Vers-dal fordítások

Bár nem hivatalos fordítások, de az én saját szellemi termékem, így megkérek mindenkit, ne engem másoljon, tartsa tiszteletben, hogy nekem is mennyi időbe telt magyarról németre, illetve németről magyarra lefordítani az alábbi költeményeket, dalokat. Mindenki maga próbálja lefordítani a verseket, hisz két egyforma fordítás nincs. Kosztolányi is megmondta, hogy: ,,A fordítás az mindig ferdítés." Ne feledjük továbbá, hogy néha a komor líraiság szellemében, ami egyes versek atmoszférájához illik, egyetemesen kijelenthető, hogy a szigorú nyelvtani szabályok háttérbe szorulhatnak, elképzelhető, hogy egy szórend kicsit szokatlan, de hangsúlyozhatja a pillanat fontosságát, így megmaradhat abban a formában, mert a vers adott hangulatához illik. Az emberi érzelmek párhuzama a kor világlátásával erőteljes érzelmi üzenetet közvetít. Némely szöveg ritmusát nem mindenhol sikerült teljesen visszaadni, de ez egy fordítás esetében gyakran elkerülhetetlen kompromisszum.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világbol
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged

Meine Übersetzung:

Sándor Petőfi: Wenn September beendet

Im Tal stehen noch die Gartenblumen in Blüte,
Die Espe grünt auch noch vor dem Fenster,
Aber siehst du jetzt da die winterliche Welt?
Der Firn ist schon durch Schnee bedeckt.
In meinem Herzen schlägt der Flammen strahlende Sommer,
Und liegt darin noch der ganze Lenz,
Allein siehe da! Meine dunklen Haare fangen schon an zu ergrauen.
Mein Kopf wird von Reif des Winters betroffen.
Blumen fallen, düst schnell das Leben…
Setz dich, meine Gattin, setzt dich hierher in meinen Unterschlag!
Du, die ihr Kopf meinen Brusten daraufliegt,
Wirst du dich morgen über meinem Grab beugen?
Oh, verrate mir: Wenn ich eher verstürbe als du,
Wirst du auf meine Leiche weinend das Bahrtuch legen?
Und gibt es solche Liebe eines Jünglings,
Dass du seinetwegen meinen Namen verließest?
Wenn du einst den Schleier der Traue wegwürfest,
Willst du ihn als eine dunkle Fahne auf mein Grab hängen!
Ich werde aus dem Unterwelt emporgestiegen sein, um ihn zu holen!
Damit werde ich meine Träne wischen,
Um dich, du, die mich so leicht vergäßest,
Und damit wird die Wunde meines Herzens umschlossen,
 Denn du wirst von mir auch da bis an die Ewigkeit geliebt werden!

 

Anonim MC
Moszkva tér

A Moszkva téren 10 felé a testhelyzetem ingatag
Pár villamos még elmehet, részemről nincs harag
Épp az előbb vágtak gyomorszájon, még idegen az érzés
Nehézkés légzés és sok a nyitott kérdés
Pest felé tartottam, talán valamit inni még
Nem adtam cigarettát, ez lehetett az indíték
Felébredt az ösztön és már nem emlékszem pontosan
Hogy tompított az ütésen a gyarapodó sörhasam
A földön mocorgok diszkréten féltérddel
A belső pacemaker problémát érzékel
Hisz pontosan céloztak, achilles-i mértékkel
Megpihenek itt, amíg stabil lesz a légvétel
Ha medvét látsz az erdőben, azt mondják maradj veszteg
Akkor elmegy melletted, vagy még jóban is lesztek
Vadregényes táj ez, komoly businessman-ekkel
Csak a közös hangot találd el és beszélj tisztelettel
Ha mégis baj adódna, hát tedd rajta túl magad
Ebben az urbánus forgatagban nem ritka pár durva tag
Belvárosi dzsungel, kalandorok országa
Ahol ha lehajtod a fejed, akkor nem vágnak gyomorszájba

