kiemelt mondatrészt követte a ragozott ige és alany, addig, ma ha ugyanezt meg akarjuk tenni, vesszőt kell tegyünk a kiemelt rész elé.

Today they eat some bread. (kiemelés után egyenes a szórend)
Today, eat they some bread. (megszakításos kiemelés, vesszővel)
On dæge etan thiey sum bræd. (óangol kiemelés)

Látni, hogy az óangol nem használ vesszőt a kiemelt mondatrészt követően, mégis gyönyörűen jön előre a ragozott ige, míg a mai angolban csak erőlködve lehet belerakni ezt a fajta lágy, hangsúlyhullámot. 

Összesítvén a szórend témakört, elmondható, hogy az óangol szórendje izgalmasabb, sokkal rugalmasabb, mint a mai angolé, ahol a szórend meglehetősen kötött. Az óangol nyelvben sokkal inkább jelen volt a variáció lehetősége a különböző szórendek között, és ez hozzájárult a mondat jelentésének árnyalásához. 

A ma már csak németben fennmaradt KATI szórend különösen érdekes, akárcsak a kiemelés, hiszen az óangol nem használt a vesszőt, de mégis lehetett kiemelni egy-egy mondatrészt, ami érdekes párhuzamot mutat a mai angol és más germán nyelvek szórendi sajátosságaival, de inkább különbségeivel, mivel a mai angolban már nem találkozunk ilyen szintű rugalmassággal, és a fordított szórend is sokkal ritkábban, mondhatni erőlködve fordul elő. Legközelebb már tényleg a múlt időnél találkozunk.