A blogomról és a német nyelv iránti szeretetemről

Mindig is szerettem az idegen nyelveket. A gimnáziumot egy nyelvi előkészítő tagozaton kezdtem, egy úgynevezett nulladik osztályban, ahol emelt óraszámban angolt tanultunk, emellett kötelező, második idegen nyelvként, hozzácsapódott a német is.

Az első pár hónap kínkeserves volt. Tele kérdésekkel, egy nagyon jó, de a maga nemében szigorú tanárral, és egy német nyelv iránti erős gyűlölettel. Ezzel kezdtem neki. Ám ez a tanár fél év alatt annyira megszerettette velem a nyelvet, hogy többé nem félve ültem be az órákra, valamint már annak a tanévnek a végén Németországban vehettem részt egy nyelvi kurzuson, ahol németeknél laktunk és német iskolában tanultunk német némettanároktól.

Na, meg, ami még példátlan volt, otthon fogtam a füzetem NYÁRON és tanultam! Mondanom sem kell, az angolt azóta se nyúztam különösebben. Így kezdődött tehát!

Az első sikeres lépéseim a tudás felé

Azon a nyáron tekintélyes szókincset szedtem fel magamra, témák szerint rendezve a példamondatokat. Aztán rájöttem, hogy nagyon helytelenül beszélek németül, ha spontán kell megszólaljak, tele hibával. Nyilván, beszélni beszélve tanulhatunk csak meg, de engem a hibák mielőbbi kijavítása ösztönzött, ezért hát, belemerültem a német nyelvtanba. Minden nap egy új fejezetet néztem át, persze, ez nem megy egyik napról a másikra, mindazonáltal sokkal instantabbnak éreztem a haladásomat, mintha csak szavakat tanulnék.

A mai napig egyébként a nyelvtanát szeretem és a logikáját a német nyelvnek a legjobban, még, ha furán is hangzik ez most. Egy idő után a némettanárom is felfedezte bennem, hogy szerelmes lettem a nyelvbe, a logikájába és kultúrájába. A mindennapos tesi órákról gyakran kért el engem, azért, hogy külön foglalkozzon velem, áldozva a lyukas óráiból, amiért a mai napig hálás vagyok, ennek meg is lett a gyümölcse! Második év végére szinte minden nyelvtani részen átrágva magam, tekintélyes szókinccsel kerülhettem ki ismét Németországba, ahol a ,,ja" meg ,,nein" és ,,danke" szavak mellé, elkezdtem úgy igazán beszélgetni.

A következő tanév ugyanígy nézett ki, azt leszámítva, hogy a kommunikáció nehezebben ment az akkori fogadó családommal, ugyanis sváb dialektust beszéltek, ha nagy nehezen egy sokadszori kérés után Hochdeutsch-ra váltottak, olyan gyorsan hadartak, hogy képtelenség volt megérteni. Tehát ezt a németországi ottlétem kicsit kudarcként éltem meg. Az akkori néptáncegyüttessel, ahol táncoltam, szintén kijutottunk Németországba, Hamburgba, sokkal jobban éreztem magamat, sőt egyszer egy soproni fellépésünk után is átmentünk egy osztrák vidámparkba, ahol szintén kamatoztathattam a tudásomat. Hozzátéve, hogy észrevettem, hogy az osztrákok elég hibásan beszélnek, és olyan hibákat követnek el beszédben, mint én teljesen kezdő, csikó koromban.

2018 őszén emelt szintű német fakultációt választottam. Nagyon szerettem, mivel a német a mi sulinkban sem volt népszerű, hárman jelentkeztünk csak, de még félév előtt átjelentkeztek a kispajtások egy másik faktra, mondván túl nehéz a német, holott ,,csak" az alapok hiányoztak nekik általános iskolából visszamenőleg, ami miatt ezt érezték. 2019 nyarán már Graz-ba is eljutottam. Egy különleges kirándulás volt azok, akik jól tudtak németül, jelentkezhettek. A grazi fegyvermúzeumban már tolmácsoltam is. Persze szóról-szóra nem ment, de a lényeg megvolt. Majd Ausztriába is eljutottam párszor. Aztán ezen a nyáron az utolsó nyelvi kurzusra mentem ki Németországba. Magabiztosan, jól tudtam kommunikálni, visszakerültem az előző családomhoz, és már nem csak kommunikálni tudtam németül, de elkezdtem úgy is gondolkodni. Egyszer még álmodtam is németül. Hihetetlen élmény, és fantasztikus érzés, egyszer próbáld ki, hogy megtanulsz egy idegen nyelvet és a sajátodnak fogod érezni ezen a szinten.

Sikerek és a folytatás

2020 februárjában sikeres nyelvvizsgát tettem. Majd érettségi után párhuzamosan el is kezdtem tanítani a németet. A mai napig foglalkozom minden korosztállyal 15 éves kortól, azokkal, akik szeretnék megtanulni a nyelvet. Persze nem iskolai szabályok szerint, hanem az én tempómban, a saját, általam írt nyelvkönyvből tanítva, saját kezűleg megszerkesztett feladatokkal. És láss csodát! 10 nyelvvizsgásom is van már a 4 év alatt, közülük ketten felsőfokú Goethe ,,C" típusú nyelvvizsgát tettek. Minden Tanítványomra büszke vagyok, bármit, ha elérnek, és nagyon boldog is, ha néha hivatkoznak rám! Ha netán ezután felcsigáztalak, írj bátran egy e-mailt, és megbeszéljük a részleteket. Hiszen ezt a blogot is azért hoztam létre, hogy olyanoknak is kedvet adjak a német nyelv megtanulásához, akik hozzá nem látnának maguktól. Mert nehéz nyelv nem létezik, ahogy az oldal szlogenje is mondja: ,,Olyan nincs, hogy olyan nincs." 2022. január 1-jén hoztam létre az weboldalt azzal a nem titkolt céllal, hogy az én szemszögemből dióhéjban, blogbejegyzésekkel bemutassam, megszerettessem, népszerűsítsem ezt a szívemhez oly közel álló nyelvet.