Mára már minden más, a tér sem a régi
Pedig itt fekszem én is és ugyan úgy néz ki
Eltűnt a térképről, igazuk van jobb azér'
Hogy meg sem történt ez a pár évtized Moszkva tér

Meine Übersetzung:

Anonim MC
Moskauplatz

Es ist gegen 22 Uhr, hier steh' auf dem Moskauplatz,
Ist mein Körperstand gesund? Nein, nicht so ganz.
Manche Straßenbahn mag noch abfahren, werd' nicht böse,
Weil ich ausgerechnet jetzt einen Bauchschlag gekriegt habe,
Dieses Gefühl ist noch fremd, krieg' die Luft schwer,
Daneben sind es hier viele Fragen, und alle sind unsicher.
Mein Ziel Ort Pest gewesen wäre, wo ich was getrunken haben könnte,
Dann hab' ihnen keine Zigaretten gegeben, deshalb ein Punch gegeben wurde,
Meine Instinkte sind aufgewacht, ich erinnere mich nicht haargenau daran,
Wie mein Bierbauch die Kraft jenes starken Schlags reduzieren kann,
Ich zappele aufm Boden, diskret auf Knie.
Mein innerer Pacemaker fühlte solches noch nie.
Denn sie schlugen genau, wie Achilles in der Geschichten,
Bis ich wieder Luft bekomme, werd' ich hier wohl bleiben.
Wenn du einen Bären im Wald siehst, sollst du dich nicht rühren!
Er wird dir vorbeigehen, und werdet ihr vielleicht gute Freunde werden!
Es ist hier ein romantischer Ort, es befindet sich da auch Buissnessmänner,
Du solltest immer mit ihnen höflich sein, und deine Beziehung wird besser,
Und wenn etwas dennoch unschön würde,
Solltest du dich schnell verkraften,
In diesem Bereich wäre es häufig, dass es harte Typen gäbe.
Dies ist eine Dschungel in der City, ein Land für Wanderer,
Wo man tief beugt und gehorcht, gibt's keine Fehler.

Heut ist alles anders wie einst, nicht mal dieser Platz ist genauso,
Obwohl ich von ihm liege, aber er ist schon weder rot noch blau,
Grau steht er auf der Karte, vielleicht hat man recht,
Er war damals, jetzt nicht mehr, ja, das ist korrekt.

Friedrich Hölderlin:

Hälfte des Lebens

Mit gelben Birnen hänget

und volle mit wilden Rosen

das Land in den See,

ihr holden Schwäne,

und trunken von Küssen

tunkt ihr das Haupt

ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn

es Winter ist, die Blumen und wo

den Sonnenschein

und Schatten der Erde?

Die Mauern stehn

sprachlos und kalt, im Winde

klirren die Fahnen.

Fordításom:

Friedrich Hölderlin:

Életünk fele

Sárga körtével és

Csupa vadrózsával

Ereszkedik a föld a tóba,

Ti nemes hattyúk,

Csókoktól fűtve mártsátok

Főtöket e szentelt vízbe.

Oh, mily' fájdalom ez nekem,

Hogy télen nem terem virág,

Mert a Napsütést eltakarja a Föld árnyéka,

És a némán álló falak

Riherongy zászlait cibálja a ridegség szele.

Este van már (népdal)

Este van már, kilencet üt az óra,

Már mindenki lefeküdt a faluban,

Egyedül csak én nem tudok elaludni,

Fáj a szívem a szerelem gyötöri.

Fáj a szívem, gyógyítani nem lehet,

Majd meggyógyít a jó Isten, ha szeret,

Majd meggyógyít a koporsó támaszfája,

Mikor a föld suhogva omlik rája.

Nem haragszom, hogyha elhagysz engemet.

Mert a nap is elhagyja a kék eget.

Sötét gyászom hallatszik a végtelenig.

Fáj a szívem fáj a megrepedésig.

Néma csendben halkan sírom szép neved,

Eltemetlek ahol az út körbemegy,

Se vér, se hús el nem választ ítéletig,

Melléd fekszem, az idők végezetig.

meine Übersetzung:

Es ist schon Abend (Volkslied)

Es ist schon Abend, die Glocken schlagen neun Uhr,

Alle schlafen schon im Dorf, nur

Alleine kann ich überhaupt nicht schlafen,

Von der Liebe hat mein Herz starke Schmerzen.

Das Herz tut mir weh, es lässt sich nicht heilen,

Wenn der gute Gott mich liebt, werde ich geheilt werden,

Ich werde durch die Stütze des Sarges geheilt werden,

Wenn die Stücke der Erde rauschend darauf fallen.

Ich werde nicht böse sein, wenn du mich verlässt,

Weil die Sonne auch den blauen Himmel verlässt

Meine dunkle Trauer ist bis ins Unendliche zu hören.

Das Herz tut mir weh, bis es bresten werde.

Still und leise weine ich deinen schönen Namen,

Ich werde dich begraben, wo diese Wege rundgehen,

Weder Blut noch Fleisch trennt von dir bis Urteil,

Ich lege mich neben dich, bis an das Ende der Zeit.

Friedrich Hölderlin:

Ehemals und jetzt

In jüngern Tagen war ich des Morgens froh,

Des Abends weint ich; jetzt, da ich älter bin,

Beginn ich zweifelnd meinen Tag, doch

Heilig und heiter ist mir sein Ende.

Fordításom:

Friedrich Hölderlin:

Voltom és jelenem

Csikó koromban még üdvözöltem a reggelt,

Most már vénülök, sírással töltök minden estet.

Kételkedve indul nálam már a nap,

Mégis, szent és örömteli, mikor elhallgat.

Eredeti:

Und wenn der Halter früh austreibt (Liedgut)


1. Und wenn der Halter früh austreibt,
so höret er ein Kindlein schrei'n.

2. "Ei Kind, ei Kind, ich höre dich.
ich weiß nicht aber, wo du bist."

3. ,,Ich bin in ein m hohl' n Baum versteckt,
mit Laub und Windelein zu(ge)deckt.

4. Und morgen muß ich früh aufsteh'n
und muß zu meiner Mutter ihre(r) Hochzeit geh'n"

5. Und wie sie kommt vors Hochzeitshaus,
da schaut die schöne Braut beim Fenser (he)raus.

6. ,,Grüß Gott, grüß Gott, ihr Hochzeitsgäst'.
die schöne Braut meine Mutter ist.

7. ,,Wie soll denn das die Wahrheit sein,
sie trägt doch ein grünes Kränzelein!"

8. ,,Trägt sie ein grünes oder ein rot's,
sie hat einmal drei Kindlein tot."

9. Das erste hat sie ins Wasser(ge)trag' n,
das zweite hat sie in (den) Mist ein(ge)grab' n.

10. Und mich hat sie in hohl' m Baum versteckt,
mit Laub und Windelein zu(ge)deckt."

11. ,,Ei, soll denn das die Wahrheit sein,
so soll der Teuf'l gleich bei der Tür herein!"

12. Als die schöne Braut das Wort ausspricht
der Teuf'l gleich bei der Tür (he)reintritt.

13. Er packt sie an bei ihrer schneeweißen Hand
und tanzt mit ihr drei höllische Rund'n.

14. Er packt sie an bei ihr'm rot'n Rock
und fliegt mit ihr(hi)naus beim Fensterstock.

15. Man hört sie schrei'n drei Tag und Nacht,
bis sie der Teuf'l hat in die Höll' (hi)nein(ge)bracht.

Fordításom:

Mikor a gazda kihatja nyáját (népdalkincs)


1. Mikor a gazda kihajtja nyáját,
Meghallotta által egy gyermeknek sírását.

2. ,,Oh, gyermek, oh, gyermek, hallak én tégedet,
De nem tudom, hová rejtették vacogó testedet."

3. ,,Bedugtak engem egy fának odvába,
Avarba és pelenkába lettem bugyolálva.

4. Holnap pediglen korán kell ocsúdjak,
Hogy odaérjek menyegzőjére én Édesanyámnak."

5. S mint kiálla ő az esküvői ház elejibe,
Gyönyörű menyasszony ablakiból kinézve.

6. ,,Adj Isten, adj Isten a nagy násznépnek,
Az én Anyámnak, a bűbájos menyecskének."

7. ,,Ugyan, hogy volna igazságos az,
Ahogy viseled te azt a zöld koszorúcskádat!"

8. Viselj egy zöldet, viselj vöröset,
Egyszerre három gyermekedet megölted!"

9. Az első miatta vízbe fúlt,
Másodikra trágyás földet szórt.

10. Engem egy fa odvába elrejtett,
Pelenkába és az avarba tekert.

11. És ez lenne az, az igazság?
Hát rontson be az ördög az ajtaján!

12. Mikor a menyasszony kiejti azt a szót,
Szakítsa be rögvest az ördög az ajtót,

13. És rángassa le őt sápadt, rideg kezénél fogva,
Táncolva forgassa meg háromszor is pokolba'!

14. És elcsórálja őt, piros szoknyájánál fogva,
És kirepül vele az ablakon át a holtak birodalmába,

15. Három éjjel, három nap, hallgatták az ő sikolyait,
Míg nem az ördög az alvilágban elfojtotta kiáltásait.

Eredeti:

Der attackierende Titan - Bauklötze

Es ist wie das Spiel mit Bauklötzen,
Ich mauere mit Steinen vorsichtig,
Es ist wie das Spiel mit Bauklötzen,
Ich sehe meinen leeren Baukasten an,
Du brichst meine Mauer arglos mit schmutzigen Händen.
An jenem Tag war es ein sehr feuriges Abendrot.
Ich verstecke die Bauklötzen vor dir.
Traurige Erinnerung an meine KindheitIst das der Zerstörer oder der Schöpfer?
Mit der Glut das Hasses schwenken wir die Schwerter.
Ist das unser Schicksal oder unser Wille?
Wir werden kämpfen bis dieser heiße Wind unsere Flügel nimmt.
Es ist wie das Spiel mit Bauklötzen,
Ich mauere mit Steinen vorsichtig,
Es ist wie das Spiel mit Bauklötzen,
Ich sehe meinen leeren Baukasten an,
Du brichst meine Mauer arglos mit schmutzigen Händen,
Ich tue nichts in den Baukasten,
Ich will nichts verlieren,
Ich versteckte die Bauklötzen vor dir,
Ich mauere wieder mit Steinen vorsichtig.

Fordításom:

Shingeki no kyojin - építőkockák

Épp olyan ez, mint a kockákat rakosgatni,
Épp olyan most kövekkel óvatosan építkezni.
Épp olyan ez, mint a kockáimat pakolgatni,
Üres játékos ládámba nézni.
Gyanútlanul, de piszkos kézzel döntöd le falamat,
És még a Nap tüzesen sütött aznap arcomat,
Elrejtem előled hát építókockáimat,
Szomorú emlékek hálózzák be gyerekkoromat.
Pusztító ez, vagy a Teremtő?
Parázsló gyűlölettel suhintom kardomat,
Befolyásolják sorsunkat vagy akaratunkat?
De mi küzdünk, míg e forró szél letépi szárnyunkat,
Épp olyan ez, mint a kockákat rakosgatni,
Épp olyan most kövekkel óvatosan építkezni.
Épp olyan ez, mint a kockáimat pakolgatni,
Üres játékos ládámba nézni.
Gyanútlanul, de piszkos kézzel döntöd le falamat,
És még a Nap tüzesen sütött aznap arcomat,
Elrejtem előled hát építókockáimat,
Nem teszek a ládába semmit,
Nem akarok elveszíteni senkit,
Inkább óvatosan rejtem el előled a kockákat,
Inkább építem tovább kövekből a falamat